Volt egy érdekes eset kb egy-másfél hónapja, csak lusta voltam megírni. Egyik este zárás előtt nem sokkal bejött egy hapsi a szállodába és bátortalan német tudással narancslevet kért. Adtam neki, bár a kolléganőm megjegyezte, hogy ilyenkor már nem kéne, meg hogy enni is akart volna, de azt végképp nem tudunk már ilyenkor adni. Amikor vittem neki a visszajárót, feltűnően nézni kezdte a névtáblámat. Aztán megkérdezte: "Magyar?" Meglepődtem, de meg is örültem neki. Elkezdtünk dumálni, mondta, hogy ketten vannak itt, nemrég érkeztek repülővel, és kopog a szemük az éhségtől. Szereztem nekik egy kis kaját a konyháról, aztán zárás után én is leültem velük dumálni a teraszon. Valami díjugrató versenyre jöttek, és a szomszédos hotelben szálltak meg. Nicole, a kolléganőm nagyon féltett, amiért egyedül ott maradtam két vadidegennel, de tök jó volt új embereket megismerni, nem akartam kihagyni a lehetőséget. Másnap aztán a versenyre is ki akartam nézni, de elég esős volt az idő, és a sárban tapicskolás nem az én műfajom. Persze a következő napokban, amikor meg szép idő lett volna, akkor meg dolgoznom kellett. Még egyszer találkoztam utána velük, másnap este Szilvivel együtt négyesben bementünk Valkenburgbe körülnézni. Az az este is jól sikerült, és megbeszéltük, hogy a rákövetkező napon is jelentkeznek, amikor túl vannak a versenyen, és még kitalálunk valami programot. Nem hívtak, kicsit furcsálltuk is a dolgot. Azt még megértenénk, hogy ha történt volna valami köztünk, és utána nem jelentkeznek, de így? :) Na, mindegy, a pasik már csak ilyenek. :) Mindenesetre remélem máskor is beesnek hozzánk érdekes magyarok.
