Girls just wanna have fun

Nem gyenge, hogy egyeseknek mihez nincs bőr a képén! De ezt majd holnap mesélem el, ma inkább csak zenéről fogok fecsegni. :P

Nimród nemrég beszerelte a kocsiba az új autórádiót, amit még otthon vettem. Eddig semmi lejátszó nem volt benne, de nem éreztem sürgősnek a dolgot. Most persze már tudom, miről mondtam le önként. A lejátszó nem egy csúcsmodell, csak az volt az elvárásom, hogy tudjon USB-ről is beolvasni, mert irtó lusta vagyok CD-t írni. Végül ezt az LG-t a csabai Tescóban vettem, kicsit félve, de vagy négyezer forinttal olcsóbb volt, mint a MediaMarktban. A hangszóróim viszont még az előző tulajtól vannak, és iszonyú jól szólnak. :D A beállításokat még nem tanulmányoztuk át rendesen, így egyelőre a basszust sem tudjuk lejjebb venni. Dübörög rendesen. :D Mindig is megmosolyogtam azokat a "menő" csávókat, akik bömböltetik az autóban a zenét, de most rájöttem, hogy irtó jó érzés, ha az ember kedvenc zenéje ordít a kocsiban. A külvilág meg le van szarva. Ja, és ilyen hangerőnél simán énekelhetek tele torokból. (Nem kereszteződésben állva, ahhoz még nyuszi vagyok.) Szerintem ilyet sem csináltam évek óta, még egy piros pont a boldog szinglilétnek.

És most, hogy mindenkinek adjak szörnyülködnivalót, megtudjátok, kb miket is hallgatok ekkora élvezettel. Fikázni ér! :D

Vannak régebbi magyar popszámok. Pl:

• Oroszlán Szonja: Tépj szét
• Tunyogi Orsi: Ha lemegy a nap

Vannak technós-diszkós régi magyar számok:

• Kozmix
• Kerozin
• Hip Hop Boys
• Erős vs Spigiboy

Vannak régebbi külföldi számok:

• 20 Fingers: Short Dick Man
• Falco: Naked
• Prince: Get Off
• Royal Gigolos: California Dreaming
• Scooter: Maria, Rebel Yell
• Tom Jones & Cardigans: Burning Down The House stb.

És van pár szám az elmúlt pár évből:

• David Guetta: Love Is Gone
• Christina Aguilera: Dirty
• Eric Prydz: Call On Me
• Markus Becker feat Mallorca Cowboys: Das Rote Pferd

Majd, ha kiélveztem a basszust, lehet, hogy újra gospelt, LL Juniort, meg olasz popzenét fogok hallgatni, de szerintem az még odébb lesz. :)

De még mennyire! Zajlik itt az élet ezerrel. Mostanában folyton jövök-megyek, ezért aztán sosem maradt energiám az írásra.

Történt sok minden, most először a legfrissebbet mesélem el. Jól összebalhéztam az egyik kolléganővel. :) Jaj de nagyon élveztem! :D Már egy jó ideje a bögyömben volt a kiscsaj, mert mindig utasítgatott, és úgy bánt velem, mintha a felettesem lenne. Hát nem az. Nekem egy húszéves kis picsa ne dirigáljon! Csak gyakorlaton van nálunk, bár az már tart egy jó ideje. Az utóbbi időben már nem válaszolgatok olyan készségesen a számonkérő kérdéseire, és ez nem tetszett neki. De nem szólt egyikünk se semmit. :) Ma aztán azon akaszkodtunk össze, hogy ki mehet haza hamarabb. A részletek nem fontosak, én akár még maradhattam volna, de belém bújt a kisördög, és csakazértsem engedtem. Hiába beszélek már elég jól hollandul, de azt tudom, hogy egy heves vitában esélyem sem lenne. Nekemesett, én elmondtam, hogy elegem van belőle, hogy főnökösködik, aztán vigyorogva folytattam a munkát. De akkor már persze ő akart maradni, én meg mondtam, hogy legyen, ahogy akarja. (Az egyetlen, ami zavar, hogy ez alapján majd megint én leszek az összeférhetetlen. De azt is leszarom. Nem vagyok hajlandó többé szó nélkül meghunyászkodni!)

Szombaton tök jót buliztunk, pedig elég rosszul indult az este. Dolgoztam, de el akartam jönni 11 óra körül. Az utolsó pillanatban mégsem engedtek el, egy fél órát még rá kellett húznom. Irtó dühös voltam, a többieknek fejenként csak 10 perccel kellett volna tovább maradniuk, ha én akkor eljövök. Aki ismer, tudhatja milyen idegbeteg lettem ettől, még szegény Gábort is leugattam a telefonban, amikor meg merte kérdezni mikor érek oda. :) (Később persze bocsánatot kértem tőle.) Aztán amint ott voltam Szilviéknél nekiálltam készülődni (ruha, smink és pia). Gábor és Krisztián már teljesen kész voltak, Szilvi viszont addigra eldöntötte, hogy mégsem jön velünk. Nimród fuvarozott minket a Peppermillbe, ez egy diszkó itt a közelben, amiért annyira nem vagyok oda, de nem nagyon ismerünk jobbat sem. Mindenesetre bulizni akartam, táncolni, és adtam a helynek még egy esélyt. A zene most sem volt az igazi, az egyik terem tuctucos a másik R 'n B, igazából egyik sem az esetem. És mégis jól éreztem magam. Krisztián mondjuk eltűnt 2 perc után, de azért mi jól elvoltunk. Később kiderült, hogy rosszul lett és gyalog hazaindult. Mi 3/4 4-ig maradtunk, aztán Nimród eljött értünk. Reggel fél 8-kor kellett kelnem, hogy 9-re beérjek munkába, de megérte.

Ja, a melóról még annyit, hogy a Burghoeve-ban kellett segítenem szobázni, és az utolsóelőtti szobánál megfájdult a derekam. Utána egész délután ágyban feküdtem, mozdulni is alig bírtam. Ez irtó nagy csalódás volt nekem, azt hittem a kondizással tök fitt lettem, és most kiderült, hogy annyira azért mégsem. Azért persze nem hagyom abba a sportolást, de most már ötletem sincs, hogy mit tehetnék a hátfájásom ellen.

Itt akartam abbahagyni ezt a bejegyzést, de akkor olyan pesszimistán végződne, azt meg nem szeretném. Igazság szerint tök jól elvagyok mostanság. Folyton jövök-megyek, alig vagyok itthon. Erikával hetente bemegyünk shoppingolni Heerlenbe, Szilvivel lazulunk a Sitt-Beachen :), Gáborral meg jókat sétálgatunk, dumálunk. A munka is elég jó mostanában, tegnap pl egy öreg manussal viccelődtünk egy sort. Azt mondta, ismerősnek tűnök neki. Kitárgyaltuk, honnan jöttem, mondtam, hogy én nem ismerem, de ha ismerős vagyok, lehet, hogy anyut ismerte régen. (Nem mintha annyira hasonlítanék rá külsőre, csak úgy viccből jegyeztem meg.) Erre azt mondta, hogy az elképzelhető, erre ijedten visszakérdeztem, hogy de ugye nem ő az apukám. :D Az egész társaság, beleértve a feleségét is, jót nevetett a tréfán. Asszem kezdek belerázódni ebbe a melóba.

Tegnap reggel az alábbi üzenet fogadott a hotel konyhájában:

"Jó reggelt Katty

volt egyszer egy kicsi kislány, mint Katty

és nagyon boldog volt csirkehúsleves, de nem kell jobb

Szóval kedves Katty Tudna nekem a csirke, a tűz csendesen létre?

thanks in advance

dolgoznak, de nem túl kemény huh

grtz ... Ronny"

Betűről betűre másoltam ide, az egyik szakácssrác írta nekem. Persze valami netes fordítóprogrammal. Elsőre nem esett le a kapkodásban, mit is akar jelenteni. Csak később, amikor volt időm kielemezni, akkor jöttem rá. Ti rájöttök? :)

Gatyarohasztó a meleg. Már vagy egy hete minden nap 30 fok van, és ráadásul az a fülledt fajta. Még szellős nyári ruciban is nehéz elviselni, de meló közben hosszúujjú blúzban, fekete nadrágban, nyakkendővel és hosszú köténnyel egyszerűen kibírhatatlan. A legrosszabb persze a konyhában, menekülök is onnan, ha nem feltétlenül ott van dolgom. Iszonyatosan zavart már a hajam is. Hosszú volt, kezelhetetlen és melegítette a nyakamat. Levágattam. Most úgy kb. állig ér. Erikával már régóta nyűglődtünk rajta, hogy kéne itt találni valami jó és megfizethető fodrászt, de igazán sokat nem tettünk az ügy érdekében. Na, én most annyira besokalltam, hogy bementem az első fodrászszalonba, amit megláttam a környéken, és egyeztettem egy időpontot. Előtte azért megnéztem a kirakott árlistán, hogy 17 euróért vágják le mosással, de szárítás nélkül. (Ez az ár átlagosnak mondható, máshol sem láttunk jóval olcsóbbat, pedig már sok helyen megnéztük.) Ez így összességében nekem megfelelt, szárítani itthon sem szoktam, nekik sem fogok plusz pénzt fizetni érte. Ma délelőtt aztán meg is történt a dolog, és elégedett vagyok vele. Szerintem aranyos lett, a praktikusságához meg nem férhet kétség.

• lelkes tizenéves fiúcskák: Mióta esti műszakban dolgozom, többször találkozom a konyhás és felszolgáló srácokkal. 18 év körüli fiúcskák, de már kész férfinak tartják magukat. Legalábbis némelyik. :) Az egyik mintha flörtölgetni próbálna velem, nagyon aranyos. Ugrat, kérdezget, folyamatosan vigyorog rám, mint a tejbetök. A másik már érdekesebb, talán mert komolyabb gyereknek tűnik, vele jobban lehet beszélgetni, de persze részemről szigorúan haveri alapon. Azért jól esett, hogy amikor kiborult a jegestál, mindketten a segítségemre siettek, és úgy buzgólkodtak körülöttem, hogy alig bírtam megállni mosolygás nélkül. :D

• tanár dícsérete: A hollandtanár már többször is mondta, hogy szeret engem tanítani, mert látja rajtam az érdeklődést a nyelv iránt, meg mindenféle más témáról is el lehet velem beszélgetni. Ez persze, hogy jót tesz az egómnak, és ma még egy lapáttal rátett, amikor arra a csajra panaszkodott, aki a másik kedvence. :) Eddig mindig dicsérte, hogy ő is milyen gyorsan tanul, de ma azt mondta, hogy azt hitte előrébb tart már a lány, de most csalódott, és nehéz vele, mert nem szomjazza úgy a tudást, mint én. :D

• zöld trabi: Ma, ahogy jöttem hazafelé a konditeremből, elhúzott előttem a körforgalomban egy zöld trabi. Először le sem esett, hogy mi ebben a furcsa, de aztán vigyorogtam ezerrel. Szerintem eddig ez volt az első és egyetlen trabant, amit itt láttam. :D

Végre rendszeresen sportolok.  Azt tudni kell, hogy én alapvetően lusta vagyok. Ha viszont egyszer elkezdek edzeni, akkor azt minimum hetente 3x-4x csinálom. Pont amiatt, hogyha megelégednék heti 1-gyel, akkor tuti, hogy azt az egyet is halogatnám, kifogásokat keresnék, és hamar le is állnék vele. Ellenben, ha rendszeres programot csinálok belőle, akkor a napirendem részévé válik, és nem esik nehezemre tartani magam hozzá.

Most ugyebár azért kellett belefognom, mert rohadtul fájt a hátam. Visszajöttem a szabadságról, tele voltam energiával és egyből be is iratkoztam a konditerembe. Ahhoz viszont, hogy feliratkozzak egy csoportos foglalkozásra, meg kellett várnom a tagságim megérkezését. Mivel nem akartam halogatni a kezdést, ezért gondoltam, addig is elmegyek egy kicsit kondizni, ha mást nem is merek kipróbálni, max tekerek a biciklin valamennyit. Szerencsére az ott dolgozó nőci körbevezetett, adott egy edzéstervet, aztán magamra hagyott. Jó az, ha nincs senki a közelben, aki nézi, ahogy bénázok. :) Az edzéstervem neve: Kezdő női. Van másfajta is, de egyelőre csak a kondíciómat akarom javítani, ha esetleg le is megy pár kiló, az csak plusz öröm. (Már le is ment. :) ) Szóval az a lényeg, hogy sorban megvannak az izomcsoportok, és hogy ahhoz melyik gépen mennyit kell edzenem. Ja, és az elején van 15 perc bemelegítés taposógépen, a végén meg 10 perc levezetés biciklin.  A gépek meg vannak számozva, az alapján kell megkeresnem őket, ott pedig a rajtuk levő rajzocskák segítenek kisilabizálni, mit is kéne tennem velük. Ez nem mindig sikerül, de ha véletlenül kiszúrja ez egyik edző, hogy bénázok,  akkor meg is mutatja, hogyan csináljam. 10 euróért befizethettem volna teljes körbevezetésre is, de annyira nem tartottam fontosnak. Most meg már örülök is, furán éreztem volna magam, ha valaki egy órán keresztül jött volna velem, és csak nekem magyarázott volna. Egész jól elboldogulok így is, talán csak a gépek pontos beállításaival küzdök még néha. Ugyanis az első alkalommal úgy megtetszett a dolog, hogy azóta hetente háromszor járok gyúrni. :) Eredetileg ugyebár az aerobic volt a terv, de azon eddig - a maival együtt - kétszer voltam. Az vele a legnagyobb gond, hogy előre fel kell rá iratkozni, és mire én megtudom a következő heti beosztásomat, addigra egy csomó óra már be is telik. Így először a verekedős aerobicon voltam (Body Combat), most meg sima aerobicon (High/Low Aerobic). Ez utóbbiról a neve alapján nem tudtam, pontosan mit takar, de gondoltam, egy próbát megér. És nagyon bejött. :) Még két félét kellene kipróbálnom, a Has-Fenék-Comb edzést (BBB: Buik-Billen-Benen) és a táncos aerobicot (Zumba). Sajnos a Zumba mindig tele van, nem tudom, mikorra fog összejönni.

A sportolás eredménye eddig: 

• a hátfájásom elmúlt
• lement 1-2 kiló
• jobb a közérzetem
• bár némileg visszafogtam a kajálást, de nem koplalok, és mégsincs bűntudatom
• új emberek között vagyok, bár eddig csak egy öreg indián hajtott rám
• de azért én így is vígan legeltetem a szemem a jó pasikon :)

Múlt szombaton végre eljutottam Amszterdamba. Szilvi egyik ismerőse, Marci jött át látogatóba Angliából, vele és a haverjával, Gáborral töltöttünk el egy kellemes napot a fővárosban. Nem csináltunk semmi különlegeset, csak sétáltunk a belvárosban, de akkor is tök jó nap volt. Az egyetlen fix program az volt, hogy rendszeresen meg kellett állni egy-egy koffieshopban, de ez sem okozott gondot. :) Fotókat sajnos senkinek nem volt kedve csinálni, pedig gép is volt nálunk. Majd legközelebb! Ja, és aminek a legjobban örültünk, hogy nagyon jó időt fogtunk ki.

Viszont lehet, hogy nem kellett volna Marcit kijavítani az első félórában, amikor leangyalkázott. Mondtam, hogy nem angyalka, hanem mimóza. :) Kár volt, innentől kezdve végig ezzel ugratott. Végül aztán kikértem magamnak, hogy miért zavarja az, ha valakinek elvei vannak, és tartogatja magát a nászéjszakára. :D Meglepődött, de azt hiszem, most nem bírtam úgy mosolygás nélkül, mint egy korábbi alkalommal, amikor hasonló piszkálódást védtem ki ezzel a szöveggel.

Ott tartottam, hogy megérkeztem Sopronba. Kedden reggel még elugrottan a dokihoz, ezt leszámítva nem csináltam semmit. Szerdától kezdve majd’ minden nap úgy telt, hogy délelőtt aludtam, amíg jól esett, aztán intéztem az ügyeimet, estefelé meg találkozgattam az ismerősökkel. Sajnos, nem sikerült mindenkivel, akivel szerettem volna, de nem vagyok telhetetlen. Összességében nagyon jól telt ez a pár nap. Vasárnap először még Pesten volt egy találkozóm, estére pedig már Békéscsabán voltam. Szerdáig elintéztem a fontos dolgokat, csütörtökön és pénteken pedig öcsémmel utaztunk el Sopronba ill. Szombathelyre, szintén egy régi baráthoz. Hétvégén rokonlátogatás, és már el is szaladt ez a hét is. :(

Az autó eladása azért még egy érdekes sztori volt. Hétfőn anyu megjegyezte, hogy milyen szolidan vagyok felöltözve, vagyis hogy se nagy dekoltázs, se kis hasvillantás, semmi. Elmagyaráztam, hogy nem lenne jó, ha a fogdoki, akihez épp indultam, a szám helyett a melleimet bámulná. Másnap viszont az autót vittem be pár kereskedőhöz, hogy mennyit adnának érte. Gondoltam, itt viszont nem árthat, ha egy kicsit jobban kivágott felsőt veszek fel. ;) Összesen három helyen nézettem meg az autót, az első egy ismerős rokonánál volt. Ő megvizsgálta a rétegvastagságot, belenézett a motorba, kiszámolta az Eurotax-árat, majd adott egy árajánlatot. Teljesen korrekt volt. A második pasas egy tipikus autókereskedő volt. Leszólta szegény Suzyt, semmi biztosat nem mondott, meg kell nézetni szerelővel, az árat meg kell beszélnie a főnökével, blablabla. A harmadik fickó nem nagyon ért rá, ránézett a kocsira, alkudtunk egy kicsit, megegyeztünk egy árban, és öt perc múlva már ott sem voltam. Ez az utolsó adta a legjobb ajánlatot, úgyhogy pénteken őhozzá vittem be az autót. Nem csak, hogy nem ismert meg, de még meg is jegyezte, hogy nem ismerős neki az arcom. Na ja, nem a mellemet kellett volna nézni első alkalommal! :D Azért persze nyélbe ütöttük az üzletet. Bár mindhárom kereskedő beindította a motort, de egyik sem ment vele egy centit sem. Meg sem kérdezték, hogy van-e valami baja. Nem tudom, mennyi időt fognak szánni a kipofozására, de ha azt is ilyen slendriánul csinálják…

Megtörtént. Végre beiratkoztam a konditerembe, és a héten el is akarom kezdeni. :)

Visszatérve az elmúlt hetekre, a hazautazásom is megér egy bejegyzést. Úgy volt, hogy vasárnap még dolgozom, aztán hétfőn hajnalban indulok. A nappali utazás előnye, hogy friss az ember, de hátránya, hogy ha kifogok egy-két dugót, az rendesen megdobja a menetidőt. Viszont este meg fáradt vagyok, és ha meg kell állnom aludni, akkor megint csak nem vagyok otthon hamarabb. Szóval mérlegelés után úgy döntöttem, hogy reggel indulok a Suzukival. Amikor letettem az autót Dávid műhelyénél, teljesen rendben volt az autó műszakilag. A karácsonyfa-effektet leszámítva. :) A házilag barkácsolt harmadik féklámpa miatt hátul érintkeznek néha a vezetékek, és indexeléskor ill. nagyobb fékezéskor a hátsó lámpák össze vissza villognak. Belül csak a annyi látszik, hogy a ködzárófény lámpája kigyullad. De amikor aztán az indulás napja előtt elmentem a kocsiért, jól pofára estem. Meg se mukkant az a szerencsétlen. Az akksi teljesen lemerült a másfél hónapos állás alatt. Próbáltuk bebikázni. Semmi. Betolni. Kiderült, hogy a fékek is beálltak. :( Kihúztuk Nimród autójával, ez se ment könnyen, egy kötelet is sikerült elszakítani, mire végre megmozdult. Aztán vontattuk körbe-körbe a tömb körül, hátha beugrik. Semmi. Végül feltették a fiúk az akksit töltőre, másnap délutánig rajta volt, és akkor végre hajlandó volt működni. Kaptam még egy gyorstalpalót kerékcseréből, bár azért bíztam benne, hogy ezt a tudást nem kell majd használnom. Hétfőn csak pihiztem egész nap, hogy minél jobban bírjam az utat, bár az is megfordult a fejemben, hogy elhalasztom az egészet másnap reggelre. Végül aztán csak elindultam este 8-kor. Hála az égnek minden rendben volt az úton, igazából sokkal jobban ment, mint vártam. Összesen kétszer kellett megállnom, és reggel hétre már Sopronban voltam. Németországban elég sok az útépítés, ahol csak 60-nal meg 80-nal lehet haladni, én általában mindenhol a megengedett felett egy huszassal mentem. Azért még nem büntetnek meg annyira, és most nem volt mindegy, meddig tart az út. Így is, amint megérkeztem Hofihoz, leeresztettem, mint egy lufi. Már a parkolóba is alig tudtam beállni, olyan hulla voltam.

Ez sajnos megint nyelvtudást igényel.

Ma hajnalban értem vissza Magyarországról, és mivel többen is kérdezték, miért nem írtam az elmúlt időben, most igyekszem pótolni a hiányt.

A leginkább arra volt mindenki kíváncsi, hogy mi van a pilótával. Miután megtudtam róla az igazat, rá két napra megláttam itt a házban. A házmester bácsival beszélgetett, én csak elmentem mellettük, köszöntem és ennyi. Aztán a szobámban vártam, hogy vajon akar-e valamit beszélni velem. Akart. Kb két óra múlva kopogott, kinyitottam az ajtót, de nem hívtam be. Egyből kérdezte, hogy beszéltem-e Petrával (az alapítványos nővel). Mondtam, hogy igen. Aztán próbált magyarázkodni, de nem voltam rá vevő. Végül aztán csak elhúzott. Ezután láttam még pár napig itt, pedig ugye elvileg már nincs is itt bejelentett lakcíme. Ennyi. Tegnap éjjel, amikor megérkeztem, volt fény az ablakában, de nem vagyok benne biztos, hogy még mindig ő lakik ott, mert a hangok egész másfélék voltak. Majd kiderül előbb-utóbb ez is.

Pascal, a pilóta, ki más. Most beszéltem azzal a nővel, akinél interjún voltam. Az éttermes pasassal együtt feljelentették Pascalt, mert meglépett valamennyi pénzzel. Nem tudom, mennyivel. Petra volt olyan kedves, hogy engem is figyelmeztetett, hogy legyek óvatos. Őket is hitegette folyamatosan, mint engem, csak jóval nagyobb léptékben. Szegény nő eddig otthonról dolgozott, és az volt a megállapodás, hogy Pascal fizeti a telefont és az internetet, erre most mindkettőt lekapcsolták a hátralékok miatt. Kajára alig van pénze, azt mondja. Tudom, hogy naiv vagyok, de szerencsére mindemellett szeretek biztosra menni, így engem különösebben nem ért kár. Arra azért még kíváncsi lennék, hogy az a szörnyű kézreszketés az megjátszott volt-e. Már terveztem egy ideje, hogy akár nélküle is benézek abba az étterembe, megkérdezni, hogy mi van a melóval. Most majd azért megyek be, hogy elmondjam, semmi közöm a pasashoz, engem is hitegetett. Meg azért otthagyom nekik az önéletrajzomat, hátha. Bár azt a fizetést és juttatást, amiket az a szélhámos ígért, biztos nem tudják megadni, de attól még az állás létezhet. Fő az optimizmus! :)

Sokáig nem érintett minket a válság. A hotellánc kitalált egy akciót még ősszel, és az olyan sikeres volt,  hogy bőven el voltunk látva melóval. Sok új embert is felvettek. Most viszont vége az akciónak, és egyre kevesebb a munka. Mivel 0 órás szerződésünk van, ha kevesebb órát dolgozom, kevesebb lesz a fizum is. Itt kezdtük el egyértelműen érezni a válságot, de azért voltak előjelek. Az első a szünetünk beszabályzása volt. Aztán azt hallottuk, hogy az új embereknek nem akarnak benzinpénzt fizetni. Most legutóbb meg az üdítőfogyasztásunkat kezdték el vizsgálgatni és korlátozni. Vajon mi lesz a következő?

Megvan a nyelvvizsgám eredménye. Átmentem. De hogyan??!! A magnós szövegértésem épphogy a határ felett volt. Nem is értem. Ez volt az egyik, amiben biztosak voltunk, hogy nem lesz gond vele. Gyakorláskor és a vizsga után is. A kismillió kérdésből kb kettőnél tippeltem, mert nem volt egészen egyértelmű számomra a válasz. Tiszta szégyen. Legszívesebben visszamennék, és újra levizsgáznék. Így most majd hallgathatom a tanár okoskodását, hogy nem kellett volna annyira félvállról venni stb. Egész egyszerűen nem értem, mit nem érthettem. Vagy kihagytam volna valamit, és azért vesztettem sok pontot? De ezt se nagyon tudom elképzelni. Hű, de mérges vagyok.

Azt hiszem rugalmatlan vagyok. Nem kicsit, nagyon. Legalábbis bizonyos dolgokban. Én, ha azt mondom, hogy 4 óra, az 4 óra, és nem tervezem át szó nélkül a programot, ha ez mást is érint. Ezzel szemben mostanában egyre többször tapasztalom, hogy másoknál ez nem így megy. Nem fogok most neveket emlegetni (kivéve Pascalt, ő a fő hitegető), mert nem csak egy személlyel jártam így mostanában. A különböző esetek különböző mértékben esnek rosszul, de eljutottam odáig, hogy megpróbálok nem haragot tartani. (OK, az msn-es kapcsolataim jó része le van tiltva, de ez más tészta. :) ) Régebben meglehetősen duzzogós és haragtartó voltam, de azt hiszem, sikerült ebből ledolgoznom valamennyit. Pascallal meg különösen türelmes vagyok, mert még reménykedem benne, hogy összehoz nekem egy normális munkát. De ha aztán főnökként is ilyen megbízhatatlan lesz, akkor majd valahogy tudomására hozom, hogy erről szokjon le. Mert így nem tudnék vele együtt dolgozni. Rég lenne hűtőm is, ha hagyta volna, hogy intézzem magamnak, és nem jött volna azzal, hogy már meg is rendelt nekem egyet, és bármelyik nap hozhatják.

Lehet, hogy igaza van Szilvinek, amiért a felületes kapcsolatokat részesíti előnyben?

Tudom, lusta dög vagyok. Már rég nem írtam, és most is csak a szokásos kifogást tudom felhozni. Sokszor vagyok fáradt, nyűgös, és még ha történik is valami, nincs kedvem irkálni. Sokkal egyszerűbb elindítani valami sorozatot és az x. epizódon aztán bealudni.

A nyelvvizsgámról egyelőre semmi hír, pedig azt mondták 4 hét után lesz eredmény neten, és 6 hét után levelet is kapunk. A honlapjukon már 5 hetes netes határidő van, de ma az is lejár. Eddig nem különösebben érdekelt, de most már kezdek kíváncsi lenni.

Az új munkával kapcsolatban vannak fejlemények, de sajnos még mindig nincs semmi biztos. Voltam interjún, valódi volt a dolog. :) A nő elmondta, hogy miről lenne szó. Irodavezető kéne nekik, szóval nekem személyesen nem sok közöm lenne a kliensekhez. (Itt így hívják azokat a hajléktalanokat, drogosokat és börtönviselteket, akiknek segítenek.) Kiderült, hogy ez egy viszonylag új alapítvány, és az én feladatom lenne az egész adminisztráció vezetése, egy beosztottal, és az ehhez tartozó rendszer kidolgozásában is részt kell vennem. Abban maradtunk, hogy amíg nem állok munkába (júni vagy júli 1-jén), addig is hétfőnként elkísérem őt, hogy lássam, mivel is foglalkoznak pontosan. Ez ma lett volna esedékes először, de a nő lemondta. :( Változások vannak, mondta ő, beszél Pascallal, és majd jelentkezik. :S A hócipőm kivan ezzel a hülye Pascallal!

Hogy miért is? Mert folyamatosan csak nyomja a dumát, hiteget, de még mindig abban a hülye hotelben kell elviselnem a sok barom okoskodását és/vagy lustaságát. Iris drága képes volt nekem teljes meggyőződéssel elmagyarázni, hogy miért nem kell a vázában a virágok alatt cserélni a vizet. Azért, mert úgyis kapunk keddenként újat. Ja, hogy vasárnap már potyog a levél meg a szirom, a víz meg gusztustalan és büdös, az nem számít. A szobalányok között meg ugye tudjuk, hogy a lassúság egy munkamódszer, és aki gyorsabb, az dolgozzon szó nélkül a másik helyett. :( Eddig a késéseket is szó nélkül elnézték, és egyesek kezdtek elszemtelenedni. Szerencsére Marlies észrevette ezt, és megpróbál tenni ellene, majd meglátjuk, mennyi eredménnyel. 

Pascalhoz visszatérve, szerzett nekem egy másik állást is. Pontosabban, még egy ígéretet. Van egy szociális étterem Heerlenben, ahol kb ugyanazok a szerencsétlen sorsúak dolgoznak, akikkel az alapítvány is foglalkozik. Itt védett keretek között, szakértő segítséggel vezetik őket vissza a normális életbe és a munkaerőpiacra. Itt is lennének adminisztratív feladatok, és a környezet sokkal érdekesebb és mozgalmasabb, mint a másik helyen, ahol egész nap a négy fal között lennék. A fizetés, munkaidő stb egyébként ugyanaz, mint ott. Soha nem találjátok ki, mi köze Pascalnak ehhez az egészhez! Természetesen hamarosan megveszi az étterem felét. :S Elvitt oda kajálni múltkor, tetszett a hely, és az emberek is aranyosak. Holnap megint odamegyünk, ha lehet, megpróbálok beszélni a másik tulajjal négyszemközt, hogy végre első kézből kapjak infókat. Ja, és múltkor volt ott az étteremben egy aranyos kiskutyus, odamentem megsimogatni, és kiderült, hogy afféle kabalaállat náluk, és Piroskának hívják. Jó, mi? Erre mondtam, hogy anyunak is ez a neve, és egyből beszélgetésbe tudtunk kezdeni. Tényleg jól éreztem magam köztük.

Aztán volt még más pozitív dolog is mostanában. Végre eljött az ideje, hogy a fiúk megépítsék Dávid műhelyében a galériát. Ezen dolgozott napokig Dávid, Barna, Attila, Gábor, Gyuri és Balu. Utóbbi kettő Angliából jött át segíteni, Barnának meg ez volt most itt az utolsó munkája, mielőtt hazament. Két délután is kimentem hozzájuk a műhelybe, néztem, ahogy dolgoznak. Korábban nem gondoltam volna, hogy ez le tudna foglalni engem, de most tényleg nagyon élveztem. Szólt a zene, és amikor volt idejük, beszélgettek velem. Mindig kérdeztem, hogy mit csinálnak épp, és nagyon érdekes volt az is, amikor a helyére tették azokat a bazi nagy gerendákat. Azóta is kijárok időnként hozzájuk, és mostanában egy könyvet is szoktam magammal vinni, hogy legyen mit olvasni, ha unatkozom.

Ez a pilóta keresztneve. Végre megtudtam! :)

Papír még mindig nincs a kezemben a melóról, de egy fél órán keresztül folyamatosan dicsért engem, és már a fizu is feljebbment valamivel. Ma is kiakasztottak a hotelben, most már tényleg csak az tartja bennem a lelket, hogy remélhetőleg hamarosan elhúzok onnan. Ha mégsem jön össze, visszamegyek szobalánykodni. Azzal kevesebbet keresnék, de legalább nem szekálna senki.

Mostanában lusta voltam írni, de ezt nem bírom magamban tartani.

Két hete nem láttam a pilótát, már le is írtam magamban azt az állást, erre ma összefutottam vele. Eredmény: holnap írásos munkaköri leírást vagy mit hoz nekem, pénteken együtt vacsizunk, jövő szerdán bemutat az alapítvány kisfőnökének, és hét elején valamikor szállítják nekem a vadiúj hűtőmet!!! Nooormááális? Persze, várjuk ki, hogy lesz-e az egészből valami, de ha igen...

Akkor vajon ez jó nekem vagy rossz? Én továbbra sem akarok tőle semmit, remélem, még mindig a mekis csajra hajt, és rajtam tényleg csak segíteni akar.

Az előző fontos hírek után ittt van nektek valami könnyebb. Az új autóm. Valami szőke liba beállt épp mellé, de ne is törődjetek vele! :D

Tá-dáám!

Megint rég nem jelentkeztem. A napok elég eseménytelenül teltek, de azért mégis volt egy-két jelentős fordulat. Az elmúlt időszakban hulla voltam, gondolom, ezt már leírtam párszor. A gond a munkával volt, teljesen kifacsart. Nem csak fizikailag voltam fáradt, de teljesen kikészített, hogy a többiek ennyire lazán veszik a kötelezettségeiket. Ami a legrosszabb, hogy hiába követnek el egy csomó hibát, nincs semmi retorzió, és ezért meg sem próbálnak jobban odafigyelni. És hiába kérek valamit egyszer, kétszer, ötször, tök felesleges. Csak azt érem el vele sajnos, hogy mindenkinek az idegeire megyek, és pattogó kis ribancnak tartanak, gondolom. A képembe mondják, hogy igen, igazad van, meglesz, amit kérsz, aztán amint elfordulok, már el is felejtik. Én meg nem rohangálhatok folyton árulkodni a főnökékhez, pláne, hogy emberileg még kedvelem is ezeket a kollégákat. Ja, és a fejesek azokat a problémákat sem kezelik, amikről tudnak, szóval tényleg nem lenne semmi értelme panaszkodni.

Ehhez a mentalitáshoz még hozzájött az is, hogy elég kevés személyzettel folyamatosan telt házzal működünk. Eredmény: ha azt akarom, hogy valami el legyen intézve, nekem kell megtennem. Vagy megkérhetek valakit rá, és ha véletlenül meg is csinálják, még én lehetek hálás. Brrrr. Aztán egy-két hete visszajött betegszabadságról Iris, a kisfőnök. Egy lusta dög, a munkát mindig lepasszolja, ő meg naponta 10-szer szünetet tart. De azért bíztam benne, hogy ha már itt van, talán egy kicsit rendbe teszi a kócerájt, és megkönnyíti a dolgomat. Eleinte így is volt, kaptam segítséget, és úgy tűnt mindne helyrejött. De aztán ezen a héten magát osztotta be mellém reggeliztetni. Sejthetitek. :( Mindig, amikor bagózni ment, megkérdezte, hogy ugye bírom egyedül. :S Gondoltam, kibírom ezt a hetet, aztán jövő héten ő már délutános lesz, én meg megint kapok normális segítséget. Csakhogy sikerült neki kiborítania a bilit nálam azzal, hogy kétszer is kritizálta a munkámat. Máskor talán tovább nyeltem volna, de most kikészültem tőle. Igyekeztem megvédeni magam, de aztán annyiban hagytam. Csak miután odébbállt, kezdtem el csapkodni és káromkodni, egy idő után meg bőgni. Tudom, buta dolog, de ez van. Aztán megjött John, a főnök, és kérdezte, mi a baj. Nem akartam bemártani a közvetlen főnököt a nagyobbiknál, de tudtam, hogy úgyis kiszedi belőlem, mi a baj. Végül Iris szerepét némileg szépítve, az egész helyzetet leírva, mondtam el neki, hogy mi a bajom. Erre John beismerte, hogy alapvetően tisztában van vele, hogy mehetnének jobban is a dolgok, de mivel nehéz munkaerőt találnia, ezért nem teheti meg, hogy mindenkit kirúgjon, aki megérdemelné. Kértem tőle, hogy engedje meg, hogy heti két napot újra a szobalányokkal dolgozhassak, akkor nem kell annyira korán felkelnem, nincs stressz sem, és ez a változatosság is jót tenne nekem. (Nem beszélve arról, hogy Irist sem kéne annyit látnom.)

Ez volt pénteken, mindenki happy. Erre szombaton délután megjelent nálam a pilóta. Volt két ajánlata, és az egyikre nem mondtam nemet. :D Először is felajánlotta, hogy vesz nekem egy hűtőt, mert megint kiette valaki a kajámat a közösből. A másik az volt, hogy tudna nekem szerezni egy irodai melót egy alapítványnál. Elárulom, még egy darabig nem lesz hűtőm. Ez a szervezet hajléktalanokat, volt függőket és börtönből szabadultakat karol fel, segít nekik lakást és munkát szerezni. Ők a kliensek, akiket kísérgetni kéne ide-oda, és jelentést írni az eseményekről. Ennyit tudok egyelőre a teendőkről. Heti 36 órát kellene dolgozni hétfőtől péntekig, több pénzért, mint most. A munkahelyem pedig még közelebb is lenne, mint a mostani. Először van 2 hónap próbaidő, aztán jöhet egy egy éves szerződés. Jól hangzik, mi? :) A közvetlen munkatársam egy 25 éves csaj lenne, és a fő-főnököm a pilóta. Eddig nem is tudtam, hogy a repülésen kívül mást is csinál. Hamarosan bemutat az operatív vezetőnek, és május 1-jével kezdhetnék is. Kicsit ciki, hogy John beajánlott a hotellánc magazinjába arra a cikkre, aztán olyan megértően segíteni próbált most, hogy kiborultam, erre én meg felmondok. De meg kell értenie, hogy egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki.

Pénteken megvettem az autót. Nagyon szép, és még tiszta. :) Majd csinálok fotókat is valamikor. Nem semmi, hogy milyen egyszerűen megy itt ez. Csütörtökön kértem egy lakcímigazolást az önkormányzattól (7 euró), pénteken pedig kemény 9 euróért a postán átírták a nevemre. Ennyi. Telefonon rendeltünk hozzá biztosítást is. Az értékesítő srác nagyon készséges volt ebben is. Udvarolt ezerrel, de azért engem sem ejtettek a fejemre. Végtére is épp az a dolga, hogy lyukat beszéljen a kedves vevő hasába, a szőkénél is szőkébb lennék, ha egy ilyennek bedőlnék. Pedig tényleg csinos fiú volt, kicsit hasonlított Vilmos hercegre. :) Mondta is, hogy ő csak kicsit csúnyább, mint én, de erre visszaszóltam, hogy a kicsinél azért jóval több az eltérés kettőnk szépsége között. :D Ő meglepődött, a kollégája meg röhögött, és biztatott, hogy csak így tovább, végre valaki letöri egy kicsit az önbizalmát. Aztán Szilvivel elvittük a Suzukit Dávid raktárához, ott biztos helyen ellesz addig, amíg haza nem tudom hozni. Az új autóval még nem mentem sokat, most próbálok hozzászokni. Nincs vele sok macera, csak egyelőre még nem érzem a széleit, ezért sokszor a kelleténél is óvatosabb vagyok. Következő lépésben rádiót kell bele vennem, olyat akarok, ami USB-s, hogy ne kelljen CD-t írni, elég legyen a pendrive-ra feltenni a zenéket.

Következő kiadásként pedig egy hűtőt tervezek, egész normálisakat láttam a marktplaats-on. Múltkor egy csokit evett meg valaki a hűtőből, most meg már az almámra is rájár a szemét. Feltűnt újra a pilóta is, pedig olyan nyugis volt az elmúlt időszak nélküle.

Hamarosan benne leszek a hotelláncunk magazinjában. :) Ez a dolgozóknak szól, és havonta jelenik meg. Mindig van benne egy kis interjú valamelyik hétköznapi dolgozóval. Nem egy hű de nagy dolog, de azért jól esik. A központból kérték fel a főnököt, hogy ajánljon valakit. Nem tudom, hanyadik jelöltje voltam, egy valakit biztosan tudok, aki előttem visszautasította a felkérést. Marlies volt az, nem akart szerepelni, de én azért csak megemlítettem őt a válaszomban. :P Ha lesz lehetőségem, majd beszkennelem a cikket nektek.

Igen, igen, igen! :D

Honda Civic, régi (1995-ös), pont az a fajta, ami már olyan régóta tetszik. Eddig mindig lebeszéltem magam róla, mert nem annyira praktikus, mint a Suzy. De most megveszem. Miért ne? Egyszer élünk. Amennyivel többe kerül a fenntartása, annyival jobban is megy, és jobban is fogom szeretni.

Délután voltunk a kereskedésben Anitáékkal. A pasija autószerelő vagy mi, őt kértem meg, hogy segítsen, mert ért is hozzá, meg mivel holland, talán még alkudni is tud az árból. (Kemény 45 eurót sikerült is neki. :D ) Holnap elmegyek a városházára papírokat intézni, és ha minden jól megy, pénteken el is hozom az autót.

Be akartam ide tenni az autó linkjét, de már le is szedték a netről. Amire emlékszem az adatokból, hogy 1.5-ös benzines motorja van, 150 ezer km van benne és friss rajta a műszaki. Nemrég cserélték ki benne a "distributieriem"-et, ami valószínűleg vezérműszíjat jelent, és ez jó hír, mert nem olcsó mulatság. Ami még érdekes lesz, ha nem állítható az ülésmagasság (nem tudom), akkor vagy megszokom, hogy alacsonyan ülök, vagy ebbe is kispárnát teszek a fenekem alá. :) De egy ilyen szép, sportos autóban viccesen fog kinézni.

Gondoltam, hogy belinkelek pár hasonló autót, de azokat is eladják előbb-utóbb, szóval nem lenne sok értelme. Mindenesetre leprintscreeneltem (van ilyen szó?) egy ilyesmi Civic adatlapját, azt beteszem ide, hogy el tudjátok képzelni mivel fogok furikázni. Elég vacak lett a kép, de azért valamennyire kivehetők az adatok. A többség úgyse fogja érteni a szöveget. :) Ja, és az enyém nem fekete lesz, hanem sötétszürke.

 Az enyémen nem lesz ilyen brutális kipufogó. Legalábbis egyelőre. ;)

... ezt ki kellett próbálnom. Így néznék ki kb. a rajzfilmben. :D