Megint iszonyatosan gyorsan elszaladt egy hét, és vissza is kellett olvasnom az előző bejegyzést, különben gőzöm se lenne, hol is tartottam.

 A legfontosabb eseménye a hétnek az volt, hogy megnéztünk két lakást. Írtam ki hirdetéseket, hogy albérletet keresünk, és erre jelentkezett egy pasas, hogy neki van két lakása Voerendaalban. Megnéztük őket, de az egyik iszonyatosan pici. Van külön hálószoba, de oda nem férne be két ágy. Lehet, hogy nem is az alapterülete a kicsi, de a formája miatt használhatatlan. És még ajtaja sincs! A konyha pedig össz-vissz egy tűzhely meg egy mosogató, az egész nincs több 1,5 méter szélesnél, és mindez a nappaliban. A nagyobbik lakás viszont rendben lenne, külön konyha, a háló használható méretű, és a nappali is teljesen rendben van. Az ára is megfelelőnek tűnik, tényleg csak az a baja, hogy egy viszonylag kis faluban van, és nem is olyan közel a kerkrade-i étteremhez. (Egyébként Valkenburg és Heerlen biciklizésnyi távolságban lenne ettől a falutól, tehát nincs olyan rossz helyen.) Ezért nem mondtunk rögtön igent, meg akartunk nézni más lakásokat is. De azóta sem láttunk semmi olyat, ami szóba jöhetne, szóval ahogy teltek a napok egyre inkább hajlottunk rá, hogy kivegyük. Fel is hívtam a pasast, erre alig áll szóba velünk, mindig azt mondja, hogy hívjam később. Lehet, hogy talált valami hollandot, és inkább neki adná ki, de minket még tartalékol. :(

 Ezen a héten többször is dolgoztam Noorbeekban, és már térkép nélkül odatalálok! :) Vasárnap Erikával voltam beosztva, tök jól elvoltunk, bár szegényt kicsit kifárasztottam. Ő még nem régóta dolgozik, és a mostani 5,5 óra sok lehetett neki. De nem szólt a lelkem! Csak az utolsó két szobánál jegyezte meg, hogy most már nagyon várja, hogy kész legyünk. Utána értünk jött Feri, Erika pasija, már nagyon aggódott, hogy mi tarthat ilyen sokáig. Olyan aranyosak! Aztán elmentünk hozzájuk Brunssumba, megetettek, megitattak, és még a szekrényt is megnéztem, amit nekünk fognak majd adni. Mondtam is nekik, hogy vigyázzanak, mert ha ilyen jól tartanak, odaszokom. :D

 Hétvégén sajnos nem kellett az étterembe mennem dolgozni, itt van most Éva (a tulaj) lánya, és ő besegít. Nem tudom, meddig marad, mondtam Évának, hogy következő csütörtök estefelé mindenképp hívjon fel, hogy tudjam, hogyan tervezzem a hétvégémet.

 Tegnap viszont megvolt az első óránk a tanárral. Már nagyon vártam, és egyáltalán nem csalódtam. Még hamarabb el is tudtuk kezdeni, mert Erika lemondta az óráját, így ránk több idő jutott. Átvettük a holland ábécét, a számokat, egy pár rövid mondatot, aztán a testrészeket és a családtagokat. Ez utóbbi kettőt majd jól be kell magolni jövő hétre, más házit nem is adott. Aranyos volt a pasas, ő is próbálja kimondani a magyar szavakat, persze alig lehet felismerni, amit mond. Néhány mondatot fel kellett olvasnunk, és ebből megállapította, hogy nekem inkább magyaros az akcentusom, míg a Szilvié jobban hasonlít a limburgira. (Ez ennek a régiónak a neve.) Igazából nem zavar, mert ahogy ő is mondta, akárhogy erőlködik is egy külföldi, mindig meg fogják érezni a beszédén, hogy nem bennszülött. Engem sokkal jobban érdekel, hogy nyelvtanilag helyesen beszéljek.

 A tanár után még sétáltunk Heerlenben, szerencsére jó időt fogtunk ki a szabadnapunkra. Találtunk egy üzletet, ahol minden 10 euróba kerül, beszabadultunk, és elkezdtünk farmerokat próbálgatni. Egy idő után megszólalt az eladó (valószínűleg ő a tulaj is egy személyben), hogy „nem drága”. Így, magyarul. Mi meg persze néztünk egy nagyot. Onnantól kezdve be nem állt a szája, végig szórakoztatott minket, és többek között azt is elmondta, hogy 1975-ben volt két hetet Magyarországon. Elég sok szót tudott aztán még magyarul, úgyhogy kezdek elbizonytalanodni, hogy tényleg 2 hetet mondott-e, vagy esetleg mégis hónapot vagy évet. Mindegy is, végül vettem egy hosszú és egy térdig érő farmert. És még ajándék öveket is kaptunk csak úgy. Igaz, hogy nem valami szépek, de ingyen voltak, szóval, ha csak egy ruhához is sikerül majd felvenni valamelyiket, már jól jártunk. :)

 Ez a hetünk érdekes lesz, eredetileg alig voltunk pár napra beosztva dolgozni. Itt a június viszonylag nyugis hónap, májusban van több ünnep, olyankor utazgatnak a hollandok, a nyaralások viszont csak júliusban kezdődnek, ezért a kettő között pangás van. Én mindenesetre szóltam Angelique-nek, hogy nem lenne-e valamelyik másik hotelben munka számunkra a szabadon hagyott napokra, ő körbeküldött egy e-mailt, és sikerült még plusz 2 napot szerezni a hotel Valkenburgben. Ott még úgysem jártam, Erika általában ott dolgozik, lehet, hogy megint együtt is leszünk. Örülnék neki.