Girls just wanna have fun

A soproni háziorvosom szerint megbolondultam. :( Mostanában fura gyomorpanaszaim vannak, ezért írtam neki egy emailt. Nem kapkodta el a dolgot, de ma végre válaszolt. Ezt írta:

Márpedig errefelé most zajlik rendesen. :) Az új meló nagyon bejön, a kollégák másfél hónap után is pont olyan kedvesnek tűnnek, mint az első nap, egyre több dolgot bíznak rám, sőt saját projektem is lesz. A hotelben januárban nem sok munka volt, de februártól hirtelen nagyon sok vendégünk lett. Napi 6 órát dolgozok az irodában, és most heti 5 napon még 6 órát a szállodában. Egyelőre bírom, és élvezem. Aztán, ha besokallok, majd megmondom a hotelben, hogy ennyi volt. Esetleg megmaradok hétvégi beugrónak, furcsa lenne teljesen felmondani. A társasági életem is beindult, több pasi is legyeskedik hirtelen körülöttem, persze van egy favoritom közülük, majd meglátjuk, lesz-e belőle valami. Az egyik kolléganőm meg megdícsért, hogy milyen csinos vagyok, és megkérdezte, hogy igaziak-e a melleim. :D Kell ennél jobb dícséret egy nőnek?

Az egyetlen nyűgöm, hogy már két hete fáj a fogam. Voltam fogdokinál, ő beutalt a szájsebészetre, ahol kihúzták a bölcsességfogam. Az egészt irtó gyorsan lezavarták, szerintem olyan is lett. :( Összevarták a fog helyét, de szétnyílt, és lóg belőle a cérna. Nem értek hozzá, de nem hinném, hogy ez normális. Ha nem nő össze magától, akkor majd felhívom őket, hogy nézzenek rá, és kezdjenek vele valamit. Már két hete kapkodom befelé a fájdalomcsillapítókat. :( Na de majd elmúlik ez is! :) :)

Hétfőn reggel, az első napomon, a HR-esnél kellett jelentkeznem. Levitt a közvetlen kollégákhoz, és ott is hagyott a közvetlen felettesnél, Thorstennél. Aki rögtön lepasszolt, amint lehetett. :) De szerencsére jó helyre kerültem, Nadine-hoz. Egyelőre az volt a dolgom, hogy figyeljem, mit hogy csinál. Nagyon aranyos nő, 30 körüli, molett, mindig mosolyog és nagyon segítőkész. Néha kellemetlenül éreztem magam, hogy útban vagyok, zavarom vagy nem tud haladni rendesen, de eléggé meggyőzően állította, hogy nem vagyok terhére. Csináltam pár megrendelést a felügyeletével, és már volt néhány magyar ügyem is. Két érdeklődő, akiket telefonon is felhívtam, illetve magyarországi megrendelések. Volt olyan német rendelés is, ahol a névből rájöttem, hogy azokt is magyar küldte. Sőt, az egyik ilyen egy volt tanárnőmtől jött! Milyen esélye volt ennek??? Kismillió megrendelés közül pont hozzám kerül az első hetemen egy Németországban élő ex-tanárnőm emailje??
 

A számítógépes program, amit használunk, nem nagy kaland, de a termékeket még nagyon meg kell tanulnom. Ha jól emlékszem, 17 különböző étrendkiegészítőt forgalmazunk, mind különböző betegségek esetén javallott. Amennyire látom, itt mindenki csípőből vágja az egész témát, bár kedvesen bátorítanak, hogy nem baj, ha beletelik egy kis időbe, mire én is megjegyzem az összetvőket és az alkalmazásukat. Persze nekik könnyű is, a többség már 5-10 éve itt dolgozik. Azért ez szerintem jó jel, biztos elégedettek a körülményekkel, ha ennyi időt kibírtak itt. A többség egyébként német, sokan több száz kilométernyire laknak, és csak hétvégén látják a családukat. Nagyon jó munkahely lehet az, ahol tényleg sokan vállalják ezt a munkájukért. Vannak hollandok is egy páran, Jolandát és Jamest sikerült eddig kicsit jobban megismerni. Jolanda 50 év körüli nő, itt lakik a környékben. Ő volt az első holland, akivel itt beszéltem, és megörültem, hogy nem kell a német nyelvvel küzdeni, ő meg örült, hogy van még valaki, aki hollandul beszél. Nagyon aranyos velem, eddig többnyire ő foglalkozott a magyar vevőkkel valamilyen közvetítőn keresztül, aki lefordította a dolgokat. James pedig egy feka srác, úgy veszem észre a többiek szeretik ugratni őt, mert mindenre nagyon érzékenyen reagál. Pénteken munka után még egy csomót dumáltunk, és hamarosan elmegyünk majd moziba együtt. Tudom, hogy ez randinak hangzik, de nem az. Semmi szükségem egy munkahelyi kapcsolatra, pláne nem egy rendmániás pasival! Brrr. De attól még lehetünk barátok.
 

Pénteken bejött a cuki munkaközvetítős pasi is megnézni, hogy hogy telt az első hét. Igazából nem csak hozzám jött, pénteken kezdett egy spanyol srác is. Carlos. :) Mint valami szappanoperában, nem? :) És azt kell mondjam, a külseje is meglenne hozzá, hogy a tévében szerepeljen. ;) Szóval beszámoltunk Paulnak a tapasztalatainkról, és katunk tőle egy-egy webkamerát a cég ajándékaként, ha csinálok vele képet vagy filmet, még nyerni is lehet valamit.
 

Hétfőtől lesz saját asztalom és számítógépem, bár telefont meg tárolókat még szereznem kell majd. Amíg nincs olyan sok tennivaló, addig fordításokat csinálok, illetve gondolom, továbbra is beülök majd valaki mellé figyelni és tanulni.
 

Az egyetlen, ami vacak volt ebben a hétben, hogy vasárnap, hétfőn és kedden este a hotelben is dolgoztam, így kb 2 óra szabadidőm volt délután, éjjel meg max 6 óra alvás. Szerdára úgy kipurcantam, hogy egy gyors bevásárlás után bezuhantam az ágyba. Következő héten csak három este kell dolgoznom, és szerencsére azt sem egymás után, így biztos könnyebb lesz.

Nem igazán ünnepeltem meg a Karácsonyt, mert folyton dolgoztam, de volt egy igazán szép napom Kölnben. Miklásnak élnek ott rokonai, és megbeszéltük, hogy kimegyünk az ünnepi vásárba. Délelőtt 10 körül értem oda (100 km innen), és rögtön nagyon kedvesen fogadtak. Kényelmesen készülődtünk, aztán villamossal bementünk a városközpontba. Havazott, kicsit hideg volt, szóval egyből egy finom forralt borral indítottunk. Aztán sétálgattunk, nézelődtünk és sokat fotóztunk. Amikor már eléggé átfagytunk és megéheztünk, ettünk sült kolbászt egy talponállóban. Utána pedig bementünk a dómba. Nagyon szép volt, és Miklás nagybátyja egy csomó mindent elmesélt a templom történetéről is. Aztán lementünk még a kincstárba is. Itt azért már kész voltam. Először ugye sétálgattunk a hidegben, aztán kaja, majd további séta, végig kabátban, a kincstárban meg már eléggé meleg is volt. Ezek eredményeképp  meglehetősen fáradt voltam, és a vérnyomásom is rendesen leesett, mivel nem kávéztam kaja után. Majd elaludtam a kincstárban talált padok egyikén. :) Szerencsére a többiek végül megkönyörültek rajtam, és kimentünk a friss levegőre. Itt azért már ők is fáradtak voltak, így hazaindultunk. Még egy pár órát eltöltöttem ott, megvacsoráztunk, aztán viszont indulnom kellett haza.

Sajnos eddigre 10 cm-nyi hó hullott, és még javában havazott is, ezért ez elég veszélyes vállalkozásnak tűnt. Felajánlották, hogy maradjak ott éjszakára, de mivel másnap dolgoznom kellett, ezért inkább haza akartam menni. Tudtam, hogy nem kell sietnem, irtó mindegy volt, hogy 10-kor vagy 11-kor érek haza, de nem féltem az úttól. Kb addig, amíg el nem indultam. A kis utak nem voltak letakarítva, már akkor megcsúszott az autó, amikor kikanyarodtam az udvarból, és bár az autópálya valamivel tisztább volt, de a sávokat így sem lehetett látni. Annyira koncentráltam a vezetésre, hogy túlmentem a lehajtón, és ez csak késöbb vált gyanússá. Akkor lehajtottam, és egy McDonaldsnál megkérdeztem pár fiatalt, hogy merre kell menni Aachen felé. Innentől már szerencsére rendben volt az útirány, de csak arra tudtam gondolni, hogy csak ezt éljem túl. Egyfolytában szirénázást hallottam, mintha jönne a mentő, de csak beképzeltem. Biztos voltak balesetek is, láttam egy pár elakadt autót az út szélén, meg egyszer a túloldalon egy igazi mentőt. Ahogy távolodtam Kölntől, kicsit jobb lett a helyzet, 60 helyett már 80-nal lehetett haladni! :) Ilyet még soha nem éltem át, hogy egy sávváltás komoly kihívást jelentsen, mert a nyomvonalon kívül persze magasabban állt a hó. Végül aztán csak hazaértem, és hihetetlenül megkönnyebbülve zuhantam be az ágyba. Most, hogy már tudom, milyen ez, biztos, hogy soha többet nem indulok útnak ilyen időben.

A hazautat leszámítva nagyon szép napot töltöttem Kölnben, meghívtak a Karneválra is, sőt felajánlották, hogy bármikor szívesen látnak, ha kedvem támadna arra járni. A napközben készült fotókat még nem kaptam meg, de majd később lehet, hogy feltöltök ide is egy párat.

Többen kérdeztétek emailben, hogy milyen cég is ez, és pontosan mit fogok csinálni. Ez egy nemzetközi cég, vitaminkészítményeket fejleszt ki, gyárt és árul. Az alapító-tulajdonos egy német, de a cég központja itt van Hollandiában (jogi vagy adózási okokból), a fejlesztőrészleg pedig Amerikában. Az én feladatom a magyarországi vevőkkel való kapcsolattartás lesz elsődlegesen. Viszont egyelőre alig van ilyen, ezért a prospektusok magyarra fordítását is én végzem. Majd elkérem az angol, a német és a holland brosúrákat is, és valahogy csak összerakom a magyart. :) Csak viccelek, nem hinném, hogy komoly problémát jelentene a fordítás, mindig is jobban szerettem idegen nyelvről magyarra fordítani, mint magyarról más nyelvre. És, ha valamit végképp nem értenék, még mindig fordulhatok a halom kollégához, akik el tudják majd magyarázni, hogy miről is van szó. A későbbiekben, ha beindul a biznisz, valószínűleg rendszeresen járnom kell majd Magyarországra, hogy előadást tartsak a termékről.

És akkor jöjjön a negatívum.

1. A cég honlapja eléggé rémisztő. Arra épül a kommunikációjuk, hogy a gyógyszeripar összefogva az amerikai kormánnyal direkt eltitkolja az orvosi kutatások áttörő eredményeit, mert így folyamatosan újabb és újabb gyógyszereket tudnak az emberekre rásózni.

 2. A terjesztés részben (?) MLM-rendszerű. Utálom az MLM-et. Bár elhiszem, hogy hatékony lehet, csak nekem ne legyen közöm hozzá. Az előadások, amiket majd esetleg tartanom kell, azoknak szólnak, akik később MLM-rendszerben tovább fogják adni ezeket az ismereteket. De nem fogom hagyni, hogy engem is belerántsanak! Viszont nem hiszem, hogy ez a veszély komolyan fenyegetne. Ügynököt találnak kismilliót, de még egy olyan embert, aki a hollandiai központban magyarul és még több egyéb nyelven is hasznukra van, na, az már nehezebb feladat.

Nem mentegetózöm amiért nem írtam, nem sok minden történt. Hol irtó sok meló volt, hol meg semmi. Eléggé hervasztó volt, amikor csak 15 órányi munkát kaptam, és ezt kompenzálandó máskor meg mindent bevállaltam, ami adódott. Ezen a héten például 6 esti és 2 reggeli műszakom van, tiszta hulla leszek a végére. De nem baj, ez jó lesz gyakorlásnak. Ugyanis januártól két munkahelyem is lesz! :D

Azt hiszem említettem korábban, hogy egy cég magyar anyanyelvű embert keresett, de aztán elég sokáig nem jelentkeztek. Amikor már teljesen letettem róla, akkor aztán mégiscsak szóltak, hogy mennem kéne egy interjúra. Örültem neki, de 3 nap alatt meg kellett tanulnom újra németül! Ugyanis mióta mindenhol hollandul beszélek, már nagyon nehezen jutnak eszembe a német szavak, és úgy érzem, csak makogok. Ezért abban a pár napban csak német tévé szólt nálam, német könyvet olvastam és a cég német honlapját böngésztem.

Az interjút egy idősebb férfi tartotta, kedves volt. Ő a cég személyzetise, és úgy tűnt tényleg ért az emberekhez. Velem legalábbis jól megtalálta a hangot, és egész jól feloldotta a feszültségemet. Egy csomó mindenről beszélgettünk, néha még a munka is szóba került. :) A végén elkérte az elérhetőségeimet, és azt mondta, hogy a következő hét elején jelentkezik. Persze nem tette, én meg már tiszta idegroncs voltam. Csütörtökön végül írtam a közvetítőnek, hogy most akkor mi van. Így legalább nem a céges pasast zaklattam, de azért csak közelebb kerültem a megoldáshoz. Pénteken jött a válasz, hogy mehetek 2. körre, csak valaki megbetegedett, akinek ott kell lennie a következő interjún, ezért tolódott a dolog. 

Ezek után megint belevetettem magam a nyelvtanulásba. Egyre jobban utálom a németet! Viszont a beszélgetés megint egész jól ment. A nő, aki most pluszban ott volt, szintén kedves volt, körbe is vezetett az épületben. Még a fő-fő-főnökhöz is felvitt, és vele is elbeszélgettem. A séta végén megkérdeztem Manjától, hogy mi a helyzet a többi jelölttel, és azt mondta, hogy mostanra csak én maradtam, és ő nem látja akadályát annak, hogy náluk dolgozzak. Persze végső választ majd jövő héten tudnak adni.

Aztán meg is jött az email, hogy felvettek, viszont fizetésként kevesebbet ajánlottak, mint amennyiről előzetesen szó volt. Persze ezt rögtön szóvá is tettem a közvetítőnek, méghozzá egy elég ingerült hangvételű levélben. Azt a választ kaptam, hogy a cégnél ez a kezdő fizetés, de kapok benzinpénzt is mellé. Arról nem esett szó, hogy előzőleg miért mondtak magasabb összeget. Mondtam, hogy ezt még át kell gondolnom, hisz nekem van egy másik munkám is, amit nem akarok kockáztatni valami bizonytalan lehetőség miatt. Ja, azt még nem is írtam, hogy saját kérésemre először csak 30 órában fogok dolgozni, és így megtarthatom a szállodai melót is. Napközben az új cégnél, esténként és hétvégén pedig a hotelben húzom majd az igát. Szóval időt kértem a közvetítőtől, aztán pár napig nem jelentkeztem. Ő sem egyébként, szóval gondoltam, minden oké. Ilyen előzmények után kaptam egy mailt, hogy mivel nagyon eltűntem, ezért újratárgyalták a béremet és megemelték egy kicsivel. :) Beijedtek, hogy nemet mondok, pedig már pont eldöntötttem, hogy kevesebb bérrel is jobb, mint a semmi.

Innentől gyorsan ment a dolog, egy-két telefon, és tegnap már alá is írtuk a szerződést. Január 4-én kezdek is! A hotelben szóltam, hogy innentől kezdve hétköznaponként csak este érek rá. Nem mondtam meg miért, mert akárkivel is beszéltem róla, mind azt mondták, hogy ha a főnök tudná, hogy van máshonnan is jövedelmem, akkor még kevesebb melót osztana rám.

Szóval most izgis időszak következik, új munkahely, új kollégák, új feladatok. A sportra valószínúleg kevesebb időm lesz, de az még mindig jobb, mint amikor nem volt semmi dolgom. A pénz is több lesz így, bár lehet, hogy nem lesz alkalmam elkölteni. :) Viszont ezt nem szánom tartós állapotnak így, ha bejön majd az új hely, előbb-utóbb felmondok a szállodában.

Jövő héten megkapom a holland jogsit!!! Kiadják, pedig a régi magyar jogsira igényeltem. Azzal nem is szabadott volna külföldön vezetnem! :D Múlt héten bementem az önkormányzathoz, beadtam egy fotót, a magyar jogsit, leperkáltam kb 40 eurót és tádáám! Ez is tíz évre szól majd, és itt orvoshoz se kell menni a hosszabbításhoz, csak újra a városházára.

Múlt hét elején kaptam egy emailt egy állásközvetítőtől, hogy lenne egy meló, amihez magyar anyanyelvű embert keresnek. Bár most nem keresek munkát, de azért küldtem friss önéletrajzot "lesz, ami lesz" alapon. Azóta nem jelentkeztek, a honlapjukon is fent van a hirdetés, szóval szerintem nem ájultak el tőlem. Ez van. Viszont ennek kapcsán hirtelen sürgőssé vált számomra, hogy felfrissítsem a német és angol nyelvtudásomat. Mióta mindenki hollandul beszél hozzám, szinte meg sem mukkantam a másik két nyelven, és szépen el is felejtettem őket. Nem ez az első alkalom, a középsuli után az egyetemen sem gyakoroltam és csak az osztrák tulajdonosú munkahelyemnél vált megint aktívvá a tudásom. Szóval a lényeg, hogy most is csak gyakorlásra lenne szükségem. Ezért regisztráltam pár honlapon, ahol levelező- és beszélgetőtársakat lehet keresni. És már két srác is visszajelzett, hogy szívesen beszélgetnének velem! :) Az egyik indiai és a németet szeretné gyakorolni, a másik német, és magyarul tanulna, mert vannak rokonai Magyarországon. Tök örülök nekik! :D

Rájöttem, hogy a hollandok nem szeretik a D betűt. Egy csomó esetben megfigyelhető, hogy nem teljes értékű szegény. :)

1. Ha szó végén áll, t-nek ejtik. Mintha olyan nehéz lenne kiejteni!

2. Szó közepén sokszor j-t mondanak helyette, néha még le is írják. Írásban ezt i-vel jelölik. Pl: Goede morgen. -- Goeie morgen.; rode wijn -- roie wijn; geleden -- geleien (Ez utóbbi kettővel csak szóban találkoztam.)

3. A mút idő jele alapból az első múlt idő esetén -de. A második múltban ge- -d. De itt is látszik a diszkrimináció, mert t, k, f, s, ch és p után -t és ge- -t.

4. Azt vettem észre, hogy a d-re végződő főnevek gyakrabban képzik rendhagyóan a többesszámukat. Szabályosan a többes szám jele -en, bizonyos végződéseknél -s. Bezzeg, ha d-re végződnek! stad - steden, lid - leden, blad - bladeren, kind - kinderen stb.

Nem is tudom, talán tennem kéne valamit. Szervezhetnék egy mozgalmat a D betű egyenjogúsításáért. Indítvány a parlamentbe, tüntetések, sztrájk... Lesz min agyalnom a közeljövőben. :)

"Ha nem figyelsz,édesanyád férjhez ad mire újra hazajössz. :) Lázasan tevékenykedik hogy célba érjen.A kolegám és én is kaptuk már az álldást becsülettel tőle. :) "egyébként imádjuk" Lázasan mesélte hogy levágattad a hajad,és hogy így méginkáb kelendőbb lettél. Üdv itthonról:T.,édesanyád egyik szállítója aki volt olyan bátor és elszánt,hogy dacolva mamiddal megírja neked eme tényeket. :)"

Ezt válaszoltam neki:

"Kösz szépen a figyelmeztetést! Sajnos innen Hollandiából nehezen tudom Anyut szemmel tartani, de ha szépen kérlek, megtennéd helyettem? :) Amennyiben talál nekem egy okos, jóképű, Hollandiából épp csak szabira Magyarországra látogató kedves pasit, akkor értesíts, és rögtön nekiállok fátylat hímezni. Minden egyéb férjjelöltet fúrj meg, légyszi!

Előre is köszi!
Kati

Ui: Leveledet felolvastam Anyunak, szerintem mielőbb kezdj el valami jó magyarázaton gondolkozni. :)"

Még egyetemista koromban volt a tévében egy IQ-teszt Vágó István vezetésével. A kérdéseket állítólag a Mensa HungarIQa állította össze. Egy barátnőmmel együtt töltöttük ki a tesztet, mármint külön-külön, de egy szobában ülve. Szinte hihetetlen, de mindketten ugyanannyi pontot értünk el. Szám szerint 131-et. Örültünk neki, mert a zseniklubba 130 pont felett lehet bekerülni. :) Persze csak akkor, ha a hivatalos teszten éri el valaki ezt az eredményt, a tévés teszt meg ugye nem számít annak. Azóta viszont foglalkoztat a gondolat, hogy el kéne mennem kitölteni egy hivatalosat is. De azért be kell valljam, hogy van bennem egy kis félsz is. Mi van, ha azon meg 130 pont alatt végzek? Nem mintha az bármin is változtatna, de oda lenne az a tudat, hogy ha akarnám, bekerülhetnék abba az elitklubba. Szóval ilyen előzmények után gondoltam, hogy kitöltöm a Mensa klub honlapján levő próbatesztet. Ez sem hivatalos, de szerintem azért már meglehetősen pontos, különben nem tették volna fel. Nekikezdtem, úgy éreztem, hogy a körülmények is optimálisak erre a kis szellemi kihívásra. És elvéreztem. :( A kérdéseket fix idő alatt kellett megválaszolni, és engem irtóra idegesített a képernyő alján futó csík. Szinte nem is tudtam másra figyelni. Pár kérdés után le is állítottam az egész hülye tesztet. Ennyi a sztori, egy darabig még tuti nem fogok megint megpróbálkozni vele.

Volt egy érdekes eset kb egy-másfél hónapja, csak lusta voltam megírni. Egyik este zárás előtt nem sokkal bejött egy hapsi a szállodába és bátortalan német tudással narancslevet kért. Adtam neki, bár a kolléganőm megjegyezte, hogy ilyenkor már nem kéne, meg hogy enni is akart volna, de azt végképp nem tudunk már ilyenkor adni. Amikor vittem neki a visszajárót, feltűnően nézni kezdte a névtáblámat. Aztán megkérdezte: "Magyar?" Meglepődtem, de meg is örültem neki. Elkezdtünk dumálni, mondta, hogy ketten vannak itt, nemrég érkeztek repülővel, és kopog a szemük az éhségtől. Szereztem nekik egy kis kaját a konyháról, aztán zárás után én is leültem velük dumálni a teraszon. Valami díjugrató versenyre jöttek, és a szomszédos hotelben szálltak meg.  Nicole, a kolléganőm nagyon féltett, amiért egyedül ott maradtam két vadidegennel, de tök jó volt új embereket megismerni, nem akartam kihagyni a lehetőséget. Másnap aztán a versenyre is ki akartam nézni, de elég esős volt az idő, és a sárban tapicskolás nem az én műfajom. Persze a következő napokban, amikor meg szép idő lett volna, akkor meg dolgoznom kellett. Még egyszer találkoztam utána velük, másnap este Szilvivel együtt négyesben bementünk Valkenburgbe körülnézni. Az az este is jól sikerült, és megbeszéltük, hogy a rákövetkező napon is jelentkeznek, amikor túl vannak a versenyen, és még kitalálunk valami programot. Nem hívtak, kicsit furcsálltuk is a dolgot. Azt még megértenénk, hogy ha történt volna valami köztünk, és utána nem jelentkeznek, de így? :) Na, mindegy, a pasik már csak ilyenek. :) Mindenesetre remélem máskor is beesnek hozzánk érdekes magyarok.

Böngészgettem egy kicsit az iwiwen. Tudom, most már a Facebook a menő, de azt még nem nagyon használom. Regisztráltam, de még nem igazán szántam rá időt, hogy megismerjem. Viszont az iwiwen megnézegettem az ismerősöket. Időnként rámjön ilyen, végigmegyek az ismerősök listáján, és akihez épp kedvem van, megnézem a profilját. Ilyenkor derül ki, hogy ki ment férjhez, kinek született (megint) gyereke stb. Jó látni az általános és középiskolai osztálytársakat, az egyetemi évfolyamtársakat és egyéb ismerősöket. Nem mindig ugyanazokat az embereket nézem meg, teljesen hangulatfüggő. Meglepődni nem szoktam, mindenkiben benne van a lehetőség bármire, inkább örülni szoktam, amikor látom, hogy bizonyos csendes, szinte láthatatlan (bocsi) lányok férjhez mentek. A foglalkozás sajnos sokszor nem derül ki, ezt azért sajnálom. Viszont amiről túl sok infó is fent van, az általában a gyerek(ek). Értelmes, érdekes emberekről van szó, nem értem, hogy miért szinte csak a gyerekről tudnak képet feltenni. Biztos büszke anyuka, de ne csak ennyiből álljon már az élete! Ilyenkor bele szoktam gondolni, hogy ha összefutnék valamelyikőjükkel, tudnánk-e még beszélgetni. Egyáltalán nem azt mondom, hogy az én életem érdekesebb, csak annyira más. És az ő életük sem értékesebb, csak azért mert családot alapítottak.

Régebben néha lehangoltak ezek az iwiwes barangolások, de most szerencsére egyáltalán nem. Amit oda kirak az ember, az csak a kirakat, ki tudja, mi van mögötte. Ha viszont tényleg mindenki annyira boldog, ahogy az a képekből kitűnik, az még jobb. Nem kívánok én senkinek se rosszat!

Most, hogy visszajöttem otthonról, újra belevetem magam az itteni életbe. Első dolgom lesz újra sportolni, meg kitalálni valami módot arra, hogy esténként kicsit kimozdítsam a társaságot. Nem diszkóra gondolok, inkább csak egy kis esti kocsmázásra, hogy jobban emberek között legyünk. Hivatalos teendőim is vannak, megcsináltatom végre a holland jogsit!

• 60 forintért (23 cent) ittam egy kávét a gofrisnál. :)
• Megnyílt a soproni mélygarázs. Szűk, kicsi, omladozik. Nem csoda, hogy így nincs pofájuk pénzt kérni érte. Viszont én még ingyen sem akarom használni soha többé. :(
• A kozmetikai termékek legalább annyiba kerülnek itt, mint kint. :(
• Nem mosolyognak az emberek. Még akkor sem, ha kedvesen megpróbálok beszélgetni. Semmi reakció, csak a fapofa. :(
• Több mint 1000 km-nyi utat megtéve Magyarországon láttam csak szemetet az autópályán. Meg kidőlt táblát a belső sávban. :(
• Sokkal kevesebb a biciklis, és azok is féltik az életüket. :)
• A gyalogosok körülnéznek, mielőtt lelépnek az útra. :)
• Véletlenül belefutottam a Mónika-showba. Brrrr. :((
• Kevesebb mint 10 euróért vettem egy tök jó pulcsit. :)
• Szebbek a cipők :), de ugyanolyan drágák. :(

Bonyolult lesz, készüljetek fel! Régebben Angelique volt a menedzserasszisztens, az unokatestvére Iris pedig közvetlenül utána jött a hierarchiában. Aztán A.-et előléptették menedzserré, amivel a főmenedzsernek és egyben szeretőjének, Johnnak lett a jobbkeze. ;) I. megkapta A. posztját. Pár hónapra rá A.-ot kirúgták, hivatalos indoklás szerint nem volt igazán szükség a funkciójára. (A pletykák szerint nem végezte jól a munkáját.) A mi szempontunkból ez úgy nézett ki, hogy egy jó menedzserasszisztenst felváltott egy lusta, és a jó a válság áldozata lett. Eltelt 3 hónap, és egyszer csak azt hallom, hogy A. két nap múlva kezd, és ki tudja mi lesz I-vel. Aztán együtt dolgoztam este I.-vel, és elkezdett nekem panaszkodni A.-ra, hogy kitúrja őt. Eddig érthető. De! Rá akart venni, hogy legyek hűvös/bunkó A.-kel, és ha sokan így tesznek, akkor majd nem szeret itt dolgozni, és önként elmegy. Nem őrültem meg! Még ha kedvelném I.-t, akkor sem ásnám el magam szándékosan az új főnöknél. Aztán tényleg visszajött A., I.-nek pedig egy olyan nevetséges szerződést ajánlottak fel, amit nyilvánvalóan nem fogadhatott el.

És ez még csak fele volt a sztorinak. A. jó barátja volt Marliesnak. M. az a kolléganőm, aki a szobalányok főnöke, de ezt megunva, kitúrt a reggeliztetésből. Megtetszett neki, betanítottam, aztán elintézte, hogy ő kapjon 5 napot, én meg mehettem 2 nap reggeliztetés mellett 3 napra esti műszakba. Sebaj, közben megszerettem azt is. Szóval bár M. A.-nek volt puszipajtása, de azért jóban volt I.-szel is. Amikor John és A. kezdték megszervezni A. visszatérését, megpróbálták M.-t I. ellen hangolni. M. ezen úgy berágott, hogy az utóbbi időben már nem nagyon érdekelte a munkája. Ezt mindannyian észrevettük, csak nem tudtuk, mi az oka. Tele is volt a hócipőm a hanyagságától. Végül ő is úgy döntött, hogy inkább elmegy, mert nincs kedve ilyen társaságban dolgozni.

Most az a helyzet a hotelben, hogy I. már elment, M. még dolgozik, de munkát keres. Közben, akit tud, A. ellen próbál hangolni. A szobalányok mellé is álltak. A felszolgálók viszont inkább A. mellett vannak, nekik ugyanis jobb lett, mióta ő visszajött. Nagyobb a rend, a közvetlen felettes jó példát mutat (I. köztudottan munkakerülő volt), és még a napi munkába is beáll segíteni, ha arra van szükség. Az én véleményem, hogy igaz, hogy A. elfogadta a saját unokatestvére helyét, ami nem szép dolog, de ez nem az én bajom. Barátkozni nem óhajtok vele, főnöknek pedig nem rossz.

Két olvasnivalót ajánlok, méghozzá vegyes érzelmekkel:

http://agymosott.blog.hu/2009/09/21/messzebb_mint_gondolnad

Ez egy durván jobbos srác blogjából való. Hihetetlen, hogy mik meg nem történnek manapság! Megértem az indulatait, szerencsére én sosem kerültem még olyan nehéz helyzetbe, mint ő. De mindezek ellenére nem szimpatizálok a fogalmazásmódjával, a kifejezésekkel, amiket használ. Sőt, igazából a nézeteivel sem. Viszont átérzem a helyzetét, és ez segít, hogy objektívebben tudjam kialakítani a saját álláspontom. Külön felhívnám a figyelmet "Kelemen Pápa" hozzászólásaira.

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_multi-level_marketing_kritikája

Mindenki tudja, aki ismer, hogy nem vagyok oda az MLM-ért. Igaz, ismertem egy embert, akinek bejött, de attól még nem kell feltétlenül jónak nevezni a rendszert. És meg lehet próbálni érvekkel meggyőzni engem, de az érzelmeim akkor sem fognak megváltozni ezzel kapcsolatban. Visszavonom, inkább ne is próbáljon meggyőzni senki! Egy barátom most van a beetetési folyamat elején, és már előre tartok tőle, hogy mi jön még. Őt semmiképp nem szeretném elveszíteni, úgyhogy a munka mint témakör egy időre száműzve/cenzúrázva lesz részemről. (Inkább nem mondok semmit a békesség kedvéért.) Evvan. :(

Először is hétfőn újra volt hollandórám. :) Tök örültem neki, amit közöltem is a tanárral. Ez már nyalizásnak számít? :) Elővezettem azt az ötletemet is, hogy szívesen írnék fogalmazásokat különböző témákban. Magyar dolgokról szeretnék írni, mint pl az oktatási rendszerünk vagy az egészségügy. Nem túl részletesen, csak annyira, hogy amikor spontán beszélgetésben előkerül a téma, már ne kelljen a szavakat keresgélnem. Már egy ideje foglalkoztatott ez a gondolat, de szükségem van arra, hogy egy beadási határidő motiváljon, ezért kell a tanár hozzá. Tetszett Josnak az ötlet, jövő hétre az oktatásról írok. Vagyis írtam, mert épp most lettem kész vele. Papíron több mint egy oldal, de begépelve csak fél. :( Bár abban maradtunk, hogy nem a mennyiség a lényeg, sőt, nem is jó, ha túl bő lére van eresztve egy írás, de mégis valahogy keveslem. Persze bőven van még mit mesélni a témáról, de azzal meg lehet, hogy túl hosszú lenne. Arra jutottam, hogy külön cím alatt írok még, ha a végére jutok, akkor beadom azt is, ha nem, akkor megmarad jövő hétre.

Szerdán itt volt nálam Miklás Németországból. Szuper napot töltöttünk együtt, pedig nem volt idő mindent megmutatni neki a környéken. Reggel 8 körül ért ide, aztán kivittem Dávidhoz a műhelybe egy kicsit szakmázni. A két fiú közös érdeklődési területe a hajóbelső-építés. Egy kis tapasztalatcsere és kapcsolatépítés mindenkinek csak jól jöhet. Aztán felmentünk a Lépcsőhöz reggelizni.

Dél lett mire megreggeliztünk. :) Mivel öttől dolgoznom kellett, ezért hazaugrottunk a melós ruhámért, és utána egyből Valkenburgbe mentünk körülnézni. Libegővel felmentünk a kilátóba, felmásztunk még pár lépcsőn a tetejéig, aztán fagyiztunk, és mindezekután még a bobpályán is csúsztunk egyet. Sajnos hamar elrepült az idő, még egy kis sétát tettünk a városban, de aztán indulnom kellett dolgozni. Ha legközelebb is erre jár Miklás, akkor majd Aachenben fogunk obban körülnézni, mert hiába van az itt a közelben, nem láttam még belőle sokat. Mint ahogy Maastrichtból sem. Még.

Idióta női hormonok! Emlékszem még, hogy régen nem értettem a többieket, hogy minek sírnak a sok buta filmen. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy én sem bírom megállni. És azóta esélyem sincs a könnyek ellen. Nem tudom, hanyadjára láttam most a Dirty Dancinget, de még így sem úsztam meg szárazon. :) Akkor kezdődött, amikor Patrick Swayze a végén felviszi Babyt táncolni a színpadra, és akkor teljesedett ki, amikor a kedves papa beismerte a srácnak, hogy félreismerte őt. Tuti nem vagyok normális.

Nem semmi lezárása volt ma a bridzses napoknak! Reggel fél hét előtt pár perccel megyek be a hotelbe, és látom, hogy ég a villany. Egyből arra gondoltam, hogy úgy felejtették, de nem. Már ott volt a főnök, (kócosan, farmerban) és egy rakás tűzoltó. Elmondták, hogy fél hatkor megszólalt a tűzriasztó, és volt nagy felfordulás. Mindenki kiment az utcára, volt egy nő, aki be is pánikolt, mert bottal jár, és félt, hogy nem jut ki időben. Persze tűz nem volt, de ez csak később derült ki. A csak tárolásra használt harmadik emeleten szólalt meg tévesen egy riasztó. Miután mindenki visszabattyogott a szobájába, még egyszer beindult, de aztán végleg lekapcsolták. Ráadásul a főnök is viszonylag lassan ért a szállodába, mert egy autócsere miatt nem volt nála kulcs, és előbb egy másik faluban lakó kolléganőhöz kellett beugrania érte. (Arra nem tért ki John, hogy otthonról ment-e oda, és így útba esett neki valamennyire, vagy a Valkenburgben lakó szeretőjétől kellett jóval nagyobb távolságot megtennie. :) Szerintem az utóbbi.) A sok vénasszonynak eddig is volt épp elég panasza, pont ez hiányzott még nekünk! Az egyik legproblémásabb néni el is kezdett pampogni Johnnak, hogy miért nincs itt éjszakára valaki. Szegény főnöknek így is volt elég baja, amennyit hallottam a beszélgetésükből, udvariasan, de cseppet sem finoman válaszolgatott neki, hogy megtettük, amit lehetett. Ami még érdekes, hogy éjszakára elvileg a menedzser asszisztenshez szokták átirányítani a telefont, ez pedig Iris, aki lusta, mint a dög, és senki sem érti, miért van még mindig ebben a pozícióban. Pletyós (ez az ő magyar fedőneve) mobilja viszont már egy ideje nem volt kapcsolható, ezért kivételesen Johnhoz irányították át a hívásokat. Naná, hogy ilyenkor történik valami! Aztán meg fél 8-ra kellett volna, hogy bejöjjön Iris dolgozni, de 40-kor még nem volt bent. John tőlem kérdezte, hogy ez elő szokott-e fordulni, én persze csak annyit mondtam, hogy nem tudom. Láttam a főnökön, hogy ezt igennek vette. És tényleg mindig késik az a banya. 8 körül aztán befutott, és előadta az ártatlant, hogy rosszul emlékezett a beosztásra. Ja, kár, hogy ő maga írja! Ha én le tudom fénymásolni magamnak, ő is megtehetné. Mindezek ellenére cseppnyi bűntudat sem látszott rajta, nem tudom, mitől ül ilyen biztosan a helyén. Bezzeg más jófej kollégákat meg elküldenek ilyen-olyan indokkal. :(

Haláliak, de sajnos ezekhez angol nyelvtudás kell:

Ez németes, és egészen más műfaj:

Ezek anélkül viccesek, hogy egy szó is elhangzana bennük:

Ugye, hogy érdemes blogokat olvasgatni? Ezeket a videókat se láttam volna soha, ha mások nem ajánlanak egyet-egyet a figyelmembe.

Az utóbbi időben ezeket az oldalakat olvasgatom még, a korábban már ajánlottakon kívül:

• agyvihar.blog.hu
• zolivagyok.blog.hu
• hazasember.blog.hu
• lenyeg.blog.hu
• leginagyidubaiban.blogspot.com
• leiterjakab.blog.hu

Vasárnap este egy másik hotelben dolgoztam, amelyikről az a hír járta, hogy nem túl pörgős. Amilyen az én szerencsém persze aznapra egy csoportnak volt foglalása, 12 felnőtt, 10 izgága gyerek, és persze még rajtuk kívül 14 szállóvendég. Sokszor azt se tudtam, mit hol találok, (néha a fejemet sem). Itt nincs olyan kiépített rendszer, mint nálunk, ezért egy csomó többletmacera is van, és ketten voltunk erre úgy, hogy a másik srácnak a recepcióra is oda kellett figyelnie, bejelentkezés néha, telefonok stb. Szóval pörgött rendesen. A másik, amit mondtak, hogy itt mindig hamar végzünk. Ja, persze! Egy társaságot csak nem dobhatsz ki úgy fél 10-kor, hogy "Bocs, de mi szeretnénk összepakolni, és elhúzni.". Szóval kívülről mosolyogva, belülről anyázva vártuk, hogy lelépjenek. Aztán villámgyors pakolás jött, és így 1/4 12-kor sikerült kész lenni. Gyors átöltözés után mentünk Szilvivel Kevin búcsúbulijára. Persze addigra már nem sokan maradtak ott sem, de ez nem is volt baj. Az idősebbek, akikkel bájologni kellett volna, már hazamentek, és csak fiatalok maradtak. Két fiatal fiúcskával beszélgettünk többet, az egyik 17 a másik 19 kb. Az egyik srácot Ralph-nak hívják, de mi Szilvivel "a kis megrontanivaló"-nak hívjuk. :) Fél 2-kor még úgy volt, hogy átmegyünk valahová kajálni, de aztán nem fértünk be a taxiba öten, ezért mi inkább hazajöttünk. Volt szó valami fürdőzésről is, na abba meg aztán úgysem akartunk volna belemenni. Ahhoz képest, hogy milyen unalmas összeröffenésre számítottam, tök jól sikerült az este, még úgy is, hogy én voltam a sofőr, és ezért nem ihattam.

Egy ilyen éjszaka után ébredtem reggel, és aludtam is vissza a kávé után kb egy órával. :) Délben arra riadtam fel, hogy csörög a telefonom, és a kisfőnök arra kér, hogy öt helyett fél háromra menjek dolgozni. Komolyan mondom, örültem neki. Ha végigpunnyadom a napot, akkor este sokkal nyűgösebb vagyok, így viszont volt értelme megmozdulni és felkelni. Beértem a melóba 10 perccel kezdés előtt, rá két percre már kaját hordtam ki. Még utcai cipőben, se nyakkendő, se kötény, se jegyzettömb. (Nem szeretem fejben felvenni a rendeléseket, tuti elfelejtenék valamit.) Kivittem a kaját, közben leráztam mindenkit, hogy adjanak 3 percet, amíg munkaképes leszek, aztán felőlem rendelhetnek. Az első óra úgy telt el, hogy futkostam jobbra-balra, hogy kicsit konszolidáljam a helyzetet. Ugyanis amíg én nem jöttem a kisfőnök egyedül volt a recepcióra és a felszolgálásra, miközben egy bridzsklub érkezett aznap, és így egy csomó in-check volt. Emiatt aztán a terasszal annyira le volt maradva, hogy nem csak az új érkezőket kellett kiszolgálni, de le kellett szedni a már üres asztalokat is. Egyébként egyszerre három teraszra kell figyelni, az egyiken 5, a másikon 8, a harmadikon kb 10 asztal van. Plusz a bárban elmosni a poharakat, és aki közben ott rendel, azt kiszolgálni. És hogy mit gyűlölök legjobban? Cappuccinót csinálni. Béna vagyok a tejhabbal, nem mindig sikerül szépre. Vissza a bridzsesekhez. Az volt még velük a gond, hogy hiába érkeztek meg, nem tudták elfoglalni a szobájukat, mert a takarítás nem volt még teljesen kész. Ez gyakran előfordul, de nem ilyen tömegesen, és most a sok vénasszony mind a teraszon ült le kivárni, amíg elkészül a szobájuk. :( Persze engem is nyaggattak, hogy mehetnek-e már fel. Aztán, amikor elfoglalták a szobákat, jött a rinya, hogy kicsi, meleg stb. Szegény Berry (a kisfőnök) teljesen kész volt. Mosolyogva próbálta meg ötödszörre is elmagyarázni, hogy telt ház van, nem tudunk másik szobát adni, de csak nem sikerült megérteniük. Nem először volt itt bridzsklub, de ez a mostani társaság mind közül a legszörnyűbb. És 3 vagy 4 napot maradnak!!! Aztán 6 körül megvacsiztak, az egész flottul ment, és végre bevonultak kártyázni. Időnként rendeltek innivalót, de az már nem volt nagy gáz, lekötötte őket a játék. Ami még macerás velük, hogy a fogyasztásukat egy kártyán kell vezetni, mindenkinek van sajátja, és a végén fogják azt összesíteni. Viszont a sok vén nyanya általában a szobatársával közös kártyára fogyaszt, ezért ha az egyik kér valamit, meg kell találnom a másikat, hogy felírhassam az italát. Nehéz ez, mert csak rámutat a terem másik végére, hogy ott, annak a hölgynek kérjem a lapját, és ahhoz írjam. OK, melyikre mutat a sok közül, neveket nem tudok, ha azt meg is találom (nem mindig elsőre), nekem is mutogatnom kell, hogy amaz a hölgy mondta, hogy a fogyasztását ide írjam, mindezt valaki olyannak, aki a pokolba kíván engem, mert épp figyelne a játékra. Brrr. Elvileg 11-kor zárunk, ezek fél 12-kor végeztek, és még leültek a bárba csevegni! Már minden el volt pakolva, pucolva, miután azért mégiscsak kiszolgáltuk őket, nem volt mit csináljunk, csak vártunk. Hulla voltam. Kérdezték is néha, hogy fáradt vagyok-e, de el nem takarodtak volna! Normál esetben csak a kolléganőmnek kellett volna végig maradnia, de tegnap elfelejtett kulcsot hozni, ezért meg kellett várnom, míg kiürül a bár, és az én kulcsommal zártuk a szállodát. 10 órányi kemény munka után kellett még hazavezetnem, sötétben, fáradtan. Egyébként sem szeretek éjszaka vezetni, mert a szembejövők elvakítanak, érzékeny a szemem az erős fényre. Lassan jöttem, és hála istennek, nem történt semmi baj. Itthon meg rögtön elterültem, mint akit kiütöttek. Hát ez volt az én hétfőm. Mondtam Berrynek, hogy kedden szabadnapom van, ne is hívjon, már van programom, nem tudok bejönni. Erre ő, hogy tudom, hogy úgyis hívni fog. Mondtam, hogy hívhat, de ne munkaügyben. Vigyorgott, hogy jó. Tök cuki kis pasi. :)

Most értem haza a konditeremből. Pár hónapja, amikor elkezdtem edzeni, nem igazán láttam jó pasikat, de az utóbbi időben szerencsésebb vagyok. Múltkor egy latin loverrel flörtöltem, és bíztam benne, hogy esetleg ma is ott lesz. Nem volt, viszont majd leestem a gépről, amikor bejött a terembe egy eddig még soha nem látott srác. Egy az egyben úgy nézett ki mint az exem. Hasonló magasság, sötét haj, "felfelé csúszó kontúr" (gy.k. picit kezd elölről kopaszodni), körszakáll, cuki pocak. Jobban hasonlított a pasi Gáborra, mint annak a saját testvére. Végre beesik egy 9,5 pontos pasi, és bár irtóra vonzza a tekintetemet, de mégsem tudom nyugodt szívvel stírölni.

Egyébként is kivagyok a holland férfiakra, itt nem divat a körszakáll, pedig az úgy tetszik nekem. Ha meg enélkül is jól néz ki valamelyik, akkor sokszor ott lóg az oldalán egy bálna. Nincs bajom a kövér nőkkel, de néha bosszantó látni, hogy mennyivel jobban néz ki a srác, mint a csaj az oldalán. Megfigyelésem szerint itt az átlag pasi a gömbölydedebb formákra bukik. Na, persze azért nem kezdek hízókúrába!

Még egy említésre méltó fickót láttam az utóbbi időben, őt pedig a németeknél a diszkóban. Szuper fekete bongyor haja volt. Szerencsére/sajnos elvesztettem szem elől, különben biztos, hogy az alkohol hatására beletúrtam volna abba a cuki hajába.

 ("Tudom, hogy a fejem ott van bent valahol" - Slash)

Jött ma nekem egy levél. Pontos címre, de a névnél csak annyi állt: Kati. Na, vajon ki küldhette? :S Nem fogom kibontani. Fel se hoztam a szobámba. Előbb-utóbb csak kihajítja valaki. Ha lenne rajta feladó, visszaküldeném, de sajnos nincs. Nem tudom, mit akar még az a barom. Jó lenne, ha valaki felvilágosítaná, hogy nem haragszom rá, de felejtsen el végre. Nem érdekel, és nem akarok hallani se róla. Azt hiszem, elbeszélgetek majd a házmesterbácsival, hátha tartják a kapcsolatot, és eljut hozzá az üzenet.

Múlt héten valamelyik reggel történt, hogy szokás szerint nekiálltam dolgozni fél 7-kor, és tök pörögtem, mint mindig. Negyed nyolckor épp az egyik cuccot vittem be a reggelizőbe, amikor megláttam az aznapi első vendéget. Pascalt!!! Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, de azért egy Hoi! (Szia!) kicsúszott a számon. Utána rá se néztem, befejeztem szépen az előkészületeket, majd belenéztem a számítógépbe, hogy vajon a saját nevén jelentkezett-e be. Naná, hogy nem! Egy óra múlva sikerült kideríteni, hogy melyik az ő álneve, és Nicole-lal, a kolléganőmmel megbeszéltük, hogy erről értesíteni kell a főnököt is. Mert hát, mi van, ha lelép fizetés nélkül? És különben is, miért nem mutatott fel igazolványt, amikor becsekkolt? Gyanús. Persze, ha mutatott volna egyet hamis adatokkal, az még gázosabb lenne. :) A főnök csak annyit mondott, hogy ha nem bízunk meg benne, kérjünk tőle előleget. :S Ez meg is történt pár napon belül, szerencsére nekem nem volt vele semmi dolgom. Írtam az alapítványos nőnek, Petrának, hogy mi a helyzet, és ő azt válaszolta, hogy az az álnév egy igazi rendőr neve, aki tényleg ezen a területen dolgozik. A munkahelyi pletykák szerint tényleg ez a rendőr fizet a szobáért, és igazolta is magát valakinek. Én egyszerűen levegőnek nézem Pascalt, nem hagyom, hogy akár csak a kedvemet is elrontsa. Ha ő a bárban van, akkor én az étteremben foglalom le magam, és fordítva. Ja, és Petra azt is írta, hogy szerinte a pasi belém van esve, és azért van nálunk, hogy engem lásson, még úgyis, ha nem beszélek vele. Ijesztő. Beszéltem erről a cuki kisfőnökkel, Berryvel, és ő nagyon megértő volt velem. Mondta, hogy nyugodtan kerüljem a pasast, nem gond. Bezzeg Iris csak annyit tudott mondani, hogy viselkedjek profiként, hisz a pasi mégiscsak egy vendég. Hát kösz. :( Később Pascal elkezdett Berrynek magyarázkodni, és állítólagos bizonyítékokat mutatott be arról, hogy ő igazából az igazságszolgáltatásnak dolgozik, mint informátor vagy mi. Titkosügynök talán. LOL! :D És azt mondta, hogy annyira titkos, amit csinál, hogy a rendőrségi aktákban sem szerepel ez sehol, csak valami magas szinten tudnak róla. Ja, persze! Vagyis, hiába van pl valakinek rendőr ismerőse, amit az ki tud deríteni, az sem az igazság. Berry szerint is furcsa, hogy minek fecsegne Mr. James Bond ilyen nyíltan titkos dolgokról egy ismeretlen embernek. Nem hisszük egy szavát sem. A koronát viszont azzal tette fel az egészre az a szerencsétlen, hogy írt nekem egy levelet. Berryvel küldte el nekem, hogy ha nem akarom, nem olvasom el. Hát nem is. Nem tud olyat mondani, ami változtatna azon, hogy tudni sem akarok róla. Azt hiszem, a héten végre elhúz, és remélem, hogy soha nem jön vissza.