Tudom, lusta dög vagyok. Már rég nem írtam, és most is csak a szokásos kifogást tudom felhozni. Sokszor vagyok fáradt, nyűgös, és még ha történik is valami, nincs kedvem irkálni. Sokkal egyszerűbb elindítani valami sorozatot és az x. epizódon aztán bealudni.
A nyelvvizsgámról egyelőre semmi hír, pedig azt mondták 4 hét után lesz eredmény neten, és 6 hét után levelet is kapunk. A honlapjukon már 5 hetes netes határidő van, de ma az is lejár. Eddig nem különösebben érdekelt, de most már kezdek kíváncsi lenni.
Az új munkával kapcsolatban vannak fejlemények, de sajnos még mindig nincs semmi biztos. Voltam interjún, valódi volt a dolog. :) A nő elmondta, hogy miről lenne szó. Irodavezető kéne nekik, szóval nekem személyesen nem sok közöm lenne a kliensekhez. (Itt így hívják azokat a hajléktalanokat, drogosokat és börtönviselteket, akiknek segítenek.) Kiderült, hogy ez egy viszonylag új alapítvány, és az én feladatom lenne az egész adminisztráció vezetése, egy beosztottal, és az ehhez tartozó rendszer kidolgozásában is részt kell vennem. Abban maradtunk, hogy amíg nem állok munkába (júni vagy júli 1-jén), addig is hétfőnként elkísérem őt, hogy lássam, mivel is foglalkoznak pontosan. Ez ma lett volna esedékes először, de a nő lemondta. :( Változások vannak, mondta ő, beszél Pascallal, és majd jelentkezik. :S A hócipőm kivan ezzel a hülye Pascallal!
Hogy miért is? Mert folyamatosan csak nyomja a dumát, hiteget, de még mindig abban a hülye hotelben kell elviselnem a sok barom okoskodását és/vagy lustaságát. Iris drága képes volt nekem teljes meggyőződéssel elmagyarázni, hogy miért nem kell a vázában a virágok alatt cserélni a vizet. Azért, mert úgyis kapunk keddenként újat. Ja, hogy vasárnap már potyog a levél meg a szirom, a víz meg gusztustalan és büdös, az nem számít. A szobalányok között meg ugye tudjuk, hogy a lassúság egy munkamódszer, és aki gyorsabb, az dolgozzon szó nélkül a másik helyett. :( Eddig a késéseket is szó nélkül elnézték, és egyesek kezdtek elszemtelenedni. Szerencsére Marlies észrevette ezt, és megpróbál tenni ellene, majd meglátjuk, mennyi eredménnyel.
Pascalhoz visszatérve, szerzett nekem egy másik állást is. Pontosabban, még egy ígéretet. Van egy szociális étterem Heerlenben, ahol kb ugyanazok a szerencsétlen sorsúak dolgoznak, akikkel az alapítvány is foglalkozik. Itt védett keretek között, szakértő segítséggel vezetik őket vissza a normális életbe és a munkaerőpiacra. Itt is lennének adminisztratív feladatok, és a környezet sokkal érdekesebb és mozgalmasabb, mint a másik helyen, ahol egész nap a négy fal között lennék. A fizetés, munkaidő stb egyébként ugyanaz, mint ott. Soha nem találjátok ki, mi köze Pascalnak ehhez az egészhez! Természetesen hamarosan megveszi az étterem felét. :S Elvitt oda kajálni múltkor, tetszett a hely, és az emberek is aranyosak. Holnap megint odamegyünk, ha lehet, megpróbálok beszélni a másik tulajjal négyszemközt, hogy végre első kézből kapjak infókat. Ja, és múltkor volt ott az étteremben egy aranyos kiskutyus, odamentem megsimogatni, és kiderült, hogy afféle kabalaállat náluk, és Piroskának hívják. Jó, mi? Erre mondtam, hogy anyunak is ez a neve, és egyből beszélgetésbe tudtunk kezdeni. Tényleg jól éreztem magam köztük.
Aztán volt még más pozitív dolog is mostanában. Végre eljött az ideje, hogy a fiúk megépítsék Dávid műhelyében a galériát. Ezen dolgozott napokig Dávid, Barna, Attila, Gábor, Gyuri és Balu. Utóbbi kettő Angliából jött át segíteni, Barnának meg ez volt most itt az utolsó munkája, mielőtt hazament. Két délután is kimentem hozzájuk a műhelybe, néztem, ahogy dolgoznak. Korábban nem gondoltam volna, hogy ez le tudna foglalni engem, de most tényleg nagyon élveztem. Szólt a zene, és amikor volt idejük, beszélgettek velem. Mindig kérdeztem, hogy mit csinálnak épp, és nagyon érdekes volt az is, amikor a helyére tették azokat a bazi nagy gerendákat. Azóta is kijárok időnként hozzájuk, és mostanában egy könyvet is szoktam magammal vinni, hogy legyen mit olvasni, ha unatkozom.
