Megint nyűgös vagyok, de azért összekaparom magam és írok, bár alig emlékszem a múlt hétre.
Szombaton rámjött a táncolhatnék, sikerült Szilvit és Barnát rávenni, hogy elmenjünk bulizni. Heerlenbe mentünk, és két diszkóban is voltunk. Az elsőben hatalmas tömegnyomor volt, alig lehetett megmoccanni. A zene sem jött be, mert amint elkezdődött egy jónak tűnő szám, rögtön le is keverte a DJ, és már adta is a következőt. Ja, és persze tele volt a hely kis fiatalkákkal. Nem is voltunk itt sokáig, átmentünk a másikba. Ez nem kimondottan diszkó, inkább egy pub, ahol hétvégenként táncolni is lehet. Errefelé állítólag sok ilyen szórakozóhely van. Itt már az átlagéletkor is magasabb volt, és a zene sem az az unalmas tuc-tucos volt. Itt tényleg jól elvoltunk háromig, akkor döntöttünk úgy, hogy ideje lenne hazamenni. Ha akartunk volna, se maradhattunk volna tovább, mert hirtelen a bulinak is vége lett. Úgy látszik, itt mindenhol háromkor zárnak, mert a többi helyről is látványosan áramlottak kifelé az emberek. Ami még érdekes ezekben a diszkókban, hogy a pultnál csak zsetonnal lehet fizetni, amit egy külön kasszánál kell megváltani. Valószínűleg azért, hogy a pultosok ne tudjanak zsebre dolgozni.
Hét közben kétszer is voltam a Hotel Valkenburgben dolgozni. http://www.fletcherhotelvalkenburg.nl/fotovideo.xml Első nap egy idősebb nővel dolgoztam együtt, egész jól kijöttünk, csak egy dologgal kergetett az őrületbe. Simán elment a kupac koszos törölköző mellett, és nem vitte ki, mert az az én dolgom. Még akkor sem, ha neki már semmi más dolga nem volt, csak nézte, hogy én is kész legyek a magam feladatával. Egyszer-kétszer még szólt is, hogy azt el ne felejtsem! Áááááá! Másnap a szobalányok vezetőjével meg egy velem egykorú fekete csajjal dolgoztam együtt. Megint csak egyetlen nyűgöm volt, most meg az, hogy rám szóltak, hogy ne kössem fel a pólómat úgy, hogy kilátsszon a hasam, mert az nem illik. Ember alig járt arra, de azért én inkább főjek meg a saját levemben, mert az úgy helyes. Áááááá!
Az elmúlt két-három hétben nem reggeliztettem. Egy kicsit bánt is a dolog, mert fiatal kis tyúkokat állítanak be dolgozni, van köztük olyan, akit én tanítottam be. Úgy érzem, elveszik előlem a jobb munkát. Persze ők olcsóbban dolgoznak (az életkorral nő itt a bér kb. 23 éves korig) és még hollandok is. Akkor legalább végeznék rendesen a dolgukat!!! De nem! Ahogy jövök-megyek, látom, hogy mennyi mindent nem csinálnak jól, vagy felejtenek el teljesen. Bosszantó.
Hétfőn szabadnapunk volt, voltunk megint a tanárnál is. Ezt sem tudtam annyira élvezni, mert alig haladtunk valamit. Olyan dolgokat magyaráz percekig, amik teljesen nyilvánvalóak (még Szilvinek is!), és emiatt nem jut idő másra. Mi a fenének kell nekünk térképen megmutatni Egyiptomot??? Mondtam is neki, hogy tudjuk hol van, de azért csak kibogarászta a kis noteszének a még annál is kisebb térképén. Ismét csak ááááááá! Meg rajzolgatja a szavak jelentését ahelyett, hogy hagyná, hogy pillanatok alatt kikeressük a szótárból. De talán jövő héten már nem lesz ilyen gond, mert most előre ideadott pár lapot, hogy itthon szótárazzuk ki az ismeretlen szavakat. Ja, és azon is lovagol, hogy kinek milyen akcentusa van, de nem baj, mert úgysem fog az soha eltűnni, akármennyire erőlködünk is. Akkor meg miért kell percekig ezt ecsetelni?
A tanár után shoppingoltunk még egy sort, az legalább jó volt. Vettünk közösen egy kézi mixert, olyat, amilyenre már régóta vadásztam, turmixfej is van hozzá. Lehet majd csinálni vele fincsi tepertőkrémet. Bár gőzöm sincs, ismerik-e ezek itt a tepertőt.
Tegnap nagyon vacak napom volt, egyedül kellett Noorbeekbe mennem dolgozni, és ott derült ki, hogy teljesen egyedül leszek egész nap, és tennivaló is van bőven. Egy darabig még úgy-ahogy elvoltam, de aztán sikerült bevernem a fejem, és ettől aztán kitört rajtam az önsajnálat. Onnantól kezdve csak szenvedtem. Nem vagyok valami jó társaság saját magam számára, csak kínoztam magam a régi emlékekkel, és teljesen befordultam. A hócipőm kivan, hogy ezek a hülye hollandok mind így kezdik az ismerkedést: „Ki vagy? Honnan jöttél? Hány éves vagy? Van családod? Nincs??? Pasid se??? Hogyhogy? Nem is szeretnél?” Nem, persze. Már az óvodában is remetének készültem. Utálok magyarázkodni, elegem van már belőle. L
Ma is Noorbeekben voltam, de most Szilvivel. Tegnap egyedül voltam ott 4-ig, ma ketten melóztunk ¾ 5-ig. Mi vagyok én, igásló? Bár amilyen kedvem van, ha kevés lett volna a munka, akkor meg az lenne a baj.
Ja, majdnem elfelejtettem. Az albérlet. Hétfőn kellett volna megkötnünk a szerződést, a pasas azt ígérte, hogy felhív, mikor mehetünk. Mivel nem jelentkezett, ezért én hívtam, erre azzal jött, hogy addig nem írhatjuk alá a papírokat, amíg az előző lakó írásban fel nem mondott. De hogy az mikor lesz, arról nem tudott semmi biztosat mondani. Nagyon nem tetszik ez nekem. Vasárnap már 15-e lesz, eredetileg akkor már költözni akartunk.
