Voltunk Wardéknál múlt hétfőn. És kedden. Egész jól elvoltunk, hétfőn ők főztek (Ward és a haverja, Tim) holland kaját, kedden meg mi székelykáposztát. Jól sikerült mindkét este, de nem hiszem, hogy lesz folytatása. Aranyosak meg minden, de nem akarunk rájuk akaszkodni. Szóval, ha eszükbe jut, hogy hívjanak, akkor jó, de én többet biztos nem keresem őket. Egyébként egyre jobban összehaverkodunk az új szakáccsal, Tommal is. Mindig, amikor főzünk valami magyarosat, viszünk neki belőle kóstolót. A székelykáposzta nagyon ízlett neki, de persze át akarja variálni egy „kicsit”, és úgy adná a vendégeknek. Kivenné belőle a húst, és a káposztát hallal (!) kínálná. Azt mondja, meg is csinálja pár héten belül, kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle.
Csütörtökön megint voltam Erikával shoppingolni, és olyan jól sikerült, hogy meghívtak magukhoz szombat estére is. Néztük a Megasztárt (náluk van magyar tévé), aztán én persze bealudtam. De nem bánták, egyébként is úgy volt megbeszélve, hogy ott alszom. Vasárnap meg kiruccantunk Belgiumba, megnéztünk valami nagy piacot. Jó kis program volt. J
Vasárnap estére pedig az étterembe voltunk hivatalosak. Senki nem tudta milyen apropóból, de azért persze elmentünk. Kaptunk fincsi vacsit, közepesen sikerült süteményt, meg egy jó nagy meglepetést. Zoli, a fárasztó szakács megkérte Éva, az étteremtulajdonos kezét. Gyűrűvel, térdeléssel, majdnem úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Percekig szólni sem tudtunk szinte, nem is akartuk elhinni. Mondjuk úgy, hogy elég nehéz lenne őket elképzelni őket együtt. Ráadásul Anita, Éva lánya utálja Zolit. Először volt a ledöbbenés, aztán udvarias gratulálás, majd Anita vigasztalása. Közben folyamatosan lestünk, hogy mikor mondja végre valaki, hogy csak szívatnak minket. Nem mondták. Jól van, erről ennyit, ha nekik ez így jó…. Persze, másnap azért csak kiderült, hogy nem volt igaz az egész. Állítólag tesztelni akarták a magyar összetartást. Kösssz szépen. Mert szerintük nem az az összetartás, hogy segítünk egymásnak, amiben csak tudunk. Akkor mi? Engem személy szerint annyira nem bántott meg, én eddig sem nemzetiség alapján kategorizáltam az embereket. Vagyis nagy ívben teszek rá, ki magyar és ki nem. Ha kedvelem, úgyis segítek bárkinek, ha nem, akkor a magyarsága nem fog befolyásolni. Ez van, boccs. Ami viszont ciki, hogy sikerült olyan embereket is megbántaniuk, akikre eddig feltétel nélkül számíthattak. Nem biztos, hogy helyre tudják hozni velük a kapcsolatot, de ez szerencsére már nem az én problémám.
Az viszont az én problémám volt, hogy a vacsora után rosszul lettem. Iszonyatosan szédültem, éjjel hánytam, és hétfőn egész nap nem bírtam felkelni. Még a tanárt is le kellett mondanom. Kedden még kicsit gyenge voltam, de mára már kutya bajom, hála az égnek. Azt hiszem ideje lenne valami egészségbiztosítást intézni magunknak.
Erre a hétre egyelőre nem terveztem semmit, bár a Megasztár kezd érdekelni, lehet, hogy megint meghívatom magam Erikáékhoz. Szombaton elvileg disznótoros buli is lesz az étteremben, de nem hiszem, hogy lenne kedvem hozzá.
