Boldog új évet mindenkinek!
Én már nagyon vártam a januárt, mert ez a december nem az én hónapom volt. Folyamatosan betegeskedtem. Igazából még most is tart, de ezt még a tavalyi évhez sorolom, és remélem, hamar kilábalok belőle.
Karácsonykor bent aludtam a hotelben. Nappal dolgoztam, délután felmentem a szobámba és aludtam. Persze, hisz szintén beteg voltam. De nézzük a pozitív oldalt, így esélye sem volt, hogy rám törjön bármilyen depresszió. Egyik nap nagyon rosszul éreztem magam, mondtam Irisnek, a közvetlen főnökömnek, hogy felmennék lepihenni, és majd lejövök később, befejezem a munkát. Húzta a száját, de nem mondott nemet, én meg mivel alig álltam a lábamon, tényleg leléptem. Fél óra múlva (ebből 15 perc alvás) csörgött a telefonom, hogy azonnal menjek le. Iszonyat mérges lettem. Az a hülye tyúk, minden nap negyed órát késik, kismillió szünetet tart, amikor "dolgozik", akkor is meg-megáll pletyózni mindenkivel stb. De én bezzeg azonnal be kell fejezzek valamit, amire nincs is szükség másnap reggelig, tehát rohadtul mindegy, hogy délután 3-kor vagy hajnal 1-kor csinálom meg. Csapkodtam, szitkozódtam (naná, hogy magyarul), és minden megbízható embernek kipanaszkodtam magam, csak hogy "bosszút álljak". :) Az is rátett egy lapáttal a mérgemre, amikor láttam, hogy abban a fél órában, őméltósága megcsinált valami iszonyatosan felesleges és bőven ráérős feladatot, ahelyett, hogy mondjuk az enyémből elvégzett volna valamennyit. Ő nálunk kisfőnök, de ez ebben a rendszerben azt is jelenti, hogy mindenhová be kell tudjon ugorni segíteni. És korábban egyébként is ugyanezt csinálta, mint én. De nem, ő mostanában csak kimazsolázgatja magának a szimpatikus teendőket. Igazából az előléptetése előtt is ilyen volt, annak idején nem is értettük, mi alapján nevezték ki. Na, mindegy. A lényeg, hogy betegen lementem, nekiálltam csapkodni, akarom mondani dolgozni, aztán 10 perc múlva belibegett, hogy akkor ő most megy haza. Gondoltam is, hogy felőlem inkább máshová kéne mennie...
Ezt leszámítva eseménytelenül telt a karácsony. Újévkor a magyar étteremben voltunk. Persze nemsokkal előtte lettem megint beteg, szóval nem volt sok esélyem egy igazi nagy pörgésre, de azért mégsem akartam itthon maradni. Meg Anita egyébként is azt hangoztatta, hogy 20-30 ember várható Rotterdamból, egy részük magyar, szóval kíváncsi is voltam rájuk. A 20-30 az végül 5 volt, nem is mind R'damból. A hangulat elég gáz volt, a szomszéd asztalnál egy holland társaság zajongott. Átlagéletkor kb 50, IQ ugyanennyi. A zene ennek megfelelően volt fárasztó. Persze a betegségem miatt valószínűleg én is nyűgösebb voltam a szokásosnál, de tuti az sem tett jót, hogy a hülye szakács amint meglátott, elkezdett piszkálni. Nem ismétlem meg, amit mondott, nem alacsonyodom le addig. Szánalmas, hogy még azt is hiszi magáról, hogy vicces. Később aztán még volt képe engem kritizálni, hogy én nem tudok élni, vagy valami ilyesmi. Ez nála szerintem azt jelenti, hogy nem járok le hozzájuk gyakrabban, hogy hallgassam, ahogy osztja az észt. Mostanában tényleg nem nagyon voltam ott, de éppenséggel pont azért, mert találtam magamnak sokkal értelmesebb elfoglaltságot és társaságot is. Csak ezt neki nehéz lehet megemészteni. :) A "buliból" hamar leléptünk, Landgraafban aludtam Szilvinél, aztán kora délután hazajöttem.
Ha minden jól megy, jövő hét elején költözöm. Nem tudni, mikorra tudunk nagy autót szerezni (a hotelét vagy Dávidét), de a minimális cuccomat Nimród segítségével is át tudom vinni. Már alig várom, hogy ott legyek! Erikáék is jönnek vissza hamarosan, és ha végre meggyógyulok, talán végre egyenesbe kerülök. Újévi fogadalmam szilveszterkor még nem volt, de ma eszembe jutott egy: Nem fogom hagyni, hogy olyan emberek befolyásoljanak, akik nem számítanak. Nem fogok csak azért igent mondani valamire, mert valaki ezt várja tőlem. Más is csak magára gondol, itt az ideje, hogy én se foglalkozzam olyanok véleményével, akiknek nem számítok. :)
Gelukkig nieuw jaar!
