Tegnap a pihenőnapunkat szó szerint végigszenvedtünk. Kívülről nézve viszont még akár vicces is lehetett, ahogy a két szöszi csaj vonszolja magát végig a városon, vagy ahogy az üzletben kóválygunk teljesen zombiszerűen. Az a gáz, hogy tényleg úgy is éreztük magunkat. Nagy nehezen azért csak sikerült elintézni a bevásárlást, aztán átvettük az új bankkártyáinkat a postán, és még a munkaközvetítőhöz is visszavittük a gyári munkához kapott bakancsokat. Hazaérve addig nyűglődtünk, amíg sikerült egy kicsit elaludni, és szerencsére én utána már jobb kedvvel ébredtem.
Ma megint kelhettünk korán, 7-kor :), mert írt Luc, hogy kezdhetünk dolgozni náluk is. A meló még lazább volt, mint az 1. számú hotelben, épp egy 260 fős gyerekcsoport foglalja el az összes szobát, és a szobalányok nem igazán törték magukat, hogy minden csilli-villi legyen. Ennek mi persze megint csak örültünk. Ma nem együtt dolgoztunk, párokban zajlik itt a munka, ezért mindketten kaptunk egy-egy tapasztalt kollégát magunk mellé. Nagyon hamar végeztünk, szerintem fél egykor már a közös helyiségben ücsörögtünk, aztán aláírtuk a szerződést és már jöttünk is haza. A következő két nap még ilyen lesz, aztán pénteken, pont, amikor a kölykök hazautaznak mi itthon fogunk pihengetni, és így sajnos a legfárasztóbb napból éppen kimaradunk! :)
Ami még említésre méltó a mai napban, hogy másfél hónap után ma vettem a bátorságot, és fogorvososat játszottam. Vagyis a fogdokim előzetes utasításai alapján kikapartam a fogamból az ideiglenes tömést, meg a vattát, kifertőtlenítettem a belsejét, aztán újra betömtem. Nem volt egy leányálom, nem véletlenül nem akartam sohasem fogorvos lenni. Egy órát szerintem „elszórakoztam” vele, kíváncsi vagyok, mennyire lesz ez így majd strapabíró.
