Ismerkedés a környékkel
Csütörtök délután elmentem Barnával és Dáviddal a műhelyükbe. Nagyon szép környéken van, kb. 20 km-re Landgraaftól. Sajnos aznap pont nagy köd volt, így a tájból nem sokat láttam, de az út menti házak nagyon tetszettek. Azt vettem észre, hogy nagyon változatosak itt a házak. De mindezt úgy, hogy nincs egyetlen gusztustalanul rikító színű sem közte. Kitettük Dávidot a műhelynél, aztán mi elmentünk Barnával autókázni. Eredetileg a hármas határhoz akartunk menni, csak épp sikerült az ellenkező irányba elindulni. :) Én azért élveztem a kirándulást, és végül a helyes útra is rátaláltunk. A hármas határnál van egy labirintus sövényből, de az most zárva volt, és van egy határkő is, a földre meg fel van festve, hogy melyik irányban melyik ország van. Mondtam is Barnának, hogy én Belgiumban vagyok, ő Hollandiában, és találkozzunk Németországban! :) Aztán visszamentünk Dávidért, és hármasban elmentünk egy kis kocsmáig. Ez olyan volt, mint egy kis vadászház, alig lehetett megtalálni, valószínűleg családi vállalkozásban működhet, mert nagyon otthonos. A berendezés is sokféle, mintha mindenki kitette volna a kedvenc képét, mütyürjét, kitömött vaddisznótrófeáját (!), és a zenék, amik szóltak, azok sem voltak semmilyen stílusbeli rendszer szerint összeválogatva. Western hatású zene után popsláger, utána egy jazz, majd valami sanzonféle. Ittunk egy-egy forralt bort, beszélgettünk egy kicsit, aztán hazajöttünk.
Péntekre ugye időpontunk volt a munkaközvetítőnél, Szilvi pedig kb. másfél órával előtte elkezdett lázasan angolul tanulni. Végül aztán mégis inkább én beszéltem helyette, a nő rendes volt, de itt is kérték tőlünk azt, hogy csináltassunk adószámot. Sőt, bankszámla is kellene! Szuper. :( Túl sok jóval nem kecsegtettek, talán valami gyárba tudnának minket bedugni. Kezdetnek megteszi. Ja, és azt mondták, hogy az adószámot nem lehet csak úgy beesve kiváltani, hanem oda is időpontot kell kérni! Ez azért volt fura, mert Dávid szerint, pár éve ez egy 5 perces ügyintézéssel járó dolog volt neki, és ő is csak úgy bement bejelentés nélkül. Az irodában a nő próbált nekünk időpontot kérni, de jövő hétre már nem is kapott. Azt ígérte, hogy majd felhív, ha sikerült intéznie valamit. Ettől függetlenül mi hétfőn bepróbálkozunk a hivatalnál, hátha szerencsénk lesz.
Később elmentünk Szilvivel sétálni, meg akartuk keresni a helyi kis bevásárlóközpontot. Nimród elmagyarázta, hogy merre kell mennünk, a térképet viszont megint itthon felejtettük. Már elég sokat sétáltunk, amikor kezdett gyanús lenni, hogy valahol elvéthettük az utat, de szerencsénkre ekkor kijutottunk egy térre, ahol volt kitéve várostérkép is. Persze egyáltalán nem ott voltunk, ahová indultunk. Mivel nem akartunk ugyanarra visszamenni, ezért kinéztünk egy viszonylag egyszerűbb, kis utcákon át vezető útvonalat, amin kilyukadhatunk a bevásárlóközpontig. Ezzel aztán már nem volt gondunk. :) Az üzletek természetesen addigra már mind zárni készültek, szóval épp csak körülnéztünk. Arról viszont fogalmunk sem volt, hogy innen majd hogyan jutunk haza, és hogy bonyolítsuk a dolgot, nem is ugyanott jöttünk ki belőle, mint amerre bementünk. Elindultunk egy szimpatikus irányba, aztán amikor már kellőképp tanácstalanok voltunk, bementünk az útba eső benzinkútra megkérdezni a helyes irányt. Itt találkoztunk az első olyan hollanddal, aki nem beszélt sem angolul, sem németül! Legalábbis ezt állította a kiscsaj. Egy öreg néni aztán elkezdte magyarázni az utat, kiderült, hogy teljesen jó irányba haladtunk eddig is. Vicces volt, hogy hogy meglepődött, sőt talán meg is ijedt, amikor megtudta, hogy nem autóval vagyunk, hanem gyalog. Azt mondta, hogy akkor még egy jó fél órát kell gyalogolnunk hazáig. Annyi végül nem lett, és már 10 perc után ismerős környékre is értünk.
Este közös kajálás volt, bolognai spagettit főztünk, beszélgettünk, söröztünk és végre mindenki együtt volt. A vége volt egy kicsit vicces, mert Szilvi és Nimród ugyebár éjszakai baglyok, mi többiek meg már kezdtünk álmosodni. Mi ugrattunk Szilviéket az ő éjszakai életmódjuk miatt, ők meg minket, hogy vajon melyikünk fog előbb kidőlni. A beszélgetés már kezdett akadozni, de a férfiúi büszkeség miatt sem Barna, sem Dávid nem volt hajlandó azt mondani, hogy menjünk aludni, ezért aztán én kellett, hogy magamra vállaljam a leggyengébb láncszem szerepét, és fél egy körül asztalt bontottam. Okos enged, szamár szenved! :)
Mára főzőcskézést terveztünk, ezért Szilvivel elmentünk bevásárolni. Alaposan körülnéztünk a C1000-ben, utána átmentünk az Aldiba, ami elvileg ugye az olcsóbb üzlet, ott meg is vettük, amit lehetett, végül pedig a maradékért visszamentünk a C1000-be. Mustáros-tejszínes husit fogunk csinálni zöldséges rizzsel. Úgy néz ki, hogy végül nem ebéd, hanem vacsi lesz belőle, mert Barnáék ma is elmentek dolgozni, és csak este jönnek vissza.
