Ma végre pihenünk 3 ledolgozott munkanap után. Legközelebb csak szombaton kell mennünk a Fletcher Hotelbe dolgozni, de ha minden jól megy, akkor hét közben talán dolgozhatunk a Hotel Walramban. Ez az a másik szálloda, amelyik még fel akar minket venni. Amikor múlt héten megtudtuk az eheti beosztást a Fletchernél, rögtön írtam Lucnek (a leendő főnökünknek a Walramnál), hogy ha akarja, keddtől csütörtökig már tudunk is melózni náluk. Ezt azért találtuk ki így, hogy pénteken még tudjunk egy napot ejtőzni, mielőtt mennénk a másik helyre.
A véleményem az elmúlt két nap során sem változott a munkánkról; ugyanaz, mint Ausztriában, csak sokkal lazábban fognak fel mindent. Szinte nem is ellenőrzik, amit elvégeztünk, és nem is sürgetnek, hogy gyorsabban dolgozzunk. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz hétvégén a reggeliztetős meló, ahogy elképzelem, az kevésbé megterhelő fizikailag, de lehet, hogy stresszesebb. Ha például gyorsan cserélődnek az emberek, akkor előfordulhat, hogy egyszerre több dolog is kifogy a büféasztalról, amit pótolni kell, vagy le kell pakolni még közben a piszkos tányérokat is, szóval akár kapkodósabb is lehet. De szerencsére ott sem egyedül fogok dolgozni, ha van mellettem valaki, aki rutinos, akkor talán csak nem lesz nagy gond.
Mára ennyit az üres fecsegésből, félek, ha folyamatosan dolgozunk majd, és minden napunk ugyanúgy fog telni, akkor végképp nem is igazán lesz miről írnom.
