Nem igazán ünnepeltem meg a Karácsonyt, mert folyton dolgoztam, de volt egy igazán szép napom Kölnben. Miklásnak élnek ott rokonai, és megbeszéltük, hogy kimegyünk az ünnepi vásárba. Délelőtt 10 körül értem oda (100 km innen), és rögtön nagyon kedvesen fogadtak. Kényelmesen készülődtünk, aztán villamossal bementünk a városközpontba. Havazott, kicsit hideg volt, szóval egyből egy finom forralt borral indítottunk. Aztán sétálgattunk, nézelődtünk és sokat fotóztunk. Amikor már eléggé átfagytunk és megéheztünk, ettünk sült kolbászt egy talponállóban. Utána pedig bementünk a dómba. Nagyon szép volt, és Miklás nagybátyja egy csomó mindent elmesélt a templom történetéről is. Aztán lementünk még a kincstárba is. Itt azért már kész voltam. Először ugye sétálgattunk a hidegben, aztán kaja, majd további séta, végig kabátban, a kincstárban meg már eléggé meleg is volt. Ezek eredményeképp meglehetősen fáradt voltam, és a vérnyomásom is rendesen leesett, mivel nem kávéztam kaja után. Majd elaludtam a kincstárban talált padok egyikén. :) Szerencsére a többiek végül megkönyörültek rajtam, és kimentünk a friss levegőre. Itt azért már ők is fáradtak voltak, így hazaindultunk. Még egy pár órát eltöltöttem ott, megvacsoráztunk, aztán viszont indulnom kellett haza.
Sajnos eddigre 10 cm-nyi hó hullott, és még javában havazott is, ezért ez elég veszélyes vállalkozásnak tűnt. Felajánlották, hogy maradjak ott éjszakára, de mivel másnap dolgoznom kellett, ezért inkább haza akartam menni. Tudtam, hogy nem kell sietnem, irtó mindegy volt, hogy 10-kor vagy 11-kor érek haza, de nem féltem az úttól. Kb addig, amíg el nem indultam. A kis utak nem voltak letakarítva, már akkor megcsúszott az autó, amikor kikanyarodtam az udvarból, és bár az autópálya valamivel tisztább volt, de a sávokat így sem lehetett látni. Annyira koncentráltam a vezetésre, hogy túlmentem a lehajtón, és ez csak késöbb vált gyanússá. Akkor lehajtottam, és egy McDonaldsnál megkérdeztem pár fiatalt, hogy merre kell menni Aachen felé. Innentől már szerencsére rendben volt az útirány, de csak arra tudtam gondolni, hogy csak ezt éljem túl. Egyfolytában szirénázást hallottam, mintha jönne a mentő, de csak beképzeltem. Biztos voltak balesetek is, láttam egy pár elakadt autót az út szélén, meg egyszer a túloldalon egy igazi mentőt. Ahogy távolodtam Kölntől, kicsit jobb lett a helyzet, 60 helyett már 80-nal lehetett haladni! :) Ilyet még soha nem éltem át, hogy egy sávváltás komoly kihívást jelentsen, mert a nyomvonalon kívül persze magasabban állt a hó. Végül aztán csak hazaértem, és hihetetlenül megkönnyebbülve zuhantam be az ágyba. Most, hogy már tudom, milyen ez, biztos, hogy soha többet nem indulok útnak ilyen időben.
A hazautat leszámítva nagyon szép napot töltöttem Kölnben, meghívtak a Karneválra is, sőt felajánlották, hogy bármikor szívesen látnak, ha kedvem támadna arra járni. A napközben készült fotókat még nem kaptam meg, de majd később lehet, hogy feltöltök ide is egy párat.
