Vasárnap este egy másik hotelben dolgoztam, amelyikről az a hír járta, hogy nem túl pörgős. Amilyen az én szerencsém persze aznapra egy csoportnak volt foglalása, 12 felnőtt, 10 izgága gyerek, és persze még rajtuk kívül 14 szállóvendég. Sokszor azt se tudtam, mit hol találok, (néha a fejemet sem). Itt nincs olyan kiépített rendszer, mint nálunk, ezért egy csomó többletmacera is van, és ketten voltunk erre úgy, hogy a másik srácnak a recepcióra is oda kellett figyelnie, bejelentkezés néha, telefonok stb. Szóval pörgött rendesen. A másik, amit mondtak, hogy itt mindig hamar végzünk. Ja, persze! Egy társaságot csak nem dobhatsz ki úgy fél 10-kor, hogy "Bocs, de mi szeretnénk összepakolni, és elhúzni.". Szóval kívülről mosolyogva, belülről anyázva vártuk, hogy lelépjenek. Aztán villámgyors pakolás jött, és így 1/4 12-kor sikerült kész lenni. Gyors átöltözés után mentünk Szilvivel Kevin búcsúbulijára. Persze addigra már nem sokan maradtak ott sem, de ez nem is volt baj. Az idősebbek, akikkel bájologni kellett volna, már hazamentek, és csak fiatalok maradtak. Két fiatal fiúcskával beszélgettünk többet, az egyik 17 a másik 19 kb. Az egyik srácot Ralph-nak hívják, de mi Szilvivel "a kis megrontanivaló"-nak hívjuk. :) Fél 2-kor még úgy volt, hogy átmegyünk valahová kajálni, de aztán nem fértünk be a taxiba öten, ezért mi inkább hazajöttünk. Volt szó valami fürdőzésről is, na abba meg aztán úgysem akartunk volna belemenni. Ahhoz képest, hogy milyen unalmas összeröffenésre számítottam, tök jól sikerült az este, még úgy is, hogy én voltam a sofőr, és ezért nem ihattam.
Egy ilyen éjszaka után ébredtem reggel, és aludtam is vissza a kávé után kb egy órával. :) Délben arra riadtam fel, hogy csörög a telefonom, és a kisfőnök arra kér, hogy öt helyett fél háromra menjek dolgozni. Komolyan mondom, örültem neki. Ha végigpunnyadom a napot, akkor este sokkal nyűgösebb vagyok, így viszont volt értelme megmozdulni és felkelni. Beértem a melóba 10 perccel kezdés előtt, rá két percre már kaját hordtam ki. Még utcai cipőben, se nyakkendő, se kötény, se jegyzettömb. (Nem szeretem fejben felvenni a rendeléseket, tuti elfelejtenék valamit.) Kivittem a kaját, közben leráztam mindenkit, hogy adjanak 3 percet, amíg munkaképes leszek, aztán felőlem rendelhetnek. Az első óra úgy telt el, hogy futkostam jobbra-balra, hogy kicsit konszolidáljam a helyzetet. Ugyanis amíg én nem jöttem a kisfőnök egyedül volt a recepcióra és a felszolgálásra, miközben egy bridzsklub érkezett aznap, és így egy csomó in-check volt. Emiatt aztán a terasszal annyira le volt maradva, hogy nem csak az új érkezőket kellett kiszolgálni, de le kellett szedni a már üres asztalokat is. Egyébként egyszerre három teraszra kell figyelni, az egyiken 5, a másikon 8, a harmadikon kb 10 asztal van. Plusz a bárban elmosni a poharakat, és aki közben ott rendel, azt kiszolgálni. És hogy mit gyűlölök legjobban? Cappuccinót csinálni. Béna vagyok a tejhabbal, nem mindig sikerül szépre. Vissza a bridzsesekhez. Az volt még velük a gond, hogy hiába érkeztek meg, nem tudták elfoglalni a szobájukat, mert a takarítás nem volt még teljesen kész. Ez gyakran előfordul, de nem ilyen tömegesen, és most a sok vénasszony mind a teraszon ült le kivárni, amíg elkészül a szobájuk. :( Persze engem is nyaggattak, hogy mehetnek-e már fel. Aztán, amikor elfoglalták a szobákat, jött a rinya, hogy kicsi, meleg stb. Szegény Berry (a kisfőnök) teljesen kész volt. Mosolyogva próbálta meg ötödszörre is elmagyarázni, hogy telt ház van, nem tudunk másik szobát adni, de csak nem sikerült megérteniük. Nem először volt itt bridzsklub, de ez a mostani társaság mind közül a legszörnyűbb. És 3 vagy 4 napot maradnak!!! Aztán 6 körül megvacsiztak, az egész flottul ment, és végre bevonultak kártyázni. Időnként rendeltek innivalót, de az már nem volt nagy gáz, lekötötte őket a játék. Ami még macerás velük, hogy a fogyasztásukat egy kártyán kell vezetni, mindenkinek van sajátja, és a végén fogják azt összesíteni. Viszont a sok vén nyanya általában a szobatársával közös kártyára fogyaszt, ezért ha az egyik kér valamit, meg kell találnom a másikat, hogy felírhassam az italát. Nehéz ez, mert csak rámutat a terem másik végére, hogy ott, annak a hölgynek kérjem a lapját, és ahhoz írjam. OK, melyikre mutat a sok közül, neveket nem tudok, ha azt meg is találom (nem mindig elsőre), nekem is mutogatnom kell, hogy amaz a hölgy mondta, hogy a fogyasztását ide írjam, mindezt valaki olyannak, aki a pokolba kíván engem, mert épp figyelne a játékra. Brrr. Elvileg 11-kor zárunk, ezek fél 12-kor végeztek, és még leültek a bárba csevegni! Már minden el volt pakolva, pucolva, miután azért mégiscsak kiszolgáltuk őket, nem volt mit csináljunk, csak vártunk. Hulla voltam. Kérdezték is néha, hogy fáradt vagyok-e, de el nem takarodtak volna! Normál esetben csak a kolléganőmnek kellett volna végig maradnia, de tegnap elfelejtett kulcsot hozni, ezért meg kellett várnom, míg kiürül a bár, és az én kulcsommal zártuk a szállodát. 10 órányi kemény munka után kellett még hazavezetnem, sötétben, fáradtan. Egyébként sem szeretek éjszaka vezetni, mert a szembejövők elvakítanak, érzékeny a szemem az erős fényre. Lassan jöttem, és hála istennek, nem történt semmi baj. Itthon meg rögtön elterültem, mint akit kiütöttek. Hát ez volt az én hétfőm. Mondtam Berrynek, hogy kedden szabadnapom van, ne is hívjon, már van programom, nem tudok bejönni. Erre ő, hogy tudom, hogy úgyis hívni fog. Mondtam, hogy hívhat, de ne munkaügyben. Vigyorgott, hogy jó. Tök cuki kis pasi. :)
