De még mennyire! Zajlik itt az élet ezerrel. Mostanában folyton jövök-megyek, ezért aztán sosem maradt energiám az írásra.

Történt sok minden, most először a legfrissebbet mesélem el. Jól összebalhéztam az egyik kolléganővel. :) Jaj de nagyon élveztem! :D Már egy jó ideje a bögyömben volt a kiscsaj, mert mindig utasítgatott, és úgy bánt velem, mintha a felettesem lenne. Hát nem az. Nekem egy húszéves kis picsa ne dirigáljon! Csak gyakorlaton van nálunk, bár az már tart egy jó ideje. Az utóbbi időben már nem válaszolgatok olyan készségesen a számonkérő kérdéseire, és ez nem tetszett neki. De nem szólt egyikünk se semmit. :) Ma aztán azon akaszkodtunk össze, hogy ki mehet haza hamarabb. A részletek nem fontosak, én akár még maradhattam volna, de belém bújt a kisördög, és csakazértsem engedtem. Hiába beszélek már elég jól hollandul, de azt tudom, hogy egy heves vitában esélyem sem lenne. Nekemesett, én elmondtam, hogy elegem van belőle, hogy főnökösködik, aztán vigyorogva folytattam a munkát. De akkor már persze ő akart maradni, én meg mondtam, hogy legyen, ahogy akarja. (Az egyetlen, ami zavar, hogy ez alapján majd megint én leszek az összeférhetetlen. De azt is leszarom. Nem vagyok hajlandó többé szó nélkül meghunyászkodni!)