Voltunk Györgyinél hétfőn, tök jól éreztük magunkat, és még húsvéti sonkát is ettünk főtt tojással. Sajnos nem sikerült rábeszélni Nimródot, hogy locsolja meg a házigazdát, aki viszont ezt egyáltalán nem bánta. Valamikor 10 óra után indultunk haza, akkor azt hiszem épp havazott. Egész nap váltogatta egymást a havazás, az eső és a napsütés. Ezt a képet Györgyi csinálta a nappalija ablakából:
Egy bajom volt csak ezzel a Húsvéttal, hogy senki nem locsolt meg minket. El fogunk hervadni, most már tuti biztos. Itt van három nagyokos pasi, és mindegyiknek derogál a locsolás. Köszönjük szépen!
Kedden nem csináltunk semmit, hiába próbálok visszaemlékezni, semmi nem ugrik be.
Szerdán volt egy állásinterjúnk, de nem túl sok kedvvel indultunk neki. Nekem se volt hangulatom semmihez, Szilvi sem szereti ezeket az interjúkat, mert fél, hogy kényelmetlen helyzetbe kerül a hiányos nyelvtudása miatt, és ráadásul a másik meló már biztosnak tűnik, szóval már nem is voltunk annyira kényszerhelyzetben. Ilyen háttérrel indultunk, és úgy álltunk az egészhez, hogy bemegyünk, meghallgatjuk, de nem várunk túl sokat az egésztől. Ehhez képest irtó jól sikerült minden, a hotelnek feltétlen szüksége van szobalányokra, ezért aztán bármilyen feltételünket elfogadják. Nem baj, ha dolgozunk a másik helyen is, és csak azokon a napokon megyünk, amikor ott nem vagyunk beosztva. Nem baj, hogy Szilvi nem beszél túl jól angolul, mindent megoldanak. Még jobb órabért fizetnek, mint a másik helyen, és ők is fizetik az útiköltségeinket. Adnának fixen kb. heti 20 óra munkát is. Végül is abban maradtunk, hogy dolgozunk itt is, ott is, és mindig, amikor tudjuk a következő heti beosztásunkat az 1. számú szállodában, akkor megmondjuk, hogy mely napokon tudunk menni a 2. számúba. Azért ragaszkodunk az 1. számúhoz, mert az kisebb, családiasabb, és ott mindenki tök szimpatikus volt. Meg ugye én ott reggeliztetést is csinálhatok, ami meg érdekes is.
Ezek után elkezdtünk partizni otthon. Mindketten ünnepelni és búfelejteni akartunk, és ehhez kezdetnek megtette az az üveg bor, amit a konyhában találtunk. Meg a pálinka. :) Aztán vihorászva kimentünk a boltba, és feltöltöttük a készleteinket. Az este további részében egy közeli kocsmában kötöttünk ki, és éjfélre szerintem már haza is értünk. Ebben az a legszörnyűbb, hogy a fiúk ekkora még nem értek vissza a munkából! Gondolom, ezek után nem meglepő, hogy ma sem csináltunk semmit, egész nap csak kamilláztunk. Lelkiekben persze készülünk a holnapi korai kelésre és az első munkanapunkra.
