Múltkor aztán sikerült elindulnunk állást keresni, végigjártunk jó pár helyet, de nem sok reménnyel kecsegtettek. Egy idő után úgy döntöttünk, hogy akkor inkább kocsiba pattanunk, és elnézünk a közeli McDonaldsokba meg a Burger Kingbe. Az első Mekit még viszonylag könnyen megtaláltuk, de ott azt mondták, hogy ha nem beszélünk hollandul, akkor semmiképp nem vesznek fel. A következő állomásként a BK-et céloztuk be, ami a stadion mellett van. Másodjára mentünk oda, az állásbörze is ott volt ugyebár, és most mégis eltévedtünk. Azok a buta körforgalmak a hibásak, rossz sávban jöttünk ki, és az autópályán kötöttünk ki. Amint lehetett, lejöttünk, aztán még keveregtünk egy sort, de végül visszataláltunk a célhoz. Itt legalább hagyták, hogy leadjuk a jelentkezésünket, ki kellett tölteni, egy holland nyelvű jelentkezési lapot. Egy-két dolgot kellett csak megkérdeznünk, a többit értettem. Aztán bepróbálkoztunk egy közeli kínai étteremben és egy kaszinóban, de nem jártunk sikerrel. Már sötét volt, amikor a másik Mekihez elértünk, ott is kitöltöttünk egy jelentkezési lapot, aztán hazajöttünk. Nem valószínű, hogy bármelyik helyre felvennének.
Az elmúlt két napom meg úgy telt, hogy délelőtt a neten keresgélünk munkát, délután meg a gyárban voltam melózni. Az összes környékbeli szállodának elküldjük az önéletrajzainkat, hátha valaki ráharap. Már voltak is visszajelzések, pár azt írta, h szól, ha van valami számunkra, egy pedig már találkozni is akar velünk. Jövő héten remélem, sikerül összehozni egy interjút a pasassal. A gyárat viszont egyre jobban gyűlölöm. Csütörtökön elég rossz kedvemben voltam, pedig aznap nem is volt olyan vészes a meló. Nem kellett nagyon kapkodni, nem úgy, mint pénteken. Brrrrrr. Szörnyű volt a pénteki feladatom, ráadásul össze-visszakaszaboltam az ujjam a kartonpapírral. Láthatták rajtam, hogy kezdő vagyok, mert próbáltak segíteni, de persze mindenkinek a saját dolga volt az elsődleges. Aztán szünet után más helyre állítottak be, ott meg nehéz flakonokat kellett emelgetnem. A francba, hogy nekem semmi sem jó! :)
Ma végre nyugi van, hétvége, csak épp minden porcikám fáj. Na jó, ha nem is mindenem, de legalábbis a kezeim a sebek miatt, ill. a karom és a mellkasom az izomláz miatt. Estére programunk van, megyünk a maastrichti magyarok találkozójára. Én találtam a neten ezt a csoportot, írtam nekik, hogy itt vagyunk a közelben, és mivel pont most lesz ez az összeröffenésük, hívtak minket is. Már csak az kell, hogy a fiúk is időben hazaérjenek a melóból. Kíváncsi vagyok a társaságra, valószínűleg teljesen vegyes összetételű lesz, biztos sok érdekes emberrel megismerkedünk majd, és az ő korábbi tapasztalataikból tanulhatunk is.
