Megint rég nem jelentkeztem. A napok elég eseménytelenül teltek, de azért mégis volt egy-két jelentős fordulat. Az elmúlt időszakban hulla voltam, gondolom, ezt már leírtam párszor. A gond a munkával volt, teljesen kifacsart. Nem csak fizikailag voltam fáradt, de teljesen kikészített, hogy a többiek ennyire lazán veszik a kötelezettségeiket. Ami a legrosszabb, hogy hiába követnek el egy csomó hibát, nincs semmi retorzió, és ezért meg sem próbálnak jobban odafigyelni. És hiába kérek valamit egyszer, kétszer, ötször, tök felesleges. Csak azt érem el vele sajnos, hogy mindenkinek az idegeire megyek, és pattogó kis ribancnak tartanak, gondolom. A képembe mondják, hogy igen, igazad van, meglesz, amit kérsz, aztán amint elfordulok, már el is felejtik. Én meg nem rohangálhatok folyton árulkodni a főnökékhez, pláne, hogy emberileg még kedvelem is ezeket a kollégákat. Ja, és a fejesek azokat a problémákat sem kezelik, amikről tudnak, szóval tényleg nem lenne semmi értelme panaszkodni.

Ehhez a mentalitáshoz még hozzájött az is, hogy elég kevés személyzettel folyamatosan telt házzal működünk. Eredmény: ha azt akarom, hogy valami el legyen intézve, nekem kell megtennem. Vagy megkérhetek valakit rá, és ha véletlenül meg is csinálják, még én lehetek hálás. Brrrr. Aztán egy-két hete visszajött betegszabadságról Iris, a kisfőnök. Egy lusta dög, a munkát mindig lepasszolja, ő meg naponta 10-szer szünetet tart. De azért bíztam benne, hogy ha már itt van, talán egy kicsit rendbe teszi a kócerájt, és megkönnyíti a dolgomat. Eleinte így is volt, kaptam segítséget, és úgy tűnt mindne helyrejött. De aztán ezen a héten magát osztotta be mellém reggeliztetni. Sejthetitek. :( Mindig, amikor bagózni ment, megkérdezte, hogy ugye bírom egyedül. :S Gondoltam, kibírom ezt a hetet, aztán jövő héten ő már délutános lesz, én meg megint kapok normális segítséget. Csakhogy sikerült neki kiborítania a bilit nálam azzal, hogy kétszer is kritizálta a munkámat. Máskor talán tovább nyeltem volna, de most kikészültem tőle. Igyekeztem megvédeni magam, de aztán annyiban hagytam. Csak miután odébbállt, kezdtem el csapkodni és káromkodni, egy idő után meg bőgni. Tudom, buta dolog, de ez van. Aztán megjött John, a főnök, és kérdezte, mi a baj. Nem akartam bemártani a közvetlen főnököt a nagyobbiknál, de tudtam, hogy úgyis kiszedi belőlem, mi a baj. Végül Iris szerepét némileg szépítve, az egész helyzetet leírva, mondtam el neki, hogy mi a bajom. Erre John beismerte, hogy alapvetően tisztában van vele, hogy mehetnének jobban is a dolgok, de mivel nehéz munkaerőt találnia, ezért nem teheti meg, hogy mindenkit kirúgjon, aki megérdemelné. Kértem tőle, hogy engedje meg, hogy heti két napot újra a szobalányokkal dolgozhassak, akkor nem kell annyira korán felkelnem, nincs stressz sem, és ez a változatosság is jót tenne nekem. (Nem beszélve arról, hogy Irist sem kéne annyit látnom.)

Ez volt pénteken, mindenki happy. Erre szombaton délután megjelent nálam a pilóta. Volt két ajánlata, és az egyikre nem mondtam nemet. :D Először is felajánlotta, hogy vesz nekem egy hűtőt, mert megint kiette valaki a kajámat a közösből. A másik az volt, hogy tudna nekem szerezni egy irodai melót egy alapítványnál. Elárulom, még egy darabig nem lesz hűtőm. Ez a szervezet hajléktalanokat, volt függőket és börtönből szabadultakat karol fel, segít nekik lakást és munkát szerezni. Ők a kliensek, akiket kísérgetni kéne ide-oda, és jelentést írni az eseményekről. Ennyit tudok egyelőre a teendőkről. Heti 36 órát kellene dolgozni hétfőtől péntekig, több pénzért, mint most. A munkahelyem pedig még közelebb is lenne, mint a mostani. Először van 2 hónap próbaidő, aztán jöhet egy egy éves szerződés. Jól hangzik, mi? :) A közvetlen munkatársam egy 25 éves csaj lenne, és a fő-főnököm a pilóta. Eddig nem is tudtam, hogy a repülésen kívül mást is csinál. Hamarosan bemutat az operatív vezetőnek, és május 1-jével kezdhetnék is. Kicsit ciki, hogy John beajánlott a hotellánc magazinjába arra a cikkre, aztán olyan megértően segíteni próbált most, hogy kiborultam, erre én meg felmondok. De meg kell értenie, hogy egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki.