Szombaton elmentünk a maastrichti magyarok találkozójára, és mivel a két fiú is velünk volt, nem is tévedtünk el. :) Nem mintha fejből tudták volna az utat, de azért négyen kilogikáztuk a helyes útirányt. Az összejövetel egy kávézóban volt, és egy-két kivételtől eltekintve csupa fiatallal találkoztunk. Mindenki kedvesen fogadott, jókat beszélgettünk, meghallgattuk mások itteni tapasztalatait, és kaptunk néhány tanácsot is. Címet is cseréltem egy-két emberrel, remélem, sikerül majd tartani velük a kapcsolatot.
Vasárnap nagyjából nem csináltunk semmit. Ja, én elmentem templomba, itt van mellettünk, és már rég terveztem, hogy beülök a misére. Jól esett megint egy kicsit egyedül lenni, és elmélkedni. Természetesen egy-két szón kívül nem értettem semmit, de a ritmusából rájöttem, amikor a Miatyánkot mondták, és abba be tudtam kapcsolódni. Aztán szokás szerint körbejártak adományért, ki is készítettem a pénzt, de akkor viszont kicsit megzavarodtam, amikor közvetlenül utána másodszor is jöttek. Mindenki tett abba is, szóval pénztárca gyors elő, aprót kerestem és bedobtam. Az első körnél lehet, hogy valamilyen speciális célra adakoztunk, mert ott láttam egy cetlit a kosárkában. Összességében nem bántam meg, hogy elmentem, bár így hogy nem értettem semmit, így a merengős hangulat megvolt, de a szavak pozitív, biztató hatása elmaradt. Nem is volt kedvem utána még hazamenni a többiekhez, sétálni akartam volna, de olyan hűvös volt, hogy erről inkább letettem. Otthon aztán félrevonultam mosogatni a konyhába, nyugis zenét hallgattam közben és szép lassan visszatértem a való világba.
Ja, azt még elmondanám, hogy szombaton ugyebár Nőnap volt, de ezt az ünnepet a hollandok nem igazán ismerik. Egyáltalán nem volt a virágárusoknál sem semmilyen felhajtás, a tévéműsorokban sem esett róla semmilyen megjegyzés. Érdekes volt, hogy pl. napokkal előtte Jessica a netet böngészve megkérdezte, hogy tudjuk-e, milyen nap lesz szombaton. Mi teljesen közömbös képpel mondtuk, hogy nőnap. Rendesen meglepődött, hogy ez nekünk ilyen természetes dolog, itt Hollandiában kb. annyira tudnak róla, mint nálunk az Apák napjáról. Szombaton aztán Barna fel is köszöntött minket, hozott nekünk virágot. :)
Mára megint netes böngészést terveztünk Szilvivel, meg angolozni fogunk, mert csütörtökre behívtak minket interjúra egy közeli szállodába. Nem tudjuk, milyen munkáról lesz majd szó, de örülünk, hogy végre van valami lehetőség.
