Megint eltelt egy hét. Észre sem vettem, hogy milyen rég nem írtam, annyira el vagyunk foglalva. Napközben meló, délután főzőcske, aztán este meg jó szokásom szerint bealszom a tévé előtt. Szóval ezen a héten kedden, szerdán és csütörtökön a Walramban dolgoztunk (2. számú hotel), pénteken pihi volt, szombaton és vasárnap pedig a Geulvallei-ba mentünk. A Walramban is kezdünk már beilleszkedni, egyre többet beszélgetünk a kollégákkal, bár azért a másik szálloda még mindig szimpatikusabb. A Geulvallei-ban most reggeliztettem először, szerencsére azzal sem volt semmi gond. Tök jó, hogy mindenki segít, megmutatják, mit hogy kell csinálni, nem sürgetnek, és még beszélgetni is marad idő. A két napon két különböző csajjal dolgoztam együtt, mindkettő aranyos és érdeklődő volt. Én nem állnék le azért a munkával, hogy trécseljünk, de ha ők kezdeményezik, akkor részemről oké. :)
Említésre méltó dolog történt még az, hogy a munkaközvetítőnél rosszul utalták nekem a fizetésemet, és ez csak most derült ki véletlenül. Eddig ugyebár Jessica számlájára ment a fizetésem, és ő adta oda nekem utána. Most véletlenül többet utalt át, és ennek kapcsán elővettük a fizetési papírokat, amikből arra jöttünk rá, hogy valami miatt levontak tőlem több mint 150 eurót. Bementem az irodába, hogy megkérdezzem, miért volt ez, és kiderült, hogy valami könyvelési hiba történt. A csaj szóban beismerte, hogy valószínűleg tényleg járna nekem az a pénz, de persze ő egyedül ezt nem tudja elintézni, szóval várjak, amíg megkonzultálja a kollégákkal, és majd jelentkezik. Ma kellett volna, hogy hívjon, de nem tette. L Nem fogom annyiban hagyni a dolgot, holnap megint bemegyek hozzá személyesen.
A másik érdekes sztori az volt, hogy a téves átutalás miatt vissza kellett adnom Jessicának 100 eurót, ezért gondoltam, kipróbálom a vadiúj bankkártyámat. Dávid el is kísért, hogy biztosan értsem, amit az automata kiír. Bedugtam a kártyát, kérte a kódot, aztán választani kellett, hogy mit szeretnék intézni. Gondoltuk, kérünk előbb egy egyenleget, hogy azt is kipróbáljuk. Ezután megint kérte a kódot. Megint bepötyögtem. Erre kiírta, hogy téves a kód, és ha harmadjára is rosszul adom meg, akkor letilt. Odaadtam a PIN-kódos cetlit Dávidnak, hogy hátha csak én vagyok béna, ezúttal írja be ő. Beírta, a gép meg letiltott. Nézem a banki papírt a kóddal, és ekkor vettem észre, hogy az a Szilvié. Valahogy összekeveredtek a borítékok. Ebben csak az a fura, hogy amikor egymás után megkaptuk őket a postán, nem is pakoltuk őket egy helyre. Szerintünk talán már a postáskisasszony keverhette össze a dolgokat, mi meg nem ellenőriztük, hogy jót kaptunk-e. Ma bementünk Heerlenbe a Postbank főirodájába, hogy újra aktiváltassam a kártyát, de ott azt mondta a pasi, hogy erre nincs is szükség, mert a letiltás csak 48 óráig érvényes, utána automatikusan feloldódik. Mivel hétvége volt közben, várnom kell még 1-2 napot, utána szerinte tutira működni fog. Úgy legyen!
Most kaptuk a hírt, hogy holnap és holnapután mehetünk a Walramba dolgozni. Az jó, hogy melózhatunk, de azért díjaznám, ha nem az utolsó pillanatban szólnának. Már szombaton megírtam a főnöknek, hogy mikor érünk rá, mivel ő kérte, hogy mielőbb írjak, erre ő meg csak hétfő délután válaszol! Csütörtökön lesz megint utána egy szabadnapunk, pénteken és szombaton reggeliztetek a Geulvallei-ban, vasárnap pedig szobalánykodom. Fárasztó, de legalább változatos a beosztás! :)
Hú, majdnem elfelejtettem mondani! Van végre normális ágyunk! :) Azt már írtam, hogy az 1. számú hotelből kunyiztuk őket, de végre el is hoztuk őket. Tegnap meséltem a kollégáknak, hogy milyen jót aludtunk rajtuk, erre az egyik nő mondta, hogy ha még valamire szükségünk van, szóljunk, és ha van neki belőle felesleges, akkor nekünk adja. Mondtam, hogy szekrény kellene még, és kiderült, hogy az van is neki egy pluszban, igaz, hogy üvegajtajú, de nekünk persze az is jó. :) Tiszta csórónak néznek minket, de nem baj, mi minden ingyen cuccnak örülünk!
