(http://www.hoteldeburghoeve.nl/pages/6713/About_the_hotel.html), akinek nagyon bírtam a stílusát. Írországból költözött ide már legalább 10 éve, de saját bevallása szerint szörnyen gyenge a holland nyelvtudása. Azt én is észrevettem, hogy egy mondaton belül angol és holland szavakat is használ, ennek ellenére teljesen érthető, amit mond. De azért, amikor ketten voltunk, inkább angolul beszélgettünk. Brenda olyan 40 év körüli nő, viszonylag nagydarab, de mégis egyfolytában fel-alá rohangál. Hangosan beszél, hevesen gesztikulál, és legalább minden második mondatában ott van, hogy fucking. :) Nagyon kedves volt velem végig, és jól esett hallani, hogy elege van a lógós munkatársakból. Az utóbbi időben már kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok túlzottan maximalista, és örültem, hogy végre valaki más is így gondolkozik. Brenda általában egyedül dolgozik, épp amiatt, hogy nem viselte el, hogy mások helyett is neki kellett dolgoznia, és ezért ő maga kérte, hogy hadd legyen inkább egyedül. Nem semmi egy nő.
Másnap úgy alakult, hogy a szokásos hotelünkben reggeliztettem, méghozzá Irisszel. Ő volt az, aki az elején mindent megmutatott, hogy hogy is kell csinálni, és azóta is, ha együtt vagyunk, teljesen egyenrangúként osztozunk a munkában. Pedig megtehetné, hogy mint idősebb és tapasztaltabb, rám bízza a vacakabb melókat. Szóval aznap épp mentem be a bárba valamiért, amikor ott találtam, és épp magában motyogott. :) Mentegetőzve elmondta, hogy épp magát szidja, amiért annyira lelkiismeretesen végzi a munkáját, pedig nem kap érte a kollégáktól semmit cserébe. Vagyis, hogy az általa tett szívességeket még véletlenül sem kapja sohasem vissza. Ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni arról, hogy egyesek milyen slendriánul végzik a munkájukat, és hogy ez mennyire zavar minket. Eddig is bírtam ezt a nőt, de ezzel most még inkább szimpi lett.
Aztán volt még egy olyan esetem is, hogy a reggelinél sikerült jól eldumálni egy belga sráccal. Már előző nap is láttam őt, akkor azt kérdezte meg, hogy ehet-e kint a teraszon. Most viszont fél órával a reggeli vége után jelent meg, mert elaludt. Gondolta, hogy eszik, amit még épp talál, de én azért vittem ki neki a már behordott kajákból is. Közben azért pakolásztam, és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy egy biciklisversenyről közvetítenek a kollégáival, akik egy másik hotelben szálltak meg, csak épp neki elfelejtettek szobát foglalni ott. Beszélgettünk a nyelvtanulásról, a biciklisekről, és kérdezte persze, hogy hogy kerültem ide. Az is kiderült, hogy járt már Magyarországon, amikor olyan hollandokról forgattak filmet, akik ott vettek maguknak házat. Azt mondta, hogy azok az emberek nem voltak szimpatikusak neki, mert meg sem próbálnak beilleszkedni a helyiek közé, eljátsszák a gazdag nyugatit. Tetszett ez a hozzáállása. Aztán sajnos indulnia kellett, de azért még megdicsért engem a recepción, hogy milyen kedves voltam, ezt utána Iris elmesélte nekem. :)
Szombat este volt a holland-orosz meccs, és ez alkalomból sikerült is kicsit kimozdulnunk itthonról. Jessi családjával és ismerőseivel elmentünk először vacsizni egy német kiskocsmába, aztán pedig Jessi szüleinél néztük a meccset. Nem volt nagy szám az egész, de legalább nem punnyadtunk itthon. A meccs végére viszont olyan fáradtság tört rám, hogy majd’ lefordultam a székről. Sok volt a munka mostanában a szállodában, ráadásul elég korán is kellett kelni.
Vasárnap aztán volt még egy érdekes dolog, megint Irisszel és Sarah-val reggeliztettem együtt. Sarah az a bamba csaj, akiről már írtam korábban is, hogy megalszik a tej a szájában. Pénteken és szombaton, azért volt iszonyat sok munkánk Irisszel, mert Sarah nem jött be dolgozni. Annyit mondott csak, hogy problémák vannak az anyukájával. Mindenki arra gondolt, hogy összebalhéztak, és füstölögtünk is rendesen, hogy hogyhogy ezt megteheti velünk. Aztán vasárnap csak megjelent, és Iris kiszedte belőle, hogy az anyukája beteg, mániás depressziós, és most bevitték a zárt osztályra. Ilyen beteg anya mellett nem is csoda, hogy lassú és nyűgös lett az a szerencsétlen kislány. Most is minden baja volt, de ha ismeri az ember, hogy mi van a háttérben, akkor könnyebb elfogadni is. Így aztán meg se lepődtem, amikor mondta, hogy hamarabb le is lép. Mondtam neki, hogy semmi baj, örülök, hogy egyáltalán eddig itt volt, mert az elmúlt napokban majd’ megszakadtunk ketten a sok munkában, még ez a kicsi segítség is nagy könnyebbség volt nekünk. Erre úgy megörült, teljesen felragyogott az arca, ha jól emlékszem, még meg is ölelt. Szegénynek nem sok öröme lehet mostanában. Ezek után én is sokkal jobb hangulatban dolgoztam tovább, pedig még sok volt hátra.
Ma végre pihenőnapunk van, az egyetlen a héten. Voltunk a tanárnál, aki győzköd, hogy próbálkozzak meg a nyelvvizsgával kb. fél év múlva, mert már most is jól megy, és ha céltudatosan készülünk rá, akkor biztos sikerülne. Nem tudom, ez milyen fokozat, igazából nem nagyon hat meg egy újabb papír megléte, de ha ezzel utána könnyebben kapok jobb munkát, akkor érdemes belevágni. Most viszont már csak egy óránk lesz a nyári szünet előtt, utána 6 hétig megint egyedül kell tanulgatnom. A tanár hoz nekem nyelvtanleckéket és gyakorlófeladatokat, majd igyekszem mindet megoldani. A nyelvtant én külön kértem, mert múltkor valamit nem jól mondtam, és kiderült, hogy rosszul van benne a könyvünkben, én meg onnan tanultam, persze.
Tegnap megjött az egyik új lakó, Laci, ezért át kellett költöznöm a nappaliba Szilvi mellé. A 9 óra munka után rohadtul nem hiányzott még a pakolászás, de muszáj volt. Barna is átköltözött Nimródhoz, szóval teljesen átvariálódott itt minden. Az én költözésem megvolt kb. 9-re, de a többiek 11-kor kezdtek csak neki a pakolásnak, amikor én, mint a jógyerek, már feküdtem le aludni. Szólt azért a tévé, nyitva volt a szobaajtó is, ezért állítólag többen is megpróbáltak időnként kommunikálni velem, persze hiába. Elmondásuk alapján éjjeli 2-3 óráig fent voltak, jöttek-mentek. Abszolút nem vettem belőle észre semmit, mázlim van, hogy ilyen jó alvó vagyok. :)
Épp most hívott az étteremből Éva, hogy hétvégén menjek dolgozni. Igent mondtam, de csak utána esett le, hogy milyen hulla leszek én megint hétvégére. Sebaj, ha itthon lennék, csak aludnék, annak meg mi értelme?
