Megint régóta nem volt időm írni, az események meg csak peregnek. Hétfőn ugyebár külön dolgoztunk Szilvivel, és az én napom elég vacakul sikerült. Megint szóba került az, hogy mi miért órabérben vagyunk, és ezen jól felhúztam magam. Mi közük hozzá??? A nap végén a kisfőnök kérdezett valamit, én meg elhessegettem, egyből levette, hogy valami bajom van. Mondtam, hogy semmi, de nem hagyta ennyiben, ezért aztán kipakoltam neki. Megértő volt, mondta, hogy majd próbál tenni valamit, de csak óvatosan, hogy ne úgy jöjjön le, hogy én panaszkodtam. Pedig igen. Ja, és egy kis feka csávóval dolgoztam együtt aznap, egy órányi meló után már randira hívott, de finoman leráztam. J Utána egy fél óráig nem szólt semmit, de aztán túltette magát a dolgon.
Kedden szabadnapunk volt, és nagyon jól sikerült. Szuper idő volt, csak úgy elindultunk sétálni, aztán 2-3 óra után a Mondo Verdénél kötöttünk ki, és úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, akkor be is megyünk. Ez egy olyan park, ahol különböző országok jellegzetességeinek a (kicsinyített) másolatait lehet megnézni. Nagyon szép volt, a képeket már az előző bejegyzésben megnézhettétek. Elvoltunk ott 2-3 órát, aztán hazasétáltunk. Annyira sütött végig a nap, hogy le is égett a dekoltázsom, meg a kezem is egy kicsit. De akkor is megérte! Este átmentünk Kerkrade-ba, ez itt van tőlünk 5-10 km-re, ott nyílt nemrég egy magyar étterem. Meg volt beszélve a tulajjal, Évával, hogy megyünk, már korábban beszéltünk vele telefonon, hogy kellene neki idegen nyelveket tudó személyzet. Jól sikerült a találkozó, egyelőre nekem tudott munkát adni, Szilvinek talán majd akkor, ha beindul a bolt, és szükség lesz a konyhában is kisegítőre.
Másnap egész nap pörögtem, úgy feltöltött energiával a szabadnap. Igazán tartalmas volt, és mégis pihentető, teljesen felfrissültem tőle. A hotelben meg is jegyezték, hogy hogy kivirultam. J Meló után hazajöttünk, gyors átöltöztem és már mentem is Kerkrade-ba, hogy kipróbáljam magam pincérként. Azt hiszem elmondhatom, hogy nem ment rosszul, de persze még bőven van hová fejlődni. És amire még nagyon büszke vagyok, hogy a vendégekkel hollandul beszéltem! Bezony. Kétszer kellett németre váltanom csak, amikor a szakács valamit világosan az értésére akart adni a vendégeknek, és velem üzente meg.
A csütörtök és a péntek gyorsan elszaladt, az egyetlen ami emlékezetes maradt, hogy kivittem Szilvit abba a kastélyparkba, amit múltkor felfedeztem, ücsörögtünk egy kicsit, és lefotóztuk egymást egy helikopterrel (majd felteszem a képeket).
Hű, majdnem elfelejtettem, péntek óta a Fletcher szállodalánc egy másik hoteljébe lettem átirányítva, mert ott két ember is megbetegedett. (http://www.hotelbonrepos.nl/index.xml?set-lang=en) Ez Noorbeekben van, valahol a világ végén. Első nap a kisfőnök előttem ment autóval, hogy odataláljak, aztán majd visszafelé boldogulok egyedül. Haha. Az első 5 kanyart talán még megjegyeztem, de egy idő után teljesen elvesztettem a fonalat. Kis falvakon mentünk keresztül, kismillió jobb és bal kanyarral. Ott aztán mondtam a pasasnak, hogy én az életben itt vissza nem találok, úgyhogy abban maradtunk, hogy majd visszakísér. De a nagyokos azt találta ki, hogy akkor majd én menjek elöl, és ő majd mindig hamar indexel, hogy tudjam, mikor kell lefordulni. Első hallásra nem tűnt olyan nagy hülyeségnek, de aztán annyira kellett figyelnem hátra, hogy még kevesebbet jegyeztem meg az útból, mint odafelé. Ráadásul, még csak nem is ugyanazon az úton vitt, amin jöttünk, mert hogy talán ez a másik egyszerűbb! Másnap, amikor egyedül kellett mennem, természetesen el is tévedtem. Oda is, és vissza is, pedig a guglin előre megnéztem, és kiírtam az útvonalat. Hiába, úgy tűnik, sajnos nem örököltem Apu tájékozódási képességét. Odafelé megkérdeztem egy faluban a helyiektől, hogy merre menjek, visszafelé pedig addig keveregtem, amíg ismerős vidékre nem vetődtem. Ez eléggé el is kedvetlenített, és délután elég morcosan készülődtem az esti programra. Megint volt a maastrichti magyaroknak találkozója, csak most Kerkrade-ban tartottuk, az étteremben. Kb. húszan voltunk, és végül is jól sikerült az este.
Ma megint Noorbeekben dolgoztam, de most már Szilvivel együtt, így nem kellett előtte elvinnem Valkenburgba, és így jóval egyszerűbb útvonalon is tudtunk menni. Nem is tévedtünk el. Este megint voltam az pincérkedni, egyelőre nagyon élvezem. Igazából csak attól tartok, hogy majd ha nagyobb forgalom lesz, akkor lesz gázos, hogy én ezt soha nem tanultam, és gyakorlati tapasztalatom sincs még. Mindegy, ezen kár előre aggódni!
Ja, és a héten egy másik randimeghívást is kaptam. A hotelben szerelték a légkondit, és az egyik sráccal többször is beszélgettem a két nap alatt, amíg ott voltak. Amikor már majdnem végeztek, akkor megkérdezte, hogy meginnék-e vele valamit egyszer. Mondtam, hogy lehet, erre felírta a számát, hogy örülne, ha felhívnám. J Talán, még arra is sor kerül.
Holnap megint Noorbeek, majd étterem, aztán talán végre Barna is megérkezik, és újra teljes lesz a csapatunk. Kedden szabadnapunk lesz, ha ilyen szép marad az idő, majd megint kitalálunk valami tartalmasat.
