Tegnap a nagy évösszefoglalásban el is felejtettem beszámolni róla, hogy milyen katasztrofálisan indult a reggelem. Annyi minden jött össze, hogy ha nem velem történt volna, még viccesnek is tartanám.
Először is 5-kor felkeltem, és fél 7 előtt valamivel meg is értkeztem a hotelhez.
1. Az ajtó előtt két láda áll a pékségtől, de én tudtam, hogy alig rendeltem valamit, és itt valaki valamit elszúrt. Igazam volt, a másik hotel rendelését is nálunk tették ki. Beérve felhívtatm a Hotel Valkenburgot, amivel sikerült felébresztenem az egyik kollégát. Mint kiderült, ők csak fél 8-kor nyitnak, és a telefon éjszakára mindig át van irányítva az ügyeleteshez.
2. Fel kéne hívni a pékséget, de nincs meg a telefonszám. A számítógépben meg lenne, de az meg csak hibaüzenetet küld. (Időnként előfordul, miért is ne ma újra?)
3. Reggeli 7 órától van, de már 3/4 körül megjelentek az első vendégek, hogy kávéznának. Persze, még sehogy sem álltam. Rohangásztam fel-alá, hogy mielőbb valami minimális reggelit tudjak nekik prezentálni.
4. Újra próbálkoztam a számítógéppel, bejött, de a telefonszám valamiért mégsem stimmelt. Rohantam tovább a reggelivel, a pékség még várhat.
5. A korai vendégek fizetni akartak, de persze pont az ő számlájuk nincs kész.
6. Kinyomtattam a számlát, mondta a pasas, hogy kártyával fizetne, mondtam, OK, és erre nem működött a kártyaleolvasó. Kérte a jelszót. Itt már kész voltam. Felhívtam a menedzserünket, hogy ugyan árulja már el azt a tetves kódot. (2. ember, akit fel kell ébresszek.) Kód működött, vendégek elhúztak, de hogy mennyire voltak elégedettek, azt nem tudom. Meg is értem valahol, bár ők is hibásak voltak, mert túl korán jöttek.
És ekkor még nem voltam 1 egész órája az épületben. A péket végül az egyik tortásdoboz tetejéről lelesett telefonszámon sikerült elérni, és egy srác eljött a valkenburgiek cuccaiért. Egy ilyen kezdés után a nap további részében már bármi történhetett, túlzottan nem viselt meg semmi.
