Végre megint számítógéphez jutottam! Nimród ugyebár hazautazott most egy hétre, és magával vitte a laptopot is. Szerencsére Dávid napközben nem használja a sajátját, és olyan kedves-aranyos, hogy mindig lehozza nekünk reggel, és csak estére viszi el. De így legalább esténként jobban odafigyelünk a tévére, ami biztos jó hatással van a nyelvtudásunkra. A holland tévéadókon nem jellemző a szinkronizálás, a filmeket eredeti hanggal, feliratozva vetítik. Hollandul csak a saját készítésű és a gyerekeknek szóló műsorok vannak. Én próbálom egyszerre figyelni az angol szöveget és a holland feliratot, és abból összerakni, hogy pontosan miről is van szó. Általában vagy régebbi (magyarul már ezerszer látott) filmeket nézünk, vagy pedig vígjátéksorozatokat, ezért nem gond, ha valamit esetleg mégsem értünk. Szilvi inkább csak a holland feliratot figyeli, és mivel nem szeret szótárazni, én szoktam néha kikeresni egy-egy szót, ezzel pedig az én holland szókincsem is bővül.
Kedden és szerdán is megszívatott a gyár, ahol néha dolgozni szoktam. Mindkétszer behívtak, aztán meg pár óra után hazaküldtek, hogy nincs elég munka. Annyira azért nem bántam, mert mindig attól tartok, hogy mikor sóznak rám megint valami borzalmas feladatot, de azért mégis! Ha már egyszer odarángattak, adjanak is munkát, vagy hagyjanak engem békén!
Szerdán volt Szilvi szülinapja, főzött is finom ananászos-tejszínes husit. A megbeszélt ajándék csokin kívül hoztam neki egy kisebb kávés tortát, és szerencsére teljesen jól eltaláltam, nagyon ízlett neki. Itt nincsenek ám olyan cukrászdák, ahová csak úgy be lehet ülni, minden süti, torta csak elvitelre van, de azok is elég drágák. Viszont minden boltban lehet kapni fagyasztott tortákat, mérettől függően 2-10 euró közötti áron. Tök guszták, és csak hagyni kell őket 1-2 óráig, hogy kiolvadjanak, ilyenből vettem én a kávésat. Nem volt ez betervezve, de ugyebár aznap is hamar hazaküldtek a melóból, és még pont nyitva volt az egyik közeli bolt, gondoltam, veszek neki valami kis meglepit. De alig volt nálam pénz, a gyárba csak némi aprót szoktam vinni, hogy ha nagyon kell egy kávé, meg tudjam venni. Szóval volt nálam összesen 2 euró és 30 cent. Gondoltam, ha van esetleg valami olcsó vagy kis üveges pezsgő, akkor azt veszek, ha nincs, akkor csokit vagy tortát. Pezsgő szinte egyáltalán nem volt, valószínűleg itt csak szilveszterkor isszák. Maradt a csoki vagy torta kérdés, de a torta ünnepibb, úgyhogy hosszas mérlegelés után, amellett döntöttem. Jó döntés volt, Szilvi örült is neki, és nagyon finom is volt. A vacsi aztán szintén jól sikerült, épp itt volt Jessi anyukája is, hívtuk, hogy egyen ő is velünk. Udvariasan elutasította, mert hogy épp túl van egy fogyókúrán, és otthon már vacsorázott, nem szeretne még egyszer enni. OK, vettük, és nem is számítottunk rá, hogy a tortából viszont enne. Nagyon aranyos volt, amikor aztán a tortára hívtuk az embereket, ő is megjelent, és szemrebbenés nélkül kért belőle. J Igaza volt, a tortáról vétek lett volna lemondani.
Csütörtökön kellett mennünk Valkenburgbe az állásinterjúra. Kb. 22 km-re van innen, de a fiúk már előző nap azzal ugrattak minket, hogy reggel 8-kor biztos el kell majd indulnunk, hogy tuti odaérjünk 11-re. J A biztonság kedvéért megint csináltunk útvonaltervet, pedig ezen az útvonalon már legalább kétszer jártunk. Inkább hagyatkoztunk volna az emlékeinkre! Már ott problémánk volt, hogy feljussunk az autópályára (ingyenes, szóval érdemes azon menni). Aztán még Valkenburgben is keveregtünk egy kicsit, így 10 órai indulással kb. 50 perc alatt tettük meg a 22 km-es utat. J De! Időben érkeztünk! Az interjú jól ment, a pasassal angolul tárgyaltunk, Szilvi főleg mosolygott és bólogatott, mert bár nagyjából értette, miről van szó, ugye beszélni nem nagyon tud angolul. Én mondtam is a fickónak, hogy érti ő, csak félénk megszólalni. :D A meló jónak tűnik, nekem a reggeliztetést kéne általában lebonyolítanom, vagyis a büféasztalt mindig újratölteni, és a vendégek extra kívánságait lereagálni. Szilvinek meg tudnak adni nyelvtudást nem igénylő feladatokat. Nagyon kedves volt mindenki, akivel összefutottunk, abszolút nem gond, hogy nem beszélünk hollandul, itt inkább az angol fog kelleni. A munkaidő nem fix, eleinte csak kevesebbet fogunk dolgozni, mondjuk heti két napot, de ha beindul a szezon, akkor lesz több munka is. Mivel ez egy szállodalánc, olyan is előfordulhat, hogy egy másik közeli hotelükbe kell menni dolgozni, ahol épp munkaerőhiány van. Ez végül is nem baj, így még több emberrel tudunk megismerkedni. A fizetés ugyanaz a minimumórabér, mint pl. a gyárban, de ez persze sokkal jobb meló és remélhetőleg rendszeresebb is. De ha akarom, mellette még dolgozhatok a gyárban is. Ja, és a teljes útiköltségünket fedezik, akár autóval, akár vonattal járunk be. A szerződésünk most 6 hónapra fog szólni, ebből 2 hónap lesz a próbaidő, de a pasas szavaiból az derült ki, hogy ők szeretnének velünk hosszú távon együtt dolgozni. Szerencsénkre nagyon pozitív tapasztalataik voltak egy lengyel nővel, és talán emiatt is bántak velünk ennyire kedvesen. Azt igérte a fickó, hogy emailben átküldi a szerződést, nézzük át, és jövő hét végén találkozunk majd megint személyesen, akkor ott lesz majd még valaki más is, és ha aláírjuk a papírokat, utána rövidesen kezdhetünk is. Itt a szálloda angol honlapjának a linkje: http://www.hoteldegeulvallei.nl/index.xml?set-lang=en , meg lehet nézegetni, ha érdekel valakit.
Ezek után érthető, hogy tök fel voltunk dobódva, egész délután és este ökörködtünk, és kineveztük ezt a napot Szilvi pótszülinapjának, mert ez a nap sokkal vidámabb, bulisabb volt, mint az előző. Ennyi a sztori egyelőre, ma valószínűleg nem csinálunk majd semmi érdemlegeset, csak pihengetünk, esetleg nyelvet tanulunk. J
