Girls just wanna have fun

1. Ha csak a szél fúj és szemerkél az eső, nem veszel kabátot, mert nincs is rossz idő. Hajmosás után nem bajlódsz a hajszárítással, megy az magától is.

2. Bárhová belépsz úgy köszönsz, hogy "Hoj", távozáskor pedig "Hojoj" vagy "Dujduj".

3. Már nem húzod fel a szemöldököd, ha télen kivillan egy lány hasa/dereka az egyébként be sem húzott dzseki alól.

4. Nem lepődsz meg, hogy kérésedre gond nélül átváltanak angolra vagy németre!

5. Hajlandó vagy megenni a mogyoróvajat lekvárral illetve a földimogyorós szószos husit.

6. Nem zavar, hogy az üzletben majd' mindenki kártyával fizet, Te is azzal fogsz.

7. Már nem számolod át forintra az árakat és a fizetésed.

8. Meg sem fordul a fejedben, hogy bárhol is 10% jattot kéne adni.

9. Nincsenek függönyök az ablakaidon, de nem is hiányoznak.

10. Ha az ablakpárkány teli van pakolva mindenféle csecsebecsével és még tetszik is.

11. Ha a lakásod teli van gyertyákkal és esténként meggyújtod őket.

12. Ha már "korting-nak" hívod az árengedményt.

+1 Megszokod, hogy mindenki szívja az orrát fújás helyett. Ha szégyenérzet nélkül csinálod is, akkor félig már holland is vagy. :)

Egyébként a holland jellemzők rám még nem teljesen illenek, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy végül mind kifejlődik majd.

Igazak rám: 2,4,6,7,9,12

Részben igazak: ahogy nézem, az összes többi.

1. Kabátot hordok, de már közel sem veszek fel olyan sok réteg ruhát, mint az elején. Hajamat nem mindig szárítom meg, ilyenkor félszárazon már utcára is megyek vele.

3. Felhúzom a szemöldököm, de igazából irigykedem, hogy nem zavarja őket, és nem lesznek betegek.

5. Elvileg nem ízlenek, de az utóbbi időben mégis kívánom őket. Nem, nem vagyok terhes.

8. Még adok borravalót, de már kevesebbet, és nem lepődöm meg rajta, hogy mennyire hálásak érte.

10. Csak a vasaló van az ablakban, de ha földszinten laknék, már biztos kitettem volna valamit.

11. Vannak gyertyáim (ajándék volt hollandoktól), de a magam szórakoztatására meg nem gyújtanám őket. Amit meg is gyújtok, az egy illatgyertya, jól elfedi az időnként kintről jövő kaja-, cigi- és fűszagot. :)

+1 Bizonyos mértékig megszoktam, ha pl. valaki szimplán csak szipog, de tudják ezt úgy is cifrázni, hogy legszívesebben kimennék a helyiségből. Nem csinálom, ha minimálisan mégis, akkor egyből elszégyellem magam, és gyorsan fújok.

Ehhez hasonló leírást Dániáról Venator blogjában találtam, azt variáltam át hollandra. Olvassátok el az övét is, látszik belőle, mennyi hasonlóság van a két nép között.

http://venator.blog.hu/2008/10/30/12_jel_hogy_tul_regota_elsz_daniaban

Egyébként ugyanezt megírták Izlandra is:

http://izland.blog.hu/2008/06/06/husz_jel_hogy_tul_regota_elsz_izlandon

És Magyarországra is (itt további linkek is találhatók azoknak, akiket érdekel a téma):

http://izland.blog.hu/2008/06/09/szinkronblogolas_jelek_hogy_tul_regota_elsz_magyarorszagon

Gyorsan összefoglalom az elmúlt pár napot, aztán jöjjön megint egy ajánló.

1. Vége a Karneválnak, túl sokat nem láttam belőle. A felvonulás az utcánkon is áthaladt, arra rápillantottam, de túlzottan nem fogott meg. Nem mintha nem lenne érdekes, de igazán élvezni nagy társasággal bulizva lehet. Talán majd jövőre. A többiek csináltak képeket, majd kunyizok egyet-kettőt.

2. Az ügyvédi irodától még nem hívtak, örülök is neki, minél több időm van a nyelvi felkészülésre, annál jobb. Az utóbbi napokban csak németül nézek tévét és filmeket. Ha a hollandoknak ezt elmesélném, hidegrázást kapnának, nem szeretik a szinkronizálást. A meglevő angol nyelvű filmjeimet pedig most felirat nélkül nézem, úgyis ismerem a sztorit, hadd ragadjon most a nyelv.

3. Tegnap Lacikával autókat nézegettünk a neten (ő Sopronból), és találtunk egy helyes Honda Civicet. Van egy ismerős holland autószerelő, akinek a segítségét kértem, de egyelőre még nem hívott vissza. :(

Na, akkor most jöjjön a blogajánló: venator.blog.hu

Ez egy Dániában élő magyar srác blogja. Érdekes olvasni a tapasztalatait, amik sokszor hasonlítanak az én itteni élményeimhez. Elkezdtem olvasni az elejétől, most tartok 2008 októberénél. Kíváncsi leszek, hogy alakul az élete, ő újságíró végzettséggel és tapasztalattal vágott neki az ismeretlennek, és kb. konyhai mindenesként dolgozik.

Már régóta akartam egy bejegyzést írni a kedvenc honlapjaimról, és ma egy olyan blogra bukkantam, hogy azt mindenképp meg kell mutatnom nektek. (Gy.k. a blog egy interneten vezetett napló, mint ez itt, de nem feltétlen személyes dolgokról írnak benne.)

Szóval ez a blog: oszkarsag.blog.hu

Irtó jó stílusa van a srácnak, érdekes témákat vet fel, a véleménye kb. megegyezik az enyémmel, szereti Asimovot, érdekli a magyar nyelv (a helyesírás), zenét szerez (nem mindegyik a stílusom, de laikusként mégis tetszenek), stb. stb. stb. Ja, és kinézetre is szimpatikus. (Mackós, sötét hajú, körszakállas.) Miért nem személyesen futok össze egy ilyen pasival???

Egy másik új kedvencem: tarda.blog.hu

Egészen más világ. Meglehetősen vulgáris, de nagyon vicces. Tele van jobbnál-jobb sztorikkal, tök jó kikapcsolódásnak.

Aztán vannak komolyabb kedvenceim is: vastagbor.blog.hu és mover.blog.hu

Napi eseményekkel foglalkoznak, különböző visszásságokra hívják fel a figyelmet, amik a mai Magyarországon történnek.

A sok negatív után jól jön néha ez: szimpatikus.blog.hu

Bizony, jó dolgok is történnek otthon.

A következő kedvencem nem blog, hanem egy könyvajánló: http://orion8.extra.hu/scifi/konyvajanlo.htm

Innen böngészve már több könyvet is elolvastam, és amint lesz újra időm, folytatom.

Autós oldalakat is olvasok, bizony: totalcar.hu és autózz.blog.hu

Bár mostanában bele kellene húznom, és inkább a marktplaats.nl-t böngészgetnem, hogy mielőbb vehessek egy holland rendszámos autót.

Ja, és a reklámokkal foglalkozó blogokat majdnem kifelejtettem: addict.blog.hu és adrenalin.blog.hu

Mert igenis léteznek jó reklámok is. (Ha meg valamelyik annyira szörnyű, akkor legalább hadd röhögjön az ember egy jót rajta!)

Most volt itt a pilóta. Azt mondta, hogy a Karnevál után számíthatok rá, hogy felhívnak az ügyvédi irodából. Állhatok neki angolt meg németet tanulni, hogy nehogy beégjek!  És közben nem ártana kitalálni, mi a fenét keresnék én egy ügyvédi irodában. Még magyarul sem hangzik érdekesnek, hát még egy olyan nyelven, amit csak pár hónapja tanulok! Persze jól mutatna az önéletrajzomban, nem kéne ennyit rohangálnom, mint most, és valószínűleg jobban is keresnék vele. Mindenképp meg kell próbálni.

Egyébként tegnap meg egy doboz bonbont kaptam a pilótától. Most vagy tényleg a fejébe vette, hogy felhízlal, vagy akar valamit. Érdemes lenne végre kideríteni a keresztnevét, de csak nem kérdezhetem meg szemtől szemben. :)

Az előbb beállított hozzám a pilóta. Azt mondja, beszélt egy haverjával, aki egy ügyvédi irodában dolgozik, vagy az övé, nem tudom, de a lényeg, hogy odaadta neki az önéletrajzomat, és még áradozott is rólam. :) Kíváncsi leszek, lesz-e belőle valami, behívnak-e interjúra. Nem reménykedek, de azért jól esik. :) Beajánlott még egy másik helyre is, lehet, hogy az még érdekesebb is lesz, mint az ügyvédi iroda. Tök izgi! :D

Tegnap a nagy évösszefoglalásban el is felejtettem beszámolni róla, hogy milyen katasztrofálisan indult a reggelem. Annyi minden jött össze, hogy ha nem velem történt volna, még viccesnek is tartanám.

Először is 5-kor felkeltem, és fél 7 előtt valamivel meg is értkeztem a hotelhez.

1. Az ajtó előtt két láda áll a pékségtől, de én tudtam, hogy alig rendeltem valamit, és itt valaki valamit elszúrt. Igazam volt, a másik hotel rendelését is nálunk tették ki. Beérve felhívtatm a Hotel Valkenburgot, amivel sikerült felébresztenem az egyik kollégát. Mint kiderült, ők csak fél 8-kor nyitnak, és a telefon éjszakára mindig át van irányítva az ügyeleteshez.

2. Fel kéne hívni a pékséget, de nincs meg a telefonszám. A számítógépben meg lenne, de az meg csak hibaüzenetet küld. (Időnként előfordul, miért is ne ma újra?)

3. Reggeli 7 órától van, de már 3/4 körül megjelentek az első vendégek, hogy kávéznának. Persze, még sehogy sem álltam. Rohangásztam fel-alá, hogy mielőbb valami minimális reggelit tudjak nekik prezentálni.

4. Újra próbálkoztam a számítógéppel, bejött, de a telefonszám valamiért mégsem stimmelt. Rohantam tovább a reggelivel, a pékség még várhat.

5. A korai vendégek fizetni akartak, de persze pont az ő számlájuk nincs kész.

6. Kinyomtattam a számlát, mondta a pasas, hogy kártyával fizetne, mondtam, OK, és erre nem működött a kártyaleolvasó. Kérte a jelszót. Itt már kész voltam. Felhívtam a menedzserünket, hogy ugyan árulja már el azt a tetves kódot. (2. ember, akit fel kell ébresszek.) Kód működött, vendégek elhúztak, de hogy mennyire voltak elégedettek, azt nem tudom. Meg is értem valahol, bár ők is hibásak voltak, mert túl korán jöttek.

És ekkor még nem voltam 1 egész órája az épületben. A péket végül az egyik tortásdoboz tetejéről lelesett telefonszámon sikerült elérni, és egy srác eljött a valkenburgiek cuccaiért. Egy ilyen kezdés után a nap további részében már bármi történhetett, túlzottan nem viselt meg semmi.

Ma van egy éve, hogy megérkeztünk Hollandiába. Sok minden történt azóta, szerintem megér egy kis összefoglalást.

Lakóhelyek száma eddig: 3 (Landgraaf, Vaals, Heerlen)

Munkahelyek száma eddig: 4 (gyár, magyar étterem, Walram, Geulvallei)

Megtett km-ek száma: kb 20.000

Hazautazások száma: 2

Pasik száma: titok ;)

Hirtelenjében ennyi adat jut eszembe, de persze vannak számokkal nem kifejezhető dolgok. Például, hogy megszerettem Hollandiát. Vagyis inkább Limburgot, mert északabbra még mindig nem jártam. Az itteni emberek kedvesek, barátságosak és segítőkészek. Például amikor egy parkban sétálunk (ahol csak elvétve lézeng pár ember), akkor mindenki köszön a másiknak. Városokban ez persze nem működik, de akkor is olyan jó érzés, hogy az emberek rád mosolyognak.

Az egyik legmeghatározóbb benyomásom Hollandiáról, hogy az időseknek milyen jó dolguk van. Először is szerintem sokkal tovább maradnak aktívak, mint nálunk. Aki még egészséges, az majdnem úgy él, mint a fiatalok, vagyis rendszeresen eljár otthonról, és nem csak a tévét bámulja otthon. Miután nyugdíjba vonulnak, szintén nem tétlenkednek, hanem önkéntes és közösségi munkákat vállalnak. Mindenki keres magának valamit, amiben örömét leli, és amitől hasznosnak érzi magát. Egyszer voltunk egy falusi vásáron, amit a helyi pite témájára alapoztak. Kisebb programokon lehetett részt venni, bemutatták a régi kézműves hagyományokat, volt egy méhészbemutató, és persze sok pite is olcsón. A szervezők egytől-egyig idősek voltak. A nagy nap előtt biztos hetekig-hónapokig szervezkedtek, aznap jól érezték magukat együtt, megismertették a falujukat a turistákkal, és biztos volt egy kis profitjuk is az egészen. Szerintem ez fantasztikus és példaértékű. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem működne ugyanígy, ha azon kellene aggódniuk, hogy be tudják-e fizetni a számlákat, de talán át lehetne venni tőlük néhány dolgot, amihez nem kell pénz. Azok az idősek pedig, akik már nem teljesen egészségesek sok segítséget kapnak a közösségtől és az államtól. Van sok idősek otthona és otthoni segítő szolgálat is.

Az is jellemző, hogy majd’ mindenki beszél idegen nyelveket. Mondjuk nehéz is lenne nem beszélni, amikor általános iskolás koruk óta tanulják az angolt. Itt Limburgben sokan beszélnek még németül, hisz nagyon közel a határ. (Meg kell jegyezzem, hogy sokkal többen beszélnek itt jól németül, mint Sopronban.)

Ha már az oktatásról van szó, az is tetszik, hogy mindenkinek részt kell vennie szakmai gyakorlaton. És ez nem olyan, mint az az egy hónap, amit anno nekem kellett csinálnom! Itt tényleg gyakorlatot szereznek a diákok, és az első munkahelyükön nem néznek aztán hülyén, mint aki, eddig csak a tankönyvben olvasott ilyesmiről. Fizetést is kapnak a munkájukért, persze nem valami sokat, de zsebpénznek biztos megteszi. (Azért néha kicsit igazságtalannak érzem, hogy ugyanúgy dolgozik egy gyakornok, mint én, és jóval kevesebb pénzt kap érte, de ezt ők elfogadják. A minimálbér is eltérő 16 és 23 év között, az életkorral növekszik az összeg. )

Most, hogy ennyit áradoztam, jöhetne valami negatív is. Talán az időjárást és az ételeket lehetne megemlíteni. Gyakran esik az eső, fúj a szél (Sopronban is egyébként), de olyan igazi hideg viszont nem volt, mint otthon szokott lenni. Az ételeikkel sincs annyira sok bajom, de időnként úgy érzem egyik-másiknak nincs semmi íze. Persze az is lehet, hogy én vagyok hozzászokva az erősebb fűszerezéshez. Mindenesetre eddig mindig meg lehetett menteni a kaját egy kis vegetával vagy legalábbis sóval-borssal.  Ja, csak eszembe jutott még valami negatív. A bürokrácia. Sok helyre csak időponttal lehet menni (háziorvoshoz is!), és a bankban még egy nyavalyás átutalás sem megy olyan egyszerűen. Konkrétan sehogy. Igényeljek formanyomtatványt, amit majd egy héten belül kiküldenek, azt töltsem ki, és majd rá egy hétre meg is történik a tranzakció. Amikor ezt meghallottam, egyből előkerestem az internetbankos papírokat, és aktiváltam a szolgáltatást. Ez bezzeg teljesen flottul működik. Vajon amíg nem volt internet, addig lehetett a bankban is közvetlenül átutalni? Más hivatalokra is jellemző, hogy az emberek nem mennek be személyesen, ha problémájuk van, hanem telefonon vagy neten intézik az ügyeket. Nem lenne ez rossz, de a mit csináljon a szerencsétlen külföldi, ha nem igazán beszéli még a nyelvet?! Legalább a lehetőség lenne meg a személyes kapcsolatfelvételre, de sajnos ez nem adott mindenhol. És némelyik ügyfélszolgálatnak még pofátlanul magas a percdíja is.

Mára egyelőre ennyit, még éjfél előtt szeretném, ha meg is jelenne. Nem szeretném, hogy a végefelé említett negatív dolgok maradjanak meg bennetek, összességében tényleg jó hely ez. Még belinkelek ide egy videoklipet, ez itt most az egyik sláger, a címe Időgép. Nem a szöveg a lényeg, csak olyan vicces a hangzása, gondoltam, hátha valaki másnak is okoz pár kellemes percet. J

https://www.youtube.com/watch?v=M5YEY9teDlk 

Megint rég nem írtam. Az a helyzet, hogy nem sok minden történik velem mostanában. Egy átlag munkanapon 5-kor kelek és fél 7 előtt már a hotelben vagyok. 3 - fél 4 fele érek haza, és ekkorra már olyan fáradt vagyok, hogy egyből elalszom. Este aztán még ébren vagyok pár óráig, de akkor sem csinálok semmi érdemlegeset, csak eltöltöm az időt a következő alvásig. Reggel aztán megint kezdődik minden előlröl. :( A hétvége annyival jobb, hogy akkor 6-kor kelek, és fél 8-ra megyek dolgozni. Hétfő a fix szabadnapom, délelőtt nyelvórám van, utána ált. bevásárolok, és innentől ugyanúgy telik a nap, mint a munkanapokon (alvás).

Múlt héten viszont csütörtökön sem dolgoztam és Erikával tök szuper napot szerveztünk magunknak. SHOPPING! :D Átmentünk a németekhez, ahol van DM meg KIK, és az Aldiban is más a kínálat, mint itt. Irtó jó volt. Miután egy "csomó" pénzt otthagytunk, hazafelé ránkjött az éhség, és még egy holland Aldiba is be kellett ugranunk pizzáért. :) Aztán megnéztünk még egy hűtőt, amit azóta Erikáék már meg is vettek. Mikor Feri hazaért, még egy sör mellett vele is eldumálgattam. Megbeszéltük, hogy segítek nekik hollandul tanulni, most csütörtökön lesz az első óránk. Nem akarok neki nagy feneket keríteni, nem is lenne rá időm, hogy - mint egy rendes órára - előre felkészüljek, csak hetente egyszer majd mindig átmegyek, és amit addig összegyűjtöttek kérdéseket, lefordítanivalókat, azokat megbeszéljük. Ha  meg valamit nem tudok, akkor annak utánanézek, és így én is tanulok a dologból.

A tanár szerint a holland nyelvvizsgám simán sikerülni fog, ha nem blokkolok le a stressz miatt. Remélem, nem. Jó fej ez a Jos, mindig dícsér, hogy milyen ügyes vagyok, most meg azt mondta, hogy kész felüdülés neki nekem órát tartani. :) Ő egyetemi tanár, és a nyelvoktatás csak egy kis kiegészítés, nem is fizetik meg jól, és "MÉLYEN a színvonala alatt van". Ezért örül, amikor velem van órája, és nem csak az alap dolgokat kell ismételgetnie.

Amint túlvagyok a vizsgán, neki kell esnem újra az angolnak. Szörnyű, mennyire elfelejtettem. Pedig a tévében egyfolytában angolul dumálnak, de én inkább a feliratot olvasom. Először megpróbálok majd magamtól gyakorolni, ha nem megy, akkor utánanézek, hogy Belgiumban indul-e majd valamilyen olcsó tanfolyam. Angol nélkül itt nem lehet normális munkát kapni, és hiába értek jól, ha amikor beszélni kell, mindig holland szavakat keverek bele.

Sportolnom is kéne. Itt is van a közelben egy konditerem, de még nem néztem meg. Pedig lehet, hogy a sport segítene, hogy ne legyek mindig ilyen fáradt. Meg a fejem is sokat fáj mostanában. Nem jó ez így, 18 évesen! ;)

Hétfőn megint voltam a tanárnál. 100%-osra írtam meg a tesztet. :) Szövegértéses feladat volt, és sokkal könnyebb volt, mint amiket eddig gyakoroltunk. Szerintem ezzel lesz a legkevesebb gond a vizsgán.

Tegnap nagyon szép napos idő volt itt, ezért elmentem shoppingolni. Ezer éve nem vettem magamnak semmit! Most viszont találtam egy nadrágot, egy pulcsit és egy csinos felsőt, és összesen nem került az egész 20 euróba. :) Ezeken kívül vettem még pár apróságot a szobámba. Cipőt sajnos nem kaptam. :( 

Múlt héten végleg kiköltöztem Vaalsból, és a kulcsot is leadtam a tulajnak. Ez ennyi volt. Most épp azon vagyok, hogy kiderítsem, innen melyik német város van a legközelebb, ahol olcsóbban tankolni és bevásárolni tudok. Ha minden jól megy, a héten valamelyik nap Feri megmutatja azokat a helyeket, ahová ők szoktak járni.  

A hétvégére bulizást terveztem egy holland csajjal, nem tudom, végül összejön-e, majd kiderül. Már nagyon táncolhatnékom van, de ezen a héten újra fél 7-re kell járnom dolgozni, nem tudom így mennyi energiám marad.

A pilóta azt mondta, hogy elvisz majd Texelre repülővel, ez egy holland sziget. Nekem ugyan mindegy, én csak repülni szeretnék! Az ejtőernyőzéssel még várni kell, amíg jobb idő nem lesz, zuhanás közben most még szétfagynánk. A pasas (a nevét még mindig nem tudom) most készül egyébként autót venni, vacillál, hogy Mercedes SLK-t vagy Audi TT-t vegyen. :) Szeretném, ha ilyen gondjaim lennének. Azt mondta, majd kölcsönadja, hogy azzal menjek melóba. Ez tök jó, csak a főnök meg ne lásson, mert akkor soha az életben nem kapok fizetésemelést! :D Ja, a legjobbat még nem is mondtam, a pasasnak még jogsija sincs! Most jár tanfolyamra, ami 4 hétig tart és 3000 euróba kerül. Nem semmi. Az autó meg kb 60-70000 euró lesz. Mondtam is neki, hogy nekem is inkább pilótának kellett volna tanulnom, ha ez ilyen jól fizet.

Tegnap átmentem Wardékhoz, és főztem nekik lecsót. Tettem bele rizst, kolbászt, lecsókolbászt és tojást. Nagyon ízlett nekik. Legalábbis most ezt mondták, de lehet, hogy csak udvariaskodtak. Ezt abból gondolom, hogy az is csak most derült ki, hogy Tim egyáltalán nincs oda a savanyú káposztáért, csak múltkor amikor azt főztünk (Szilvi főzte persze), nem akart minket megbántani. Én meg nemrég még direkt hagytam is ott neki a töltöttkáposztából! :)

Ma sikerült végre kicsit jobban megismerni az egyik lakótársamat. Méghozzá a pilótát. Tök jól eldumáltunk, belémtömött egy Mars jégkrémet meg egy cukros üdítőt, hogy ne fogyózzak. És ami még jobb, elvisz majd repülni. És ami a legeslegjobb, fogunk ejtőernyőzni is! :D Már olyan régóta szeretném kipróbálni a szabadesést! És azt mondta, hogy megmutatja majd a környéket is, meg hogy ő is hiányolja itt a közös programokat, szóval lehet, hogy majd rá tudom venni, hogy járjunk el együtt ide-oda. Szerintem nem is kell annyira nagyon noszogatni. :)

A szobám már elég pofásan néz ki, a falakra kellene még egy-két kép, mert elég üresek, de egyébként sikerült berendezkedni. Meg valami fogast vagy akasztót kell majd szereznem, illetve a lámpát kicserélni. Nem ad elég fényt, nekem meg úgyis itt van a spotlámpám az előző lakásból.

Tegnap megvolt a második próbavizsga a tanárral, ez most a beszédkészdéget mérte fel. A pontos eredményt nem tudom, de a tanár szerint simán meglesz. Én nem éreztem annyira jónak, mert a képes feladatoknál sokszor nem ismertem a megfelelő szavakat, és ezért egy kicsit körül kellett írnom a dolgokat, vagy direkt másképp fogalmazni, hogy ez ne tűnjön fel. Működött, mert a tanár tényleg nem vette észre, de azért engem zavart, szóval elő is vettem a szótanulós könyvet, és nekiálltam tanulgatni belőle. Irtó unalmas, nem tudom, meddig bírom, pláne, hogy olyan szavak ezek, amiket egyébként nem nagyon használok. Sokkal jobban élvezem, amikor a nyelv csak úgy ragad rám :)

Tegnap elfelejtettem elmesélni, hogy voltunk a kollégákkal bowlingozni. Egész jó volt, és még csak nem is lettem az utolsó. :) Ahhoz képest, hogy másodjára próbáltam, nem is rossz eredmény. Aztán meg ettünk, kitették a nyers húst az asztalra, és nekünk kellett megsütnünk, egy forró kőlapon. Nem tudom, mi a magyar neve ennek, de mindenesetre nekem nem jött be a dolog. Sokáig tart, mire teljesen átsül, aztán persze gyorsan elfogy, és szórakozhatok a következővel. Nem nekem való. De a hangulat jó volt, és remélhetőleg megyünk máskor is együtt szórakozni, de akkor már végre táncolni. Én most is azt akartam volna, de végül ez a bowlingozás lett belőle.

Úgy néz ki, mégsem lesz kanapém. Szilvi igényt tart rá. :( Mindegy, ilyen hülyeségen nem húzom fel magam, majd szerzek helyette mást.

Csak most láttam, hogy milyen rég nem írtam már, legalábbis semmi publikusat. :) Pedig sok minden történt, igazából ezért is nem volt időm írni.

Először is megvolt a költözés. Ha jól emlékszem, 8-án. Úgy volt, hogy Szilvi előttevaló este otthon alszik, és szétszedjük a szekrényt. Nem jött, és ezt este 10-kor közölte is, mintha nem jöttem volna rá magamtól. Mondtam is neki, hogy nem is számítottam rá, hogy nem tervezi át a programot szó nélkül, erre még neki állt feljebb, hogy ő nem úgy mondta stb. Nem tudom mit izgatta magát annyira, én tényleg nem haragudtam, nem tud érdekelni. Másnap elhoztam a hotelből a kisebbik buszt, és Ferivel simán lezavartuk a költözést. Háromszor fordultunk, és a cuccok nagy részét el tudtuk hozni. Maradt még egy kis kanapé, ahhoz majd megint el kell kérni a buszt, meg kisebb dolgok, amik a Suzukiba is beférnek. Azok egy részét azóta már el is hoztam, két nap is meló után Vaalsba mentem pakolászni.

Az új szobámmal egyelőre nagyon elégedett vagyok. Még nem pakoltam ki teljesen, de szerintem szép lesz. Egy hűtőt nem ártana venni, de szerintem mindenki másnak van, ezért a közös hűtőben most csak az én cuccaim vannak. Igaz, a folyosó másik végén van, de így talán nem zabálok annyit. Ugyanis lusta vagyok elmenni a konyháig. :) Ja igen, láttam egy konditermet is a közelben, majd bemegyek megkérdezni, hogy van-e aerobic náluk, jót tenne némi mozgás. A környéket még nem volt időm feltérképezni, ma megyek Erikával a Lidl-be, legalább azt már tudni fogom. Aztán majd átmegyünk valamikor a németekhez, kíváncsi vagyok innen mekkora távolságra, és milyen bevásárlási, tankolási lehetőségek vannak odaát. A lakótársakat egyelőre nem igazán ismerem, nem is látom őket szinte, nagyon más az életritmusunk. Néha éjjel hallom őket, de mivel jó alvó vagyok, az sem zavaró. Azért remélem, szép lassan majd mindenkit megismerek.

A melóval minden rendben van, most egész jó hangulatom van, így a munka is jobban megy. Vendég hétközben nincs túl sok, ezért általában elég hamar végzek. Ez pénzben persze nem jó, de a költözés miatt mindig volt mit csinálni, így azért még jól is jött a plusz szabadidő.

A nyelvtanulás is jól halad, már a vizsgára készülünk a tanárral. Vagyis próbatesztet írok minden órán, aztán majd meglátjuk van-e olyan rész, amiből erősíteni kell, mielőtt vizsgázni mennék. Sokféle feladat van, némelyik 100 perces is! Négy fő részből áll, szövegértés hallás után, szövegértés írásban, beszélgetés, és írás. A vizsga két napig tart, és Eindhovenben lesz majd. Egyelőre nem tartok tőle, az eddigi feladatok nem tűntek túl nehéznek, és a tanár is biztat. Ha meglesz a bizonyítvány, akkor a tanár szerint az előnyt jelenthet majd a komolyabb állásokra jelentkzésnél. Nem tudom, mennyire a papír számít, de az alapítvány fizeti, így csak nyerhetek vele.

Boldog új évet mindenkinek!

Én már nagyon vártam a januárt, mert ez a december nem az én hónapom volt. Folyamatosan betegeskedtem. Igazából még most is tart, de ezt még a tavalyi évhez sorolom, és remélem, hamar kilábalok belőle.

Karácsonykor bent aludtam a hotelben. Nappal dolgoztam, délután felmentem a szobámba és aludtam. Persze, hisz szintén beteg voltam. De nézzük a pozitív oldalt, így esélye sem volt, hogy rám törjön bármilyen depresszió. Egyik nap nagyon rosszul éreztem magam, mondtam Irisnek, a közvetlen főnökömnek, hogy felmennék lepihenni, és majd lejövök később, befejezem a munkát. Húzta a száját, de nem mondott nemet, én meg mivel alig álltam a lábamon, tényleg leléptem. Fél óra múlva (ebből 15 perc alvás) csörgött a telefonom, hogy azonnal menjek le. Iszonyat mérges lettem. Az a hülye tyúk, minden nap negyed órát késik, kismillió szünetet tart, amikor "dolgozik", akkor is meg-megáll pletyózni mindenkivel stb. De én bezzeg azonnal be kell fejezzek valamit, amire nincs is szükség másnap reggelig, tehát rohadtul mindegy, hogy délután 3-kor vagy hajnal 1-kor csinálom meg. Csapkodtam, szitkozódtam (naná, hogy magyarul), és minden megbízható embernek kipanaszkodtam magam, csak hogy "bosszút álljak". :) Az is rátett egy lapáttal a mérgemre, amikor láttam, hogy abban a fél órában, őméltósága megcsinált valami iszonyatosan felesleges és bőven ráérős feladatot, ahelyett, hogy mondjuk az enyémből elvégzett volna valamennyit. Ő nálunk kisfőnök, de ez ebben a rendszerben azt is jelenti, hogy mindenhová be kell tudjon ugorni segíteni. És korábban egyébként is ugyanezt csinálta, mint én. De nem, ő mostanában csak kimazsolázgatja magának a szimpatikus teendőket. Igazából az előléptetése előtt is ilyen volt, annak idején nem is értettük, mi alapján nevezték ki. Na, mindegy. A lényeg, hogy betegen lementem, nekiálltam csapkodni, akarom mondani dolgozni, aztán 10 perc múlva belibegett, hogy akkor ő most megy haza. Gondoltam is, hogy felőlem inkább máshová kéne mennie...

Ezt leszámítva eseménytelenül telt a karácsony. Újévkor a magyar étteremben voltunk. Persze nemsokkal előtte lettem megint beteg, szóval nem volt sok esélyem egy igazi nagy pörgésre, de azért mégsem akartam itthon maradni. Meg Anita egyébként is azt hangoztatta, hogy 20-30 ember várható Rotterdamból, egy részük magyar, szóval kíváncsi is voltam rájuk. A 20-30 az végül 5 volt, nem is mind R'damból. A hangulat elég gáz volt, a szomszéd asztalnál egy holland társaság zajongott. Átlagéletkor kb 50, IQ ugyanennyi. A zene ennek megfelelően volt fárasztó. Persze a betegségem miatt valószínűleg én is nyűgösebb voltam a szokásosnál, de tuti az sem tett jót, hogy a hülye szakács amint meglátott, elkezdett piszkálni. Nem ismétlem meg, amit mondott, nem alacsonyodom le addig. Szánalmas, hogy még azt is hiszi magáról, hogy vicces. Később aztán még volt képe engem kritizálni, hogy én nem tudok élni, vagy valami ilyesmi. Ez nála szerintem azt jelenti, hogy nem járok le hozzájuk gyakrabban, hogy hallgassam, ahogy osztja az észt. Mostanában tényleg nem nagyon voltam ott, de éppenséggel pont azért, mert találtam magamnak sokkal értelmesebb elfoglaltságot és társaságot is. Csak ezt neki nehéz lehet megemészteni. :) A "buliból" hamar leléptünk, Landgraafban aludtam Szilvinél, aztán kora délután hazajöttem.

Ha minden jól megy, jövő hét elején költözöm. Nem tudni, mikorra tudunk nagy autót szerezni (a hotelét vagy Dávidét), de a minimális cuccomat Nimród segítségével is át tudom vinni. Már alig várom, hogy ott legyek! Erikáék is jönnek vissza hamarosan, és ha végre meggyógyulok, talán végre egyenesbe kerülök. Újévi fogadalmam szilveszterkor még nem volt, de ma eszembe jutott egy:  Nem fogom hagyni, hogy olyan emberek befolyásoljanak, akik nem számítanak. Nem fogok csak azért igent mondani valamire, mert valaki ezt várja tőlem. Más is csak magára gondol, itt az ideje, hogy én se foglalkozzam olyanok véleményével, akiknek nem számítok. :)

Gelukkig nieuw jaar!

Kicsit megint el vagyok maradva az eseményekkel. Szóval, aláírtam a szerződést a szobára. Még nem tudom, mikor fogok költözni, valószínűleg két ünnep között kéne valamikor. A szoba egy kis koleszban van, van 15 szoba több fürdő és vécé is.  A lakók 20 és harmincegynéhány év közöttiek, többnyire srácok, de van két csaj is. Nem tudom, mennyire buliznak együtt, de remélem azért sikerül majd összehaverkodni velük. Közel leszek Erikáékhoz is, a munkahelyemtől meg kb 18 km-re. (A mostani 23 km volt, szóval  ez még egy fokkal jobb is.) És most még a városházára sem kell személyesen rohangálnom, ezúttal egy levéllel el lehet intézni. Szuper! :)

Viszont megint beteg vagyok. A hollandok buikgriep-nek hívják, a lényeg hogy a gyomrom vacakol. Pár héten belül már másodszor. A fiúk viccesen reagálták le. 2:1 arányban tippeltek terhességre a menstruációs baj ellenében. Tipikus. :) Vasárnap iszonyatosan gyenge voltam, egyik pillanatban azt hittem elhányom magam, utána meg, hogy elájulok. Persze dolgoznom is kellett. A kollégák nem voltak túlzotttan meghatva a betegségemtől, úgy veszem észre, itt természetes dolog lábon kijárni az ilyesmit. Most volt két szabadnapom, holnap megint mennem kell, még nem gyógyultam meg, de a vasárnapinál csak jobb lehet.

Volt egy vicces esetem mostanában. Egy csajnak próbáltam elmagyarázni a nettó és a bruttó fizetés közötti különbséget. Nem értette, miért csak 700 eurót kap kézhez a 800-ból. Mondtam neki, hogy örüljön, mert otthon még nagyobb lenne a levonás. Hasból mondtam neki egy számot, hogy pl. 150 ezer forintból otthon csak 100 ezret kapna kézhez, és az még nagyobb különbség. Erre ő felháborodott, hogy milyen szemétség, hogy a munkaadó azt az 50 ezret inkább az államnak adja, mint neki! :D Ez itt már egy érdekes megközelítés volt. Aztán kérdezte is, hogy mire fizetünk ennyit. Mondtam neki, hogy pl közvilágításra. Válasz: "Ki a francnak kell közvilágítás? Beülök az autóba, és felkapcsolom a lámpákat." Itt feladtam. 

Adóval kapcsolatban van még egy sztorim. Munka közben ütötte meg a fülem az itteni APEH reklámja. Egy új ingyenes információs füzetet hirdettek, ami segítséget nyújt az adózóknak a kötelező teendőkhöz. És az volt a szlogen: "Kellemesebbé nem tehetjük, de könnyebbé igen." Le a kalappal.

Ez nem semmi! Nem gondoltam volna, hogy itt, Hollandiában magyar szót fogok hallani a tévében! Igaz, kicsit csalok, mert egy német csatornán adják a Sissit. :)

Épp most ment a Himnusz, érdekes akcentussal. :) Na, jó, nem akarok telhetetlen lenni...

Pénteken megyek a szerződést aláírni! :) Persze miért is menne minden simán, jelentkezett a mostani albérletünk tulaja, hogy ilyen egyszerűen nem mondhatunk fel. Át kell néznem a szerződést, hogy ne tudjon majd megvezetni. Most azt írta, hogy nekünk hagyományos levélben kell felmondanunk, és az emailt, amit küldtem nem fogadja el. De ez igazából nem is felmondás, hanem a szerződés nem meghosszabbítása. Ha mégis neki lenne igaza, akkor gyorsan megírom azt a nyavalyás levelet, és akkor talán csak egy fél hónapot kell pluszba kifizetnünk.

Ma tök jót beszélgettem Johnnal, a főnökünkkel. Irtó jól tud hallgatni, és időnként úgy feltenni egy-egy kérdést, hogy aztán szinte észrevétlenül kitálal neki mindent az ember. Bár ma direkt visszafogtam magam e téren, nem panaszkodtam neki, csak tömören elmondtam, hogy költöznöm kell a közeljövőben. Többször is biztosított, hogy forduljak hozzá nyugodtan, ha bármi bajom van, és felajánlotta, hogy ha egyedül érzem magam, nyugodtan aludjak bármikor ott a hotelben. Erre elmondtam neki, hogy a Karácsonyt már így is lezsíroztam magamnak oda, 24-től 28-ig bent alszom :), így esténként sem leszek egyedül, ha nem akarok. És ha esetleg segítségre lesz szükségük, még dolgozni is beállok.

Láttam egy helyes szobát. Még vacillálok, nem vagyok az a fajta, aki hirtelen beleugrik valamibe. Csak nehogy valaki lecsapjon rá közben. Bővebben, majd ha már eldöntöttem.

Most csak egy dologról fogok beszámolni, mert az annyira fontos, hogy nem is emlékszem mi más történt még az elmúlt napokban.

Január 1-től szétköltözünk Szilvivel. Lejár az albérleti szerződésünk, és bár eredetileg úgy volt, hogy meghosszabbítjuk, de másképp alakult. Eddig is voltak köztünk problémák, de azokat előbb-utóbb mindig sikerült megoldani. A konfliktusaink abból eredtek, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Vagyis kölcsönösen mást vártunk el a másiktól, mint amihez az szokva van, amiből utána persze, hogy sértődés lett. Ez a mostani eset is ilyen, de ezen nem vagyok hajlandó csak úgy túllépni. Röviden, tömören: a rábízott bizalmas információt továbbadta. Én egy ilyen emberrel nem akarok együtt élni. A legjellemzőbb, hogy amikor számon kértem, csak vonogatta a vállát. Ez neki nem nagy ügy, ergo valószínűleg újra megtenné. Tudom, hogy ha most nem megyek el, egy idő után újra jóban lennénk, és utána megint csak fájdalmat okozna, mint már annyiszor. Jobb lesz külön, így később újra haverok lehetünk, ha úgy alakul.

Már nem vagyok egyáltalán letörve, alig várom, hogy végre hollandokkal lakjam együtt. Mivel egyedül maradok, ezért nem egy egész lakást, csak egy szobát akarok kibérelni, valami olyan helyen lehetőleg, ahol több fiatal is lakik. Láttam jó pár ilyen hirdetést, bízom benne, hogy találok köztük megfelelőt.

 Most csak egy dologról fogok beszámolni, mert az annyira fontos, hogy nem is emlékszem mi más történt még az elmúlt napokban.

 Január 1-től szétköltözünk Szilvivel. Lejár az albérleti szerződésünk, és bár eredetileg úgy volt, hogy meghosszabbítjuk, de másképp alakult. Eddig is voltak köztünk problémák, de azokat előbb-utóbb mindig sikerült megoldani. A konfliktusaink abból eredtek, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Vagyis kölcsönösen mást vártunk el a másiktól, mint amihez az szokva van, amiből utána persze, hogy sértődés lett. Ez a mostani eset is ilyen, de ezen nem vagyok hajlandó csak úgy túllépni. Röviden, tömören: az összes rábízott bizalmas információt továbbadta. Persze nem csak az enyémeket, mert én is sok olyan dologról tudok tőle, amik egyáltalán nem tartoznak rám, de erre előbb-utóbb majd a többiek is rájönnek. (Az itteni társaság nem nagyon olvassa ezt a blogot.) Én viszont egy ilyen emberrel nem akarok együtt élni. A legjellemzőbb, hogy amikor számon kértem, csak vonogatta a vállát. Ez neki nem nagy ügy, ergo valószínűleg újra megtenné. Tudom, hogy ha most nem megyek el, egy idő után újra jóban lennénk, és utána megint csak fájdalmat okozna, mint már annyiszor. Jobb lesz külön, így később újra haverok lehetünk, ha úgy alakul.

 Már nem vagyok egyáltalán letörve, alig várom, hogy végre hollandokkal lakjam együtt. Mivel egyedül maradok, ezért nem egy egész lakást, csak egy szobát akarok kibérelni, valami olyan helyen lehetőleg, ahol több fiatal is lakik. Láttam jó pár ilyen hirdetést, bízom benne, hogy találok köztük megfelelőt.

Voltunk Wardéknál múlt hétfőn. És kedden. Egész jól elvoltunk, hétfőn ők főztek (Ward és a haverja, Tim) holland kaját, kedden meg mi székelykáposztát. Jól sikerült mindkét este, de nem hiszem, hogy lesz folytatása. Aranyosak meg minden, de nem akarunk rájuk akaszkodni. Szóval, ha eszükbe jut, hogy hívjanak, akkor jó, de én többet biztos nem keresem őket. Egyébként egyre jobban összehaverkodunk az új szakáccsal, Tommal is. Mindig, amikor főzünk valami magyarosat, viszünk neki belőle kóstolót. A székelykáposzta nagyon ízlett neki, de persze át akarja variálni egy „kicsit”, és úgy adná a vendégeknek. Kivenné belőle a húst, és a káposztát hallal (!) kínálná. Azt mondja, meg is csinálja pár héten belül, kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle.

Csütörtökön megint voltam Erikával shoppingolni, és olyan jól sikerült, hogy meghívtak magukhoz szombat estére is. Néztük a Megasztárt (náluk van magyar tévé), aztán én persze bealudtam. De nem bánták, egyébként is úgy volt megbeszélve, hogy ott alszom. Vasárnap meg kiruccantunk Belgiumba, megnéztünk valami nagy piacot. Jó kis program volt. J

Vasárnap estére pedig az étterembe voltunk hivatalosak. Senki nem tudta milyen apropóból, de azért persze elmentünk. Kaptunk fincsi vacsit, közepesen sikerült süteményt, meg egy jó nagy meglepetést. Zoli, a fárasztó szakács megkérte Éva, az étteremtulajdonos kezét. Gyűrűvel, térdeléssel, majdnem úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Percekig szólni sem tudtunk szinte, nem is akartuk elhinni. Mondjuk úgy, hogy elég nehéz lenne őket elképzelni őket együtt. Ráadásul Anita, Éva lánya utálja Zolit. Először volt a ledöbbenés, aztán udvarias gratulálás, majd Anita vigasztalása. Közben folyamatosan lestünk, hogy mikor mondja végre valaki, hogy csak szívatnak minket. Nem mondták. Jól van, erről ennyit, ha nekik ez így jó….  Persze, másnap azért csak kiderült, hogy nem volt igaz az egész. Állítólag tesztelni akarták a magyar összetartást. Kösssz szépen. Mert szerintük nem az az összetartás, hogy segítünk egymásnak, amiben csak tudunk. Akkor mi? Engem személy szerint annyira nem bántott meg, én eddig sem nemzetiség alapján kategorizáltam az embereket. Vagyis nagy ívben teszek rá, ki magyar és ki nem. Ha kedvelem, úgyis segítek bárkinek, ha nem, akkor a magyarsága nem fog befolyásolni. Ez van, boccs. Ami viszont ciki, hogy sikerült olyan embereket is megbántaniuk, akikre eddig feltétel nélkül számíthattak. Nem biztos, hogy helyre tudják hozni velük a kapcsolatot, de ez szerencsére már nem az én problémám.

Az viszont az én problémám volt, hogy a vacsora után rosszul lettem. Iszonyatosan szédültem, éjjel hánytam, és hétfőn egész nap nem bírtam felkelni. Még a tanárt is le kellett mondanom. Kedden még kicsit gyenge voltam, de mára már kutya bajom, hála az égnek. Azt hiszem ideje lenne valami egészségbiztosítást intézni magunknak.

Erre a hétre egyelőre nem terveztem semmit, bár a Megasztár kezd érdekelni, lehet, hogy megint meghívatom magam Erikáékhoz. Szombaton elvileg disznótoros buli is lesz az étteremben, de nem hiszem, hogy lenne kedvem hozzá.

Megvagyok, nem vesztem el, csak az elmúlt héten teljesen hulla voltam. Olyan vacakul volt megcsinálva a beosztásom, hogy egyik héten három napom volt szabad, utána viszont csak egy. A harmadik nap volt, amikor múltkor itthon takarítottam, mert az első két napon sikerült eléggé kipihennem magam. Utána viszont 5 nap meló után csak 1 nap szabadom volt, majd megint 5 nap munka, ráadásul minden reggel fél 5-kor keltem, hogy fél 7-kor tudjam nyitni a hotelt. Esténként pedig hiába voltam fáradt, nem tudtam  nagyon korán elaludni. Ahhoz, hogy meglegyen a 8 óra alvás, este fél 9-kor kéne lefeküdni, de hiába vagyok olyankor ágyban, aludni még nem tudok. Így az elmúlt hetekben folyamatosan gyűlt a hiányzó alvás, ami meg is látszott a kedvemen. Irtó nyűgös voltam, nem igazán érdekelt semmi.

Pedig történtek érdekes dolgok is. Csütörtökön például megint voltam Erikánál, megmutatott néhány érdekes számítógépprogramot, amiknek hasznát vehetem. Utána pedig Szilvi névnapját ünnepeltük Kerkrade-ban. Hétköznaponként sajnos nem nagyon megy az étterem, most is csak mi voltunk, de így legalább bulizhattunk kedvünkre. Szilvivel előre intéztünk magunknak sofőrt, ezért mindketten sörözhettünk. J Olyan jó lett a hangulat, hogy még táncoltunk is. Sőt, még át is vonatoztunk a szemben lévő kocsmába! :D Utólag persze kicsit ciki, de nem érdekel.

Pénteken meg volt nálunk Ward, a szakácssrác. Szilvivel meghívtuk, hogy főzzük meg együtt azokat a magyaros kajákat, amik iránt érdeklődött. Jó fej volt, hozott nekem egy csokit, Szilvinek meg cigit. Tök jól elvoltunk, elkészült a húsleves és a gulyás is. Aztán Szilvi elment Landgraafba a cuccaiért, ezért kajálni már csak ketten ültünk le Warddal. Jelentem, a magyar kaja ízlett neki. Beszélgettünk, elmesélte, hogy egyáltalán nincs kibukva a kirúgásán, több ajánlatot is kapott már, de nem kapkodja el. Egyelőre sokat pihen, azt csinálja, amihez épp kedve van, és néha bevállal egy-egy alkalmi melót. Ezekkel meg a munkanélküli segéllyel összességében még több pénze van, mint amíg nálunk dolgozott. Mielőtt elment, még elhívott minket magához (ő is egy haverjával lakik, aki szintén szakács). Valószínűleg hétfőn megyünk, és akkor majd ő főz valami tipikusan holland kaját. Szilvinek megint le kell lépnie, mert holnap indul az új nyelvtanfolyam. Erre én nem járok, mert teljesen kezdő, és nincs értelme ilyesmire pénzt kiadnom. Wardhoz visszatérve, szerintem délután odamegyünk majd, aztán Szilvi 6 óra körül vonattal megy majd Kerkrade-ba. Örülnék, ha sikerülne végre holland barátokat is találnunk, most mindig csak ugyanazokkal az emberekkel (magyarokkal) érintkezünk.

Végre van itthon netünk! :)

Postán megküldték a modemet és egyedül beüzemeltem! :)

Megkérdeztem a főnököt arról, hogy mire számíthatunk, ha lejár a szerződésünk. Nagyon kedves volt, és megnyugtatott, hogy amíg nem csinálunk semmi extrém hülyeséget, addig nem kell aggódnunk. Ward elbocsátásáról nem árult el részleteket, csak hogy volt előzménye, és még így is neki mint embernek nehezére esett ezt megtennie. Állítólag 2 napig nem is tudott aludni előtte. El is hiszem, én se tudnék.

A fürdőben jól éreztük magunkat, de az a két óra, amit ott töltöttünk, az nekem elég is volt. Szerintem ennél több már unalmas lenne. Ami nagyon jó volt benne, hogy utána egyáltalán nem fáztam, még kint sem. A többiek tegnap is menni akartak, de én most egy pár hétig hanyagolom. Több kedvem lesz hozzá, ha nem járok el minden héten.

Csütörtökön voltunk Erikával shoppingolni. Brunssumben mutatott egy jó kis butikot, vettem is két akciós felsőt. Csak most meg egy csini nadrágra lenne égető ;) szükségem. Talán most csütörtökön meg megnézzük, mit lehet kapni Heerlenben.

Vasárnap Sanyi átjött Vaalsba, sétáltunk egy nagyot. Én templomba akartam menni, ezért körbejártuk a várost, hol mikor kezdődik mise. Végül egy német templomban kötöttünk ki (Aachen és Vaals ugyebár teljesen összenőtt), és ott hallgattunk meg egy misét. Érdekes volt, mert ránézésre nem tűnt katolikus templomnak. A falak fehérek voltak, faragott szentképek lógtak rajtuk, és csak az oszlopoknak volt valamilyen halvány színe. Szemben a pap mögött meg egy érdekes festmény volt. Úgy nézett ki, mintha az anyaga egy lepedő lenne, a kép maga meg egy kanyargó út volt színes lábnyomokból kirakva. Számomra fura volt. Valahogy jobban rá tudok hangolódni az egészre a szokásos díszes, hideg és kicsit megfélemlítő környezetben. A külsőségek ellenére mégis csak egy katolikus misét sikerült kifognunk. Ami furcsa dolog volt még, hogy az áldozás eléggé kötelezőnek tűnt. Az első sorból kiindulva, egymás után álltak fel az emberek, és vették magukhoz az ostyát. Az egy dolog, hogy templomba megyek, de nekem úgy tanították, hogy áldozás előtt gyónni kell, ezért ezt mindig ki szoktam hagyni. Itt meg még azt sem tudnám, mit kell mondani a papnak, mikor elé állok. Na, mindegy, hátraslisszoltunk, mielőtt ránk került volna a sor, és állva vártuk meg a mise végét. Utána elmentünk még a hármashatárhoz (oda már autóval), és felmásztunk a kilátóba. Nyáron voltunk itt Szilvivel is, akkor is szép volt a kilátás, de most a sok színes levél miatt egész másképp nézett ki, és szerintem bőven megérte megint azt a kis lépcsőzést. Utána visszamentük Landgraafba, ahol Nimród megszerelte az autómat. A kilincset kellett kicserélni, mert törött volt, illetve a hátsó lámpáknak volt valamilyen érintkezési hibájuk.

Tegnap nem sok minden történt, tanárnál voltunk meg Heerlenben sétáltunk Szilvivel. Vettem egy új SIM-kártyát, nemrég derült ki, hogy ezzel olcsón lehet telefonálni külföldre is. Este már fel is hívtam Anyuékat. Ma még mindig nem kellett mennem dolgozni, ezért délelőtt döglöttem, filmet néztem, aztán nekiálltam egy kicsit takarítani, majd főztem, és közben még ki is vasaltam. Nem is ismerek magamra! J

Tegnap rossz híreket kaptunk a hotelben; a szakácssrácot kirúgták. Sejtelmem sem volt róla, hogy gondok lettek volna vele, ezért nagyon meglepődtem. Egyrészt sajnálom, hogy elmegy, másrészt akkor mi is utcára kerülhetünk majd? Igazából őt is úgy rúgták ki, hogy lejárt a határozott idejű szerződése, és nem hosszabbították meg neki. Akkor tavasszal vajon nekünk is félnünk kell majd? Ez elég nyugtalanító gondolat, még úgyis, hogy én tavasszal mindenképp körül akartam nézni, hátha máshol többet is tudnék keresni. De persze más, ha én mondok fel egy biztos másik munka tudatában, és egészen más, ha kirúgnak. Ma azért a kollégák némileg megnyugtattak, azt mondták, hogy Wardnak voltak már összetűzései a főnökkel, és ha valaki rendben végzi a dolgát, azt valószínűleg nem küldenek el csak úgy. Remélem tényleg így van.

Ma este megyünk Aachenbe a fürdőbe. Múlt héten nem volt kedvem hozzá, általában nem vagyok oda érte, hogy áztassam magam, és csak nézzem, hogy a párocskák enyelegnek. Most viszont úgy érzem, jól fog esni egy forró fürdő. Itt ugyebár csak zuhanyunk van, abban meg nem szeretek sokáig ácsorogni. Ráadásul csak hárman megyünk, Szilvi, Sanyi (egy új srác Dávid cégénél) meg én, így remélhetőleg tudunk majd sokat beszélgetni, és nem fogok unatkozni. Ja és azt még nem is mondtam, hogy az utóbbi időben nincs igazán étvágyam, szóval lehet, hogy fogytam is egy kicsit, így még a fürdőruha miatt sem kell kényelmetlenül éreznem magam. J

Szombaton voltunk a Rákóczi-klub bálján. Több mint százan voltak, bár egy részük nem is beszélt magyarul. Ők általában az 56-os magyarok leszármazottai vagy egyéb családtagjai voltak. Ennek ellenére jó volt a hangulat, lehetett táncolni is, egy kétszemélyes együttes zenélt. Új embereket nem igazán sikerült megismerni, de a régebbi ismerősökkel azért jól elvoltunk. Eredetileg mentünk volna utána még diszkóba is, de aztán mégis inkább az alvás mellett döntöttünk, ami nem is volt baj, hisz másnap dolgoznunk kellett.

Ma voltam megint a tanárnál. Jó fej a pasas, nagyon biztat, hogy sikerülni fog a nyelvvizsgám, amire januárban vagy februárban fogok menni. Szerinte ezzel a papírral még jobb munkákat is megcsíphetek, vagy később akár az állampolgárság megszerzésekor is jól jöhet. Na, az azért még odébb van. Kaptam viszont tőle kölcsönbe egy jó vastag nyelvtankönyvet, abban utána tudok mindig nézni, ha valamit nem értek. A magyarázatokat általában értem, egyedül a tartalomjegyzékben nehéz eligazodnom, a sok szakkifejezés között néha nehezen találom meg azt, amire nekem épp szükségem van.

A meló jól megy, egész feltöltődtem a két hét szabadság alatt, most sokkal több kedvvel dolgozom. Reggelente most mindig én nyitom a hotelt, és csak később jön valaki segíteni. Egyelőre örülök is ennek, így nekem nem nagyon kell felvennem a telefont. Bár ma megdicsért egy idegen a nyelvtudásomért, ugyanis végre megrendeltem az internetet. Miután elküldtem az adataimat, visszahívott a cég egy munkatársa, és én rögtön azzal kezdtem, hogy lassan és érthetően beszéljen, mert külföldi vagyok. Most mit mondjak, ha neki ez volt a lassú és érthető, akkor hogyan beszélhet egyébként? Azért nagyjából értettem, és csak egyszer-kétszer kérdeztem vissza, ő meg legalább 4-5x megdicsért, pláne, amikor elsőre megértettem, hogy Általános Szerződési Feltételek. J Ha minden jól megy, 2-3 héten belül már itthonról netezhetünk. Addig meg majd eljárok Erikához, és megtanulom tőle a különböző hasznos programok használatát.

Szerencsesen megerkeztunk Hollandiaba. Reggel 7-kor ertunk ide, de hiaba fekudtem le, nem tudtam aludni, ezert belevetettem magam a munkaba. A mai napom igy rament a kipakolasra es a mosasra, de most legalabb minden rendben van. Delutanra viszont besokalltam, ezert kikentem magam, es bejottem a hotelbe. Biztam benne, hogy itt majd talalok magamnak tarsasagot, es igazam lett. Jo fejek itt a kollegak, es egyet sikerult is ravenni, hogy jojjon el velem bulizni. Holnapra hulla leszek, de kit erdekel?! Az egyetlen bibi, hogy most en vagyok a sofor, es ezert nem ihatok, de tapasztalataim alapjan a faradtsag is van olyan jo gyorsito, mint az alkohol, szoval amig nem allok meg, addig nem lesz gond. Megdicsertek a hajamat, mar ezert is erdemes volt annyit keszulodni.

A laptop egyebkent koszoni szepen jol van, majd arrol fogok a kesobbiekben netezni, csak ahhoz elo is kell fizetni ra. Sajnos nem talaltam egyetlen kodolatlan jelet sem, amire ingyen rakapcsolodhattam volna. Szornyu, milyen gyanakvoak az emberek! :)